Harangszó, 1941
1941-02-16 / 7. szám
52. HXRXNOIIO ‘941. február 16, a meglevő alapot növelje s lehetővé tegye a tervezett templomépítést. Már az építés ügyében az előkészületek folynak, amikor kedvező ajánlat folytán a gyülekezet megvásárolja a Wesselényi-utcán lévő Fogarassy-féle házat, mely alkalmas helyet nyújt úgy istentiszteleti helynek, mint lelkészlakásnak. 1930 június hó 24-én szenteli fel a gyülekezetnek épületét Frint Lajos szuperintendens. A gyülekezetnek saját hajléka lett, de a külső megszilárdulás nem pihenést, hanem fokozott munkát követelt. Ma már Istennek kegyelme oda segítette, hogy templomépítés és a gyülekezet külső alapjainak további erősítése áll megvalósítandó feladatképen a tagok, mint a vezetőség szeme előtt. 1934 június 24.-én búcsút vett tőle ifj. Rédei Károly lelkész s helyébe Matos Pál s.-lelkész hivatott meg. 1938-ban a gyülekezet léte biztosítására egy épületet vásárolt 6000 P-s értékben. Harminc esztendő, melynek útján a kicsinység, szegénység és gond mellett világkatasztrófák vaskereke is átrobogott. A megrázó és csüggesztő történelmi valóságokkal szemben azonban felvette a kicsinyekért a harcot, a hit fegyverével küzdött és győzött. Győzött, mert zászlajára az Isten mindenhatóságába vetett hitével felírta a csalhatatlan és örök időkre szóló reményt: Velünk az Űr táborba száll! Velünk küzdött és győzött. Ügy érzem, ma is velünk, közöttünk él és hívogat táborába, küzdelemre Anyaszentegyházának jövendőjéért. Ki tud ellenállni hívó szavának? Ki kételkedik a jövendőben? Velünk az Ür!... Matos Pál. Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel! Ma még van időd!... Ki tudja holnap lesz-e?... Ki tudja nem most kér-e tőled utoljára a Gyámintézet jókedvű adományt?... Leánynépfőískola Dunántúlon. A Dunántúli Luther-Szövetség az evangélikus gyülekezetek, családok és egyének iránti felelősségtől indítva március hónapban leánynépfőiskolai tanfolyamot rendez Gyenesdiáson, a lelkészegyesület üdülőtelepén, Kapernaumban. A leánynépfőiskola célja, hogy az evangélikus leányokat Krisztus köré gyűjtve, kellő elméleti és gyakorlati ismeretanyag nyújtásával hívő evangélikus magyar háziasszonyokká nevelje. A népfőiskolái tanfolyam március 3—31-ig tart. Résztvehet azon minden 16 éven felüli evangélikus leány. Részvételi díj az egész tanfolyamra 35 pengő, melyért teljes ellátást biztosítunk a tanfolyam résztvevőinek. A tanfolyamra való jelentkezés határideje február 25. Jelentkezések Huber Etelka diakonissza főnöknő, Győr, II., Péterffy S.-u. 5. címre küldendők. Minden résztvevő hozzon magával elegendő ruházaton, mosdószereken kívül Bibliát, Énekeskönyvet, jegyzetek céljára füzetet, kézimunkához anyagot. Odautazásra, megnyitás pontos idejére vonatkozó tudnivalókat a jelentkezések, illetve felvétel után a résztvevőkkel időben közöljük. Kérjük az evangélikus gyülekezeteket, leányegyesületeket, családokat, küldjék erre az első dunántúli leánynépfőiskolára minél nagyobb számban leányainkat! Hangok a szórványból. Irta: Korén Emil. A szcrványbíbliaóra. Ezt, mint a szórványlelkigondozás egyik legeredményesebb módját említem. A tapasztalat azt mutatja, hogy ott indul meg eleven élet a szórványban, ahol bibliaolvasó közösségeket indít meg Isten Szentlelke. Merem állítani, hogy a megszokott istentiszteleti formán, a prédikációk stílusán keresztül a ma emberéhez nem tudjuk oly elevenen és életteljesen szólni az Igét, mint a bibliaórák meghitt és bizalmas légkörében. Itt tudunk hozzányúlni az emberek legégetőbb és legtitkoltabb kérdéseihez. Itt nyílnak meg a szívek s kitárulnak előttünk a kérdések, amelyek körül forog a szórványhívő lelki élete. Itt tudunk belépni a család szentélyébe s itt tud a lelkész is megnyilatkozni bizonyságtételben. Ha valaki eredményes szórványmunkájával dicsekszik, első kérdésem ez: van-e imádkozó, bibliaköri közösségiek! Mert ha nincs, kételkedem az eredményben. A szórvány-hitéletnek az a formája, amely felé irányulni igyekszik a munkánk, szintén csak ezen keresztül