Harangszó, 1941
1941-02-09 / 6. szám
HXBANGS2Ö 1941. február 9. 42. a KIÉ evangélikus ága, mikor ezt a lapot az evangélikus ifjúság kezébe adja s vele, benne az ifjúság ielkét a fertőzéstől megmenti, a krisztusi életszentség fényében tartja és az örök élet eledelével táplálja. Köszöntjük indulásakor s kívánjuk, hogy a magyar evangélikus ifjúság a szíve kapuját megnyissa előtte! Becsüljük meg értékeinket! Olyan hamar kihullanak közülünk. Csáky István grófban is ilyen drága értéket vesztettünk. Amikor Erdéllyel és Székelyfölddel Bécs- ből hazatértek, Teleki miniszter- elnök azt mondta: lássa meg a nemzet, kije van Csáky Istvánban. A nemzet ezt meglátta. Mégis sokat mond nekünk ezeknek a szavaknak az igazsága. Hányszor nem vesszük észre, vagy eltemetjük és elfeledjük mi az értékeinket, míg közöttünk vannak! Akkor látjuk, hogy kik voltak, mikor már nincsenek. Hányszor megfordítjuk a tételt: az értékesek helyébe az értékteleneket helyezzük. — Tanuljunk meg végre az evangélium fényében tisztán látni, az egyházai, nemzetet építő értékeket felismerni, megbecsülni, szeretni és szolgálatukban támogatni! Egészségvédelem. Irta: Dr. Ittzés Zsigmond. 3. A levegő. (Légkör, éghajlat.) (Folytatás.) Minden égésnél oxigén használódik el és mint égési termék, szénsav képződik. Olyan helyiségben, amelyben sokan tartózkodnak, vagy amelyben gyertya, petróleumlámpa, vagy gázláng ég, az arány a levegő oxigén- és szénsavtartaima közt lényegesen megváltozik az oxigén rovására, mert amíg a belégzett tiszta levegő 21% oxigén mellett csak 0.03% szénsavat tartalmaz, addig a kilégzett levegőben a szénsav 4%, az oxigén pedig 16%. Ha tehát valamely zárt helyiségben, pl. táncteremben, gyűlésteremben, vagy tanteremben sokan tartózkodnak és amellett még lámpák is fogyasztják az oxigént és fejlesztik a szénsavat, el lehet köny- nyen képzelni, hogy néhány óra alatt a helyiség levegője elhasználódik, megromlik (az égés táplálására alkalmatlanná válik, amit a mind gyengébben égő lámpák is jeleznek), úgyhogy bizonyos idő múlva a helyiségben felgyülemlett szénsav, vízgőz a gyengébb szervezetűe- ken, különösen vérszegény nőkön mérgező hatást: rossz közérzést, szédülést, fejfájást, sőt ájulást vált ki. Annál súlyosabbak a tünetek, minél gőzteltebb és minél melegebb a helyiség levegője. Mindebből következik, hogy különösen télen, amikor ajtót, ablakot nem lehet hosszabb időn át nyitva tartani, minden olyan helyiség mesterséges szellőztetését különös gonddal kell biztosítani, amelyben sokan tartózkodnak. — A szellőztetés kérdéséről a „lakás“ című fejezetben lesz bővebben szó. A levegő szénsavát a növények, fák nagy mennyiségben nyelik el, viszont oxigént bocsátanak ki magukból. Az elnyelt szénsavból a szenet kivonják és testük felépítésére használják fel. A növények szénhidrátnak nevezett alkatrészeiből a földön mozgó minden élőlény, tehát az ember is a táplálkozás útján a teste felépítéséhez szükséges szenet nyeri. így válik a légzés útján bizonyos körülmények között mérgező szénsav a növények közvetítésével életfontos, nélkülözhetetlen anyaggá az emberi szervezet számára. A szénsav másfélszer olyan nehéz, mint a levegő. Ezért gyülemlik fel musterjedéskor a szénsav a pincében, úgyhogy az oda kellő óvatosság nélkül leszállónak halálát okozhatja. Ismeretesek az ú. n. kutyabarlangok, amelyekben az ott fejlődő szénsav a fenéken gyűlik össze, ezért ártalmas hatását az oda belépő felnőtt emberre nem fejti ki, ellenben az alacsony termetű gyermekek, valamint az 1 méternél alacsonyabb állatok, pl. kutyák, megfulladnak benne. * Az áramló levegőt szélnek nevezzük. A szél úgy keletkezik, hogy a felmelegedett levegő felszáll a magasba és helyére hidegebb éghajlat felől hideg levegő nyomul. Minél nagyobb a kétféle levegő közt a hőmérsékkülönbözet, annál hevesebb a hideg levegő áramlása a meleg helyére, — annál erősebb a szél. A szél felfrissíti a levegőt; magával ragadja és felhígítja a talaj színén, a városok, községek területén, a gyárak és ipartelepek környékén a bomlásból, rothalásból eredő bűzös és ártalmas gá- zakat. A szél mérsékli a fagyveszélyt. Köztudomású, hogy a gazdák a szélcsendes, derült éjszakától félnek a tavasz beálltával, mert ilyenkor a fagyveszély legnagyobb szokott lenni. Másik fontos és hasznos rendeltetése a szélnek az, hogy a virágok megtermékenyítését és így a bőséges mag- és gyümölcstermést elősegíti. (Mindezek tárgyalása szorosan véve nem tartozik az egészségvédelem kérdésének Kerekes Gyurka. Történeti Ifjúsági regény. 60 Irta: Molar Gedeon, Kassa. — Hát? — pislogott Palkó ártatlanul. — A tisztelendő úr fiát kérdezem. — Azt? — csodálkozott Palkó, hogy azalatt válaszon törje fejét. Egy világért sem akarta elárulni Gyurka hollétét. Hazudozáshoz szintén nem volt kedve. — Ki vele, hol van! — Az édesapja mellett — találta Palkó fején a szöget. — Nápolyban! — hanyatlott le búsan a lányka keze. — Nápolyban? — csodálkozott Palkó. — Na igen — ütötte fel fejét gyanakodva Hédi. — Te nem tudtad, hogy a rab lelkészek már a gályákon vannak? Szegények! — tette hozzá — korbács az ételük, véres izzadtság az italuk. — Borzalmas! — szörnyedt el Palkó. — De úgy hallottam, a hollandusok mindent el fognak követni, hogy kiszabadítsák őket. Nem sokára visszatérhetnek! Nagy szemeket meresztett Józsi, ahogy társát Hédivel találta együtt. A lány azonban már el is tűnt. A két fiú megint nyakába szedte az erdőt. A tél ködös vigasztalan üressége vette őket körül. Sziklás, szakadékos völgyön vették útjukat a Kísértet-hegy felé. — Milyen különös oszlop! — mutatott Palkó egy távoli sziklára az esteli szürkületben. Azonban közelebb érve az oszlopnak vélt valami megmozdult, Ember volt. Az alkony arcvonásait elvette, csak körvonalait hagyta meg. Felindultan tárta ki karjait, ahogy meglátta őket. — Ne jertek közelebb — sikította — bélpoklos vagyok! A fiúk nem törődtek tiltakozásával. Egészen hozzálovagoltak. — Ti is megkapjátok tőlem — kiáltozta — meneküljetek ! Mindakét fiú egyszerre hökkent vissza. — Bátyám! — ismert Józsi szegény atyja testvérére, Pistára. — A gyilkos! -— villant fel Palkóban a Zátony-sziklán menekülő katona emléke. De az nem hederített rájuk. — A tíz bélpoklos egyike vagyok. — Kezeivel vadul hadonászott. — A többiek már meghaltak. Csak én maradtam meg! — Mi történt kenddel, Pista bátyám! — nyúlt feléje Józsi. — Meg ne érints, szerencsétlen! Pusztulj innét! — eszelősen sipftón siránkozott. — Nem gyógyultam meg. Az csak mese a Szentírásban. Jézus nem is gyógyított meg minket! A fiúk borzadtan hagyták magára. A kísértet-hegyi rej- tekükben Mihályt is megtalálták. — Keresztpám — fogta elő Józsi — mi van Pista bátyámmal? — Ti nem tudtátok? — kapta fel fejét a gazda csodálkozva. — Édesapád halála óta meghibbant az esze. El nem mozdul a sziklák közül. — Azt mondta nekünk, hogy bélpoklos! — Kutya baja! — csóválta meg fejét Mihály. — Az emi berek félve kerülik ki. Csak úgy emlegetik: az őrült remetei
