Harangszó, 1941
1941-11-30 / 48. szám
81. évfolyam 48 szám AUpllott«i KAPlBÉLA 1910-ben. Laptnlafdonoai Dunántúli Luther-8zAvetség. Megjelenik minden vaeárnip. Ingytn mallóklat tanév alatt két ha tan kért a KIS HARANQSZÚ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek én hozzám 938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl A Harangul scerkeeztft'kladóhlvatala GYŐR II., fatőfi-tér I. Elfiflzatési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos kfildéssel 10%-oe kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba bi évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,52é Ama nap közelget. Látjátok, hogy ama nap közelget. Zsid. 10, 25. Az Ür érkezésének nagy napját várták hajdan a próféták, s a reájuk hallgató hívek. Kevesen voltak, szinte alig számítottak azokhoz képest, akik nem várták az Urat. De Ő mégis eljött ama napon, az első karácsonykor. Advent idején gondoljuk meg jól: Ama nap közelget, egyszer- csak újra eljön az Ur. Nem csak karácsony ünnepén, szüléink s gyermekeink szeretetünnepének boldogságában, hanem valósággal. Ha kevesen vannak is, akik hisznek, mégis eljön, s találkozunk Vele. És Ő megítél élőket és holtakat ... Talán azt mondod: gyerekmese, csak a tanulatlan ember hihet ma már benne. Minden további nélkül napirendre térhetek fölötte, mintha a gyermekem azt mondaná, hogy a Nap forog a Föld körül. Régen azt hitték, hogy így van, de mi már tudjuk, hogy ez nem igaz ... Idejét múlt, régi hiedelem. Nem bizonyult igaznak. Az Ür nem jön el. — Azonban álljunk csak meg egy percre! Kérdezzük csak meg: merő tévedés-e, ha a tanulatlan ember, vagy a kisgyermek azt mondja, hogy a Nap forog a Föld körül? Nem úgy van-e inkább, hogy valamelyik csakugyan forog a másik körül, csak azt nem bírja a tanulatlan elme észrevenni, hogy melyik? És azután: Nem mindegy-e csaknem mindnyájunknak, hogy azt mondjuk-e, a Nap forog a Föld körül, vagy hogy a Föld forog a Nap körül? Nem mindegy-e, hogy az Úr jön-e el, vagy mi megyünk Hozzá? Nem mindegy-e neked, hogy a világnak lesz-e vége, vagy neked? Nem az-e a mi tulajdonképpeni gondunk, hogy akár így, akár úgy, de föltétlenül meg kell jelennünk az Ür ítélőszéke előtt? , Egyik esztendő megy a másik után. Ismerőseid, barátaid, szeretteid közül egyre többen lesznek kint a temetőben. Te is gyöngülsz, betegség kínoz nem egyszer. Ki tudja, mit hoz reád az új egyházi esztendő? Megéred-e karácsonyt? Vagy hátha ez lesz az utolsó karácsonyod, amit ezen a világon töltesz? Akármint is lesz, bizonyos, hogy nem is olyan sok idő múlva karácsony ünnepét a sírban, fehér hólepel alatt fogod eltölteni. Nem kerülheted ki az Urat. Találkozol majd Vele. Meg kell jelenned Előtte. Látod, ama nap csakugyan közelget. Ne találjon készületlen. Keresd az Urat, amíg megtalálható. Közeledj Istenhez és ő is közeledik majd hozzád (Jakab 4, 8), nemcsak ama napnak az ítéletével, hanem az ő bűnbocsátó, új életre hívó kegyelmével is. Dr. Vető Lajos. Várlak, Uram! Igazi ádventi fohász! Nem azért írtuk címként ide, mert ádvent van, s ádvent a várakozás ideje. Ideírtuk azért, mert a mai ember a várakozás lelki állapotában van. Ma mindenki vár. Csak az a kérdés, igazi ádventi várakozással van-e tele ma minden ember lelke? Ezt a kérdést két másik kérdésen döntsük el. Az egyik kérdés az, hogy mit vár a mai ember? Erre sokféle feleletet kapunk. Tengeráradatként hömpölyög elénk a kívánságoknak özöne. Egyik a megélhetési viszonyok javulását, másik a nyomasztó bizonytalanság elmúlását várja. Ismét másik erejét megfeszítve cipeli egyéni, családi életének keresztjét. Béke után kiált a következő. Több szeretetet, megértést sürgetnek mások. Odább a szenvedők, özvegyek, árvák panasza hallatszik. Mindez tele van feszült várakozással. Mindenki vár valamit. Jól tettük,Jel a kérdést? Hiába várunk^-tíárrrfit' is, ha nincs, aki megadja! Nem valamire, hanem Valakire kell várnunk. Arra, aki mindazt, amit várunk, megadhatja: Jézus Krisztusra! ő adhat bizonyosságot, békességet, emberek szívébe több szeretetet. Ő könnyítheti vállainkon a keresztet, őt várjuk? S ha igent mondtunk erre, a másik kérdés, ami ádventi várakozásunkat megméri, hogy hogyan várjuk? Sokféleképen lehet várni. Közömbösen. Kényszeredetten. Kíváncsiságtól fűtve, ahogy a gyermek vár a karácsonyi ajándékra, Egyedüliségben. Lehet kétségbeesetten, mikor életünk kérdése azon dől el, hogy jön-e, akitől a szabadulást várjuk. S lehet várni térdrehulló imádkozással, amikor nyomorúságunkban nemcsak várunk, hanem a Szabadító felé kiáltunk s Őt hívjuk. így várjuk Jézust, ahogyan a képünkön imádkozó ember térdre- roskadva imádkozik? Körülöttünk is a bajok, nyomorúságok sötét felhői gomolyognak. Bűneink mélységében vergődünk. Térdre tudunk-e borulni s az ádventi fohászt tudjuk-e rebegni: Várlak Uram! __, I fit. flOvember.'SQ.
