Harangszó, 1941
1941-02-23 / 8. szám
62. HARANGSZŐ 1941. február 23. OLVASSUK^ BIBLIÁT „Rövid az élet.“ Használjak ki: Február 23. — ... önvizsgálatra. Jób. 13 :23. Az ember önmagával legtöbbször meg van elégedve, pedig a megtérésnek — amely nélkül üdvösség nincsen — első állomása: az önvizsgálat. Próbálja, azaz vizsgálja meg magát minden ember. (1. Kor. 11 :28.) Az Úr Jézusnak legnagyobb apostola, Pál önvizsgálatot tartva, azt mondja: „Tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó, mert az akarás meg van bennem, de a jó véghezvitelét nem találom, mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt, amelyet nem akarok. (Róm. 7: 18—19.) Február 24. — ... bűnbánatra. Esdrás. 9:6. A megtérés második útja a bűnbánat. De ennek nem szabad a reménytelenségre vezetnie (Judás), hanem a zsoltáríróval így kell szólnunk: Bűneink erőt vettek rajtunk, vétkeinket te bocsátód meg (Zsolt. 65 :4.) Az igazi bűnbánat Jóbbal mondja: „Elszenvedem — nem leszek rossz többé.“ (Jób 34:31.) Február 25. — ... megtérésre. Zak. 1 :3. A megtérést ne külső cselekedetekben keresd, hanem így imádkozzál érte: „Tiszta szívet teremts bennem óh Isten (Zsolt. 51 :12.) Ügy imádkozzunk, mint akik tudják, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa és megtisztítson minket minden hamisságtól. (I. Ján. 1 :9.) Az a rövid idő, ami életedből még hátra van, kegyelmi idő a megtérésre, mert „azt akarja, hogy minden ember üdvözöljön és az igazságnak ismeretére eljusson.“ (1. Tini. 2:4.) Febr. 26. — ... megszentelődésre. Gál. 2 :20. A megtért ember csak akkor maradhat Isten gyermeke, ha az Úrral olyan kapcsolatba jut, hogy elmondhatja, „élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“, azaz megszentelődik. Az Újszövetség azokat, akik Isten ingyen való kegyelméből a hit által igazakká váltak, szenteknek mondja s amikor az anya- szentegyházról beszél, ilyen emberek közösségét érti alatta. A megszentelődést Istennek szent Lelke végzi el, munkájának helyéül pedig az anyaszentegyházat jelölte ki. Február 27. — ... imádságra. I. Tess. 5 : 17. Imádkozzunk bizalommal (Zsolt. 62 :9.) Ha úgy tetszik, hogy az Úr nem hallgatja meg imánkat, gondoljunk arra, amit Esaiás mond: „Nem olyan süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna, hanem a ti vétkeitek választanak el Istentől és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.“ (Es. 59 :1—3.) A hívő ember mindig a Jézus nevében imádkozik és imádságában mindig több a hálaadás, mint a könyörgés. „Hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt.“ (Fii. 4 :6.) Febr. 28. — ... munkára. Máté 20:1— 16. János 5:13-ban azt mondja Jézus: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom.“ „Nem henyélni, munkásságra hívott Isten e világra“ — mondja szent énekünk. De Istennek tetsző munkát csak hívő ember végezhet, aki nem átoknak, vagy robotnak tekinti a munkát, hanem Isten ajándékának, sőt kiváltságnak, hogy én is résztvehetek az Atya teremtő munkájában. Minden munkára szükség van és minden munkának értéke, ha hűséggel végezzük azt, Isten előtt egyenlő. A munka jutalma az Úr kezében van, azt nem zúgolódással, hanem hálával kell elvenni. Március 1. — ... előkészületre. Zsidó 9 :27. Egyik szép temetési énekünk így kezdődik: „Foly az idő s a sírhoz Minden óra közelebb ejt“ és mégis mindenre elő tudunk készülni, csak a halálra nem gondolunk. Pedig nézz a tükörbe, figyeld testedet, az magától, akaratod nélkül is előkészül a halálra. Hát a lelked? Semmit sem vihetsz magaddal, csak a lelki kincseket. Élet volt-e számodra Krisztus, hogy a halál nyereség legyen? (Fii. 1 : 21.) Kettőt ne feledj. Először azt, hogy az élet rövid, másodszor azt, hogy mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm. 14 : 10.) Használd fel e rövid földi életet jól és készülj az örökéletre. Egyed Aladár. MÉLYEBBRE . . . Valaki jár, jár és közelít, Lépte alatt reng a búsult barázda, Nagy-nagy árnyéka a rónára vetődik, Valaki magát hozzánk alázta. Jön — és egyszerre mindent meglát S fülébe jutnak a néma sikolyok — Nagy szomorúsággal percekig megáll, Nehéz árnyéka rajtunk imbolyog. Néz — mintha valamit keresne, Ünnepi némán figyelnek a rögök S mélyebbre vályódik rajtunk a keresztje, Ha Isten Ür jár a róna fölött! Balikó János. KARC OJ. ÁTOK Ccvél. Nagytiszteletű Szerkesztő Ür! A Harangszó f. évi február 9.