Harangszó, 1941
1941-11-23 / 47. szám
1941. november 23. HXRXNGSZÓ 387 Katonáink életéből. Elesett baftársak sírjánál. Egy kis orosz falu sárból vert viskói között áll a gabonatárháznak használt, omladozó templom. A templom mellett négy hős magyar katona alussza örök álmát. A sír előtt az esős szürkületben négy égő gyertya pislog, fényük megtáncol a sírokon. A közelben elhelyezett légvédelmi tüzérek csoportokban érkeznek h sírokhoz, megállnak némán, kegyelettel a hantok előtt, önként jöttek, minden utasítás nélkül, a szívük hozta ide őket, a bajtársi kegyelet megfogó ereje. Kezüket imára kulcsolják, arcukon látszik a megilletődés. Tisztek és közkatonák állottak így egymás mellett, magyarok elesett bajtársaik sírjánál, azon az útvonalon, ahol tizenkét évszázad távlatában vonultak át nyugat felé a magyar hadak, hogy új hazát alapítsanak Európában. Az utódok most itt állanak, lent a földben a négy hősi halott s előttük az élő harcos bajtársak, eltökélten arra, hogy utolsó csepp vérig megvédik hazájukat. Egyik zászlós beszélt a hantok előtt az élőknek, méltatta a bensőséges ünnep mély értelmét. Így rótta le kegyeletét a Donee mentén harcoló magyar katona Halottak napján az idegen földben pihenő bajtársak sírhantja fölött. Vrvacsoráxfís előtt. Ez a mai nap megint csak megvigasztal bennünket: ez az első nap, amióta itt vagyunk az orosz földön, hogy úrvacsorával élhetünk. Ez a mai nap olyan, mintha újraszüiettünk volna; újra erősek és bátrak lettünk, mint mikor elindultunk otthonról, azután a sok szép beszéd után, amiket a tábori lelkész úrtól hallottunk, ö is azt prédikálta, hogy itt a háborúban sok ember magáhoztért, akik odahaza az Ür Jézust eldobták maguktól, messze jártak tőle, most mind magukhoz tértek és hozzáfordulnak segítségért. És ö most se veti meg őket, könyörül rajtuk. És még több ilyen szép példát prédikált. Ilyenkor több emlék jut az ember eszébe és magábaszáll és elénekli, amit abban az orosz kis házban az úrvacsoraosztás előtt énekeltünk: „Uram, a töredelmes szívet te szereted“, ,.Ne szállj perbe én velem, óh én édes Istenem“. És akkor megérzi, mintha újjászületne és új erőt nyerne! Széchenvi-utca a Dny eper-mentén. A gépesített háború gyors forgatagában igen nagy fontossága van az út- és irányjelzésnek. Egy-egy útkereszteződést a jelzőtáblák egész tömege tarkít, melyek a Lenin, Sztálin, Marx és Május 1 -út elnevezések helyett a tengelyhatalmak államfőinek neveit viselik. A Dnyeper közelében lévő kis Toma- kowka községben, ahol szeptember végén a magyar csapatok egyik parancsnoksága székelt, a német forgalomszabályozók végezték ezeket az utcaelnevezéseket. Szeptember utolsó napjai voltak. Ebben az időben érkeztek ide az újságok, amelyek beszámoltak az otthoni Széche- nyi-ünnepségekről. A német lapok is írtak, a rádió is szólt róla. Egyik reggelen feltűnt, hogy a német ' forgalomszabályozók izgatottan csoportosultak a község főutcájának kereszteződésénél. Lesték az elvonuló autókat. Amikor a német kocsik után végre a mi magyar jelzésű autóink jöttek, az izgalom tetőfokra hágott. Lehetetlen volt észre nem venni. Lelassítottunk. Nem tudtuk, mi történhetett. A kipirult arcú német fiúk csak álltak szó nélkül és lopva néztek hol ránk, hol a sarokház falára. Kíváncsian követtük a tekintetüket. A házon hatalmas, vadonatúj jelzőtábla virított: SZÉCHENYI-UTCA Jóleső melegség futott végig rajtunk ... A szemünk kissé elhomályosodott, amikor megszorítottuk német bajtársaink kezét, akiknek szívből jövő ajándékát itt, ezer kilométerekre hazulról szebbnek találtuk minden fényes ünnepségnél. * Örömmel közöljük, hogy katonáink részére a Harangszót előfizették, vagy Bibliára adakoztak: Szalay Sándor Kolozsvár, 3 P, Zwiefel János Körmend 3 P, egy mező- berényi régi olvasója a Harangszónak 6 P, Bruck Andorné Budapest 10 P. Bibliát küldtek: Horváth József Mersevat, Jancsovios Teréz Szarvas, Tóth Mária Diósberény, Ladányi Mihály Budapest. Olvasóink írása. Már ötödik vasárnapja szolgálatban vagyok — írja egy pénzügyi szemlész testvérünk —, templomba emiatt nem mehetek. De a táskámban mindig itt van a Harangszó. Lelki táplálék nélkül nem mehetek szolgálatom útjára. * / Nagytiszteltű Uram! Érdekes találkozása gondolatunknak, hogy az elmúlt héten arra gondoltam, katonáinknak nagy vigasztalást jelentene a Harangszó olvasása. Én azonban nem azokra gondoltam, akik a gyilkoló háború borzalmai közepeit küzdenek, hanem azokra, akik már meghozták áldozatukat és szenvedve, sokan kínok között várják Isten megsegítő kegyelmét. Én azokhoz szeretném eljuttatni a Harangszó megcsöndesítő, felemelő szavát, akiknek lelke nehéz próbák után fogékony az isteni tanok, Jézus tanításai Alázatos befogadására, akik Krisztus kereszthordozására tekintve, pehelykönnyűnek találják majd saját keresztjüket. Nagyon kérem Nagytiszteletű Urat, szíveskedjék a Harangszó 4 példányát, fél éven át katona kórházba, vagy kórházakba eljuttatni, azzal az utasítással, hogy ott ápolt négy protestáns katona vagy ha helyesebbnek tartja, 4 evangélikus ápolt kapja. Megváltóit ország címen most jelenik meg az 1939— 40-es finn-orosz háború egyik legérdekesebb könyve magyar nyelven. A könyv írója Sara ja, végigharcolta a háborút és most is a fronton harcol. Megrázó erővel írja le élményeit s érdekesen világít rá a finn testvérnép nagy küzdelmeinek és sikereinek titkára: a finn nép hitére és hazaszeretetére. A mindvégig lebilincselő könyv Garam Lajos egri lelkész fordításéