Harangszó, 1941

1941-02-23 / 8. szám

62. HARANGSZŐ 1941. február 23. OLVASSUK^ BIBLIÁT „Rövid az élet.“ Használjak ki: Február 23. — ... önvizsgálatra. Jób. 13 :23. Az ember önmagával legtöbbször meg van elégedve, pedig a megtérésnek — amely nélkül üdvösség nincsen — első állomása: az önvizsgálat. Próbálja, azaz vizsgálja meg magát minden ember. (1. Kor. 11 :28.) Az Úr Jézusnak legnagyobb apostola, Pál önvizsgálatot tartva, azt mondja: „Tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó, mert az akarás meg van bennem, de a jó véghez­vitelét nem találom, mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a go­noszt, amelyet nem akarok. (Róm. 7: 18—19.) Február 24. — ... bűnbánatra. Esdrás. 9:6. A megtérés második útja a bűn­bánat. De ennek nem szabad a remény­telenségre vezetnie (Judás), hanem a zsoltáríróval így kell szólnunk: Bűneink erőt vettek rajtunk, vétkeinket te bocsá­tód meg (Zsolt. 65 :4.) Az igazi bűn­bánat Jóbbal mondja: „Elszenvedem — nem leszek rossz többé.“ (Jób 34:31.) Február 25. — ... megtérésre. Zak. 1 :3. A megtérést ne külső cselekedetek­ben keresd, hanem így imádkozzál érte: „Tiszta szívet teremts bennem óh Isten (Zsolt. 51 :12.) Ügy imádkozzunk, mint akik tudják, hogy „ha megvalljuk bű­neinket, hű és igaz, hogy megbocsássa és megtisztítson minket minden hamis­ságtól. (I. Ján. 1 :9.) Az a rövid idő, ami életedből még hátra van, kegyelmi idő a megtérésre, mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és az igazság­nak ismeretére eljusson.“ (1. Tini. 2:4.) Febr. 26. — ... megszentelődésre. Gál. 2 :20. A megtért ember csak akkor ma­radhat Isten gyermeke, ha az Úrral olyan kapcsolatba jut, hogy elmondhatja, „élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“, azaz megszentelődik. Az Új­szövetség azokat, akik Isten ingyen való kegyelméből a hit által igazakká váltak, szenteknek mondja s amikor az anya- szentegyházról beszél, ilyen emberek kö­zösségét érti alatta. A megszentelődést Istennek szent Lelke végzi el, munkájá­nak helyéül pedig az anyaszentegyházat jelölte ki. Február 27. — ... imádságra. I. Tess. 5 : 17. Imádkozzunk bizalommal (Zsolt. 62 :9.) Ha úgy tetszik, hogy az Úr nem hallgatja meg imánkat, gondoljunk arra, amit Esaiás mond: „Nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna, ha­nem a ti vétkeitek választanak el Isten­től és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.“ (Es. 59 :1—3.) A hívő ember mindig a Jézus nevében imádkozik és imádságá­ban mindig több a hálaadás, mint a kö­nyörgés. „Hálaadással tárjátok fel kíván­ságaitokat Isten előtt.“ (Fii. 4 :6.) Febr. 28. — ... munkára. Máté 20:1— 16. János 5:13-ban azt mondja Jézus: „Az én Atyám mindezideig munkálko­dik, én is munkálkodom.“ „Nem henyél­ni, munkásságra hívott Isten e világra“ — mondja szent énekünk. De Istennek tetsző munkát csak hívő ember végez­het, aki nem átoknak, vagy robotnak tekinti a munkát, hanem Isten ajándé­kának, sőt kiváltságnak, hogy én is részt­vehetek az Atya teremtő munkájában. Minden munkára szükség van és minden munkának értéke, ha hűséggel végezzük azt, Isten előtt egyenlő. A munka jutal­ma az Úr kezében van, azt nem zúgoló­dással, hanem hálával kell elvenni. Március 1. — ... előkészületre. Zsidó 9 :27. Egyik szép temetési énekünk így kezdődik: „Foly az idő s a sírhoz Min­den óra közelebb ejt“ és mégis minden­re elő tudunk készülni, csak a halálra nem gondolunk. Pedig nézz a tükörbe, figyeld testedet, az magától, akaratod nélkül is előkészül a halálra. Hát a lel­ked? Semmit sem vihetsz magaddal, csak a lelki kincseket. Élet volt-e számodra Krisztus, hogy a halál nyereség legyen? (Fii. 1 : 21.) Kettőt ne feledj. Először azt, hogy az élet rövid, másodszor azt, hogy mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm. 14 : 10.) Használd fel e rövid földi életet jól és készülj az örökéletre. Egyed Aladár. MÉLYEBBRE . . . Valaki jár, jár és közelít, Lépte alatt reng a búsult barázda, Nagy-nagy árnyéka a rónára vetődik, Valaki magát hozzánk alázta. Jön — és egyszerre mindent meglát S fülébe jutnak a néma sikolyok — Nagy szomorúsággal percekig megáll, Nehéz árnyéka rajtunk imbolyog. Néz — mintha valamit keresne, Ünnepi némán figyelnek a rögök S mélyebbre vályódik rajtunk a keresztje, Ha Isten Ür jár a róna fölött! Balikó János. KARC OJ. ÁTOK Ccvél. Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! A Harangszó f. évi február 9.-i szá­mának „Karcolatok“ című rovatában Sz. J. egyebek között ezeket írja: „Mi ugyan­is nem állítottuk, hogy vannak római katholikusok, akik úgy jutottak feloldo- záshoz, hogy kitéréssel fenyegették meg papjukat.“ — Ez igaz is. — Ilyesmi ab­ban a cikkben nem volt. De egész nyu­godtan lehetett volna. Bármennyire is „mosolyra késztetőnek“ tartja ezt a Győri Katholikus Tudósító, a valóság az, hogy bizony vannak vegyes házasságban élő róm. kath. egyének, akik „úgy jutot­tak feloldozáshoz“ a róm. kath. egyház­nál, „hogy kitéréssel fenyegették meg papjukat“. Sőt nemcsak papjukat, de a püspöküket is! Egy ilyen esetről nekem is van tudo­másom és hiszem, hogy nem egyedülálló ez az eset. Azért hát — hogy ne legyen „mosolyra késztetve“ indokolatlanul a Győri Katholikus Tudósító „izenet“-ének í cikkírója — közlöm Nagytiszteletüséged- del ezt az esetet. — Papp István volt csórnádi, jelenleg drégelypalánki MÁV állomásfőnök, evangélikus egyháztag ve­gyes házasságban él róm. kath. vallású feleségével, de reverzálist egyházunk ká­rára és a róm. kath. egyház javára nem adott. Ezt a felesége sem tette meg. Tehát reverzális-nélküli vegyesházasság­ban élnek. Emiatt a róm. kath. feleség feloldozást sokáig nem kapott. Állandó lelki gyötrelmekben volt része az egy­házához mégis ragaszkodó katolikus fél­nek, mivelhogy feloldozást nem nyerhe­tett. Bizonyos ideig ezt az állapotot szen­vedte. Később már mindkét házasfél megsokalta ezt az állapotot és a fel- oldozás elnyerése végett levélben a Püspökséghez fordultak azzal a határo­zott közléssel, hogy amennyiben a férj felesége feloldozást kapni nem fog, az esetben azonnal kitér a róm. kath. egy­házból. Erre a Püspökség válasza az volt, hogy mehet gyónni a feleség, fog kapni feloldozást! És kapott is! Mindezt az én fentnevezett evangélikus hittestvérem be­szélte el nekem ezen eseményük törté­nésének idején, aki talán még részlete­sebb képet is tudna nyújtani e dolgok­ról és valószínű, hogy az ügy írásbeli dokumentumát is magánál őrzi. Most már csak azt nem tudom, hogy ki mosolyogjon? — A Győri Katholikus Tudósító-e, vagy pedig mi??! Csornád, 1941 február 11.-én. Testvéri köszöntéssel: Lucsán Márton lelkész. HETI KRÓNIKA A délszláv miniszterelnök és külügy­miniszter fontos megbeszélésre Német­országba utazott. Belgrádban nagy' meg­elégedést keltett a jugoszláv államfér­fiak berchtesgadeni útja és Hitlerrel való tanácskozása. — Újabb csatlako­zások várhatók a háromhatalmi egyez­ményhez. —- Német-orosz-bolgár meg­egyezés készül. — El akarták rabolni Faruk egyiptomi király leányát. — Leg­utóbb török-bolgár barátsági, illetve megnemtámadási szerződést írtak alá. — Romániából eltávoztak az angol, nor­vég, holland és belga diplomaták. Anto- nescut hadseregparancsnokká léptette elő Mihály román király. — A német bombák az angol képviselőházon nagy rombolást okoztak. — Hazánkban még mindig pusztít a nagy árvíz. Kormány­zónk többórás szemleutat tett repülő­gépen a dunai árterületek felett. — Hóman miniszter Szófiába utazott, ahol ünnepélyesen fogadták. Ottlétekor ma­gyar-bolgár kultúrális egyezményt ír­tak alá. — Laki miniszter Csurgón nagy beszédet mondott. Fel kell készülni — mondotta — a komoly lemondás hó­napjaira, sőt talán éveire is!

Next

/
Thumbnails
Contents