-i számának „Karcolatok“ című rovatában Sz. J. egyebek között ezeket írja: „Mi ugyanis nem állítottuk, hogy vannak római katholikusok, akik úgy jutottak feloldo- záshoz, hogy kitéréssel fenyegették meg papjukat.“ — Ez igaz is. — Ilyesmi abban a cikkben nem volt. De egész nyugodtan lehetett volna. Bármennyire is „mosolyra késztetőnek“ tartja ezt a Győri Katholikus Tudósító, a valóság az, hogy bizony vannak vegyes házasságban élő róm. kath. egyének, akik „úgy jutottak feloldozáshoz“ a róm. kath. egyháznál, „hogy kitéréssel fenyegették meg papjukat“. Sőt nemcsak papjukat, de a püspöküket is! Egy ilyen esetről nekem is van tudomásom és hiszem, hogy nem egyedülálló ez az eset. Azért hát — hogy ne legyen „mosolyra késztetve“ indokolatlanul a Győri Katholikus Tudósító „izenet“-ének í cikkírója — közlöm Nagytiszteletüséged- del ezt az esetet. — Papp István volt csórnádi, jelenleg drégelypalánki MÁV állomásfőnök, evangélikus egyháztag vegyes házasságban él róm. kath. vallású feleségével, de reverzálist egyházunk kárára és a róm. kath. egyház javára nem adott. Ezt a felesége sem tette meg. Tehát reverzális-nélküli vegyesházasságban élnek. Emiatt a róm. kath. feleség feloldozást sokáig nem kapott. Állandó lelki gyötrelmekben volt része az egyházához mégis ragaszkodó katolikus félnek, mivelhogy feloldozást nem nyerhetett. Bizonyos ideig ezt az állapotot szenvedte. Később már mindkét házasfél megsokalta ezt az állapotot és a fel- oldozás elnyerése végett levélben a Püspökséghez fordultak azzal a határozott közléssel, hogy amennyiben a férj felesége feloldozást kapni nem fog, az esetben azonnal kitér a róm. kath. egyházból. Erre a Püspökség válasza az volt, hogy mehet gyónni a feleség, fog kapni feloldozást! És kapott is! Mindezt az én fentnevezett evangélikus hittestvérem beszélte el nekem ezen eseményük történésének idején, aki talán még részletesebb képet is tudna nyújtani e dolgokról és valószínű, hogy az ügy írásbeli dokumentumát is magánál őrzi. Most már csak azt nem tudom, hogy ki mosolyogjon? — A Győri Katholikus Tudósító-e, vagy pedig mi??! Csornád, 1941 február 11.-én. Testvéri köszöntéssel: Lucsán Márton lelkész. HETI KRÓNIKA A délszláv miniszterelnök és külügyminiszter fontos megbeszélésre Németországba utazott. Belgrádban nagy' megelégedést keltett a jugoszláv államférfiak berchtesgadeni útja és Hitlerrel való tanácskozása. — Újabb csatlakozások várhatók a háromhatalmi egyezményhez. —- Német-orosz-bolgár megegyezés készül. — El akarták rabolni Faruk egyiptomi király leányát. — Legutóbb török-bolgár barátsági, illetve megnemtámadási szerződést írtak alá. — Romániából eltávoztak az angol, norvég, holland és belga diplomaták. Anto- nescut hadseregparancsnokká léptette elő Mihály román király. — A német bombák az angol képviselőházon nagy rombolást okoztak. — Hazánkban még mindig pusztít a nagy árvíz. Kormányzónk többórás szemleutat tett repülőgépen a dunai árterületek felett. — Hóman miniszter Szófiába utazott, ahol ünnepélyesen fogadták. Ottlétekor magyar-bolgár kultúrális egyezményt írtak alá. — Laki miniszter Csurgón nagy beszédet mondott. Fel kell készülni — mondotta — a komoly lemondás hónapjaira, sőt talán éveire is!
