Harangszó, 1941
1941-12-28 / 52. szám
1941. 'december 28. HARXNGStO '429 zus, ki azért jött, hogy megtanítson bennünket szeretni. * Szórványból Írják hO olvasóink: Arra a kérésre, hogy egy címet küldjék be annak, akinek szeretném a Harangszót az asztalára helyezni, alább küldök pár címet. Igazán szeretném, ha nemcsak a hittestvéreknek, de minden népnek olyan kedves látvány volna a lap az asztalán, mint nekünk. Mi igazán áhítattal várjuk a vasárnapot, hogy olvashassuk azokat a drága szavakat, amelyekkel az Ür Jézus hív minden népet magához. Mi itt élünk a szórványban és csak egy hónapban egyszer járulhatunk istentiszteletre, de a Harangszó ha a fülünk által nem, legalább szívünkben ébresztget bennünket. Szívünkből kívánjuk, hogy aki csak egyszer is elolvassa a Harangszöt, ébressze új életre az Ür Jézus kegyelme által. Egy harctérről hazajött kedves testvérünk, akinek harctéri írását lapunkban olvastuk már, írja: Isten iránti végtelen hálával eltelve tudatom, hogy újra itthon vagyok szeretteim körében! Nagyon köszönöm, hogy voltál szíves a Harangszót küldeni s most sietlek értesíteni, hogy többet ne küldj ki, nehogy elkallódjék s így kárba vesszen. Sajnos, november közepe óta nem volt postánk s onnan sem volt alkalmam írni. Hálám csekély bizonyságaként 10 pengőt küldök a Harangszó terjesztésére, hogy odakint levő katonáink közt továbbra is teljesíthesse nemes misszióját. * A fenti kedves sorokat és adományokat hálásan köszönjük. Rendeltetési helyükre juttatjuk őket. Apcp lörieweieÄ. IVem fialnncr 1 fjaioHt ! A tanítvány megkérdezte mesterét: „Mester, meddig vétkezhetem?“ — A mester így felelt: „Ameddig akarsz, a halálod előtti napon azonban térj meg!“ — Megkönnyebbülten ment el a tanítvány, de rövid idő múlva visszajött és megkérdezte mesterét: „Mikor fogok meghalni?“ A mester erre azt felette: „Azt nem tudom megmondani, de lehet, hogy még ma!“ Meqfirlxic n lúnqot. . . A legenda szerint élt Flórenzben egy vitéz. Mikor Builon Gottfried Jeruzsálemet elfoglalta, a vezér után ő hágott fel legelőször a falakon. Ezért azt kapta jutalmul, hogy a szent sír lángjánál legelőbb ő gyújthatja meg a gyertyáját. Ő megfogadta, hogy a lángot kioltatlanul hazaviszi. Ütközben nevetik, sajnálják, bántják. Odalesz a gőgje, az egészsége, de ő mindent eltűr, csakhogy megóvhassa a lángot. Mire hazaér kimondhatatlan szenvedések között, egészen más ember lesz. De á lángot megőrizte és hazavitte és e láng a sötétben útat mutatott neki. Űjév nagy útjára a hit lángját vidd magaddal. Védd meg és az a sötétben az útat mutatja néked! Mire készlilt a Szovjet ? Frontról hazajött testvérünk írja az alábbi sorokat: A német—orosz háború kitöréséig Európának e leghatalmasabb országa egyben a legismeretlenebb területe is volt. Az ottani viszonyokat mesterséges, belülről támasztott köd takarta el a nyugati szemek elől. Most, hogy a német és szövetséges csapatoknak orosz földre történt benyoinulásával ez a köd szét- foszlott, teljes világításban áll előttünk mindaz, ami a 22 éves szovjeturalom alatt történt. Most már megértjük azt is, miért kellett a szovjet viszonyokat és állapotokat a jótékony köd leple alá rejteni. A szovjet 22 évig Európa bolsevizálására készült. Ezt a célt azonban nemcsak szóval, propagandával, hanem a világ leghatalmasabban felfegyverzett hadseregével akarta elérni. E hatalmas és gazdag országban azért volt olyan elképesztő a nyomor, mert az állam mindent a fegyverkezés szolgálatába állított. Nem volt kenyér, mert bombák milliói kellettek — Európa ellen. Nem került cipő és ruha a dolgozóknak, mert tankok és repülőgépek ezreit kellett csatasorba állítani, hogy azzal ledöntsék a nyugati civilizáció bástyáit, elsősorban a szomszédos államokat, közöttük hazánkat is. Jellemző etre a készülődésre, a lakosságnak a háborúra való rendszeres nevelésére az a körülmény, hogy a szovjet pénzeken és bélyegeken csaknem kivétel nélkül háborús képek vannak! Pedig ezek nem háborús kibocsátásúnk, hanem, amint a rajtuk lévő évszám elárulja, 1938. évi kibocsátásúak. Egypár ilyen képet bemutatunk olvasóinknak, gyalogos, ejtőernyős géppisztolyos rohamosztagos szakasz és géppuskás raj szerepel ezeken a képeken. Csak ha a végeláthatatlan sorokban nyugat felé özönlő foglyokat nézzük, amint az út két oldalán haladnak, kapunk igazi képet arról a veszedelemről, amely Európát fenyegette. A diadalmasan kelet felé törő oszlopok mellett bizony szánalmas képet mutatnak most a vert seregek maradványai, rettenetes azonban elgondolni, mi történt volna akkor, ha ez a sereg fegyverrel a kézben, az úttesten halad nyugat felé, bolsevista vezetőik és kommunista komiszárjaik vezetésével. Most egykedvűek, megadással tűrik sorsukat, fejük leszegve, csak néha-néha villan meg szemükben furcsa lény: ezeket a 18—20 éves suhancokat annyira átitatta a kommunista propaganda és nevelés, hogy reménytelen minden kísérlet arra nézve, hogy valaha is hasznos polgárai lehessenek a társadalomnak. A rémség, pusztulás járt volna ennek a seregnek a nyomában, melynek minden áldozatul esett volna: vallás, erkölcs, kultúra. Ak ezt látta odakünn, nem tud mást mondani: Hatalmas az Isten, áldassék érte az ő neve! S. F. * Katonáinknak a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Kinczler Gyuláné Ungvár 2 P, Bartos Antalné Budapest 3 P, Asbótli Lidia Sopron 5 P, Gyermekgyülckezet Lajoskomárom 2.50 pengő. B’bliát, imakönyvet, vallásos iratokat küldtek: Molnár Gyula Bakonyszombat- hely, 2 Ü.itestamentum. Luccesi Róbert Budapest, 3 Üitestamentum. Gáspár Emil Maglód, 1 Biblia. ÚJÉVI IMÁDSÁG. Ma igy es eng a gyermek és a felnőtt: „Uram! Adj nékiink boldog, új esztendőt! Szebb, jobb időket, mint a múltak voltak, Amelyek annyi álmot elraboltak! A tervek, célok ne dőljenek össze, Szemünket ne a bánat könny fürössze, És tépett szívünk, e megkopott óra, A sok rossz után intsen már a jóra. A csüggedésnek múljék el az árnya, Csonka hitünknek nőjjön ki a szárnya. És szűnjenek a gyilkos tüzek, harcok, Szent égi fényben égjenek az arcok. Legyen békesség az öreg föld hátán, Győzzön a hit és tűnjék el a Sátán! Szemünkről űzz el minden hiú álmot, Ne kergessük a csalfa délibábot, Ne tévesszen meg láplidércek fénye, De tudjunk hittel nézni fel az égre És bízva bizni, dacosan akarni, Jóságot vetni, sebeket takarni. Nem félni attól, hogy mit hoz a holnap, | Feltépni, ha kell, ami összeforradt, Nem nézni vissza, menni csak előre, Ha kell, a völgybe, ha kell, a tetőre, Ha kél a nap, vagy tél borul a nyárra, De mindig a Te ösvényeden járva, Hogy tudjunk egyszer diadalt aratni, Tisztább, erősebb magyarnak maradni, S áldani Téged, az örök Teremtőt: Uram! Adj nékünk boldog új esztendőt! Palotay Gyula. Tlóflló.% f.sfen/f.'yfefrf Ie.*z Újév ünnepén, január 1-én 11 óra 15 perckor a Deáktéri templomból. Igét hirdet dr. Kékén András lelkész. Énekszámok a dunántúli énekeskönyvből: 12, 162, Himnusz és 290. Orgonái Zalánfy Aladár főorgonás. Karének: Kapi Gyula: Könyörülj Úristen rajtunk. Énekel a Lutheránia Vegyeskar. Vezényel Kapi-Králik Jenő tanár.