épülhet ki. A háziáhítatokra gondolok. Ahol még nem volt ilyen bibliaolvasó közösség, ott roppant nehezen indul meg a háziáhítatok tartása. Ahol pedig már van közösség, ott szinte magától megy. A szórványsorsnak, a szétszórt helyzetnek nagy hátránya a lelkészre nézve, hogy nem tud minden vasárnap ott lenni. A havonként egyszer tartott istentisztelet pedig nem lelkigondozás. Hétköznapokon viszont gyakrabban tud kimenni. Annak rendszerint nincsen különösebb akadálya, hogy ha bármikor megjelenik a lelkész egy szórványcsaládnál, összejöjjön a háznép s bibliaórát, vagy háziáhítatot tartsanak. S ez egyben közvetlenebb eszköze is a lelkigondozásnak, mint az istentisztelet. Másik kérdés is megoldódik ezzel a lelkész szempontjából. Vasárnap isten- tiszteletre fekete ruhában kell menni s Luther-kabátot kell vinni. Már pedig így nem ajánlatos sem motorra ülni, sem kerékpározni, sem lovagolni, sőt poros dűlőutakon gyalogolni sem. Ahhoz viszont könnyen hozzászoknak a hívek, hogy a lelkész a motorkerékpárról, vagy a lóról csizmában száll le s a bibliaóra, háziáhítat nincs magasmellényhez kötve. Az természetes, hogy a lelkész, ahol csak lehet, fejezze ki öltözékében is pap-voltát, de aki a szórványokat magasmellényben kívánja gondoztatni, az ajándékozza meg a szórványlelkészeket kisautóval. Hogy a lelkész nem tud minden vasárnap ott lenni a szórványban, ez a hívek számára is nagy hátrány. Istentisztelet nélkül maradnak. Oda kell hát fejleszteni szórványaink életét, hogy minden vasárnap lelkész nélkül is tartsanak evangélikus istentiszteletet. A szórványgondnok, vagy szórványpresbiter olvasson fel igehirdetést. Ma már egyházi irodalmunk nagy segítségére van ebben a szórványgyülekezeteknek. Elsősorban gondolok Kiss Samu evangéliumi pos- tilla-könyvére, amelyben az igehirdetések mellett közölve találjuk a szórvány-istentisztelet rendjét, liturgiáját is. Azonban arra, hogy ezeket az istentiszteleteket megtartsák, csak megfelelő ránevelés útján lehet levezetni a gyülekezetét. Ennek a ránevelésnek az útját is a bibliaórákban látom. A reformáció megindulásának idejében s az üldöztetések között is tipikusan szórványéletet éltek híveink. Hitéletüknek mi volt a formája? A háziáhítat! Neveljük erre szórványcsaládjainkat! Rádiós is/en/is*fele/ lesz február 16-án, vasárnap délelőtt 11.15 órakor a Bécsikapu-téri templomból. Prédikál Dr. Kékén András hódmezővásárhelyi alesperes. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből: 32., 414. és a nemzeti himnusz. Orgonái Várkony. Endre. Karének: Bach J. S.: Befejező korái a János-passióból. Énekel a Kelenföldi Evang. Énekkar Weitler Jenő vezényletével. Hogyan énekeljünk? Inkább a szomszédodnak is hozz a templomba énekeskönyvet, minthogy a Te könyvedet otthon feledd! Ne légy kedvetlen, ha olyan ének van, amelyet nem ismersz! A Te gyermekkorodban még nem tanították az énekeskönyv minden dallamát. Légy azon, hogy megtanuljad Te is! Gyorsabban megtanulsz egy ismeretlen éneket, ha az orgonával és a hívekkel együtt próbálgatod énekelni, mintha csak hallgatod. Ha tudod, hogy nincs jó zenei hallásod: csendesen énekelj! Ha tudod, hogy jó a hangod és a hallásod: jelentkezz az egyházközség énekkarába is! Ne énekelj minden éneket egyforma erősséggel! A dicsőítő és ünnepi énekek hadd zengjenek lelkesen, hangosan, de az estéli énekeket, a szomorúakat, a könyörgőket, a bűnbánókat csendes hangon énekeld! Lépj tovább egyik szótagról a másikra az orgonával együtt! Azok tartják vissza az énekek lendületét, akik nem tudják a dallamokat. Ajándékozó alkalmakkor családod tagjainak énekeskönyvet adj! Énekelj otthon is, ha máskor nem, ünnepi alkalmakkor! Meglátod, hogy minden alkalom ünnepi lesz, ha énekkel díszíti családod! A legszebb és egyúttal az egyetlen hangszer, amelyik nem kerül pénzedbe: a hangod! Ne engedd, hogy Isten hiába adta légyen! Miért nem állsz azoknak a sorába, akik névtelenül, de annál buzgóbban és hosszú évek hűségével szolgálják egyházunkat az énekkarban való éneklésükkel?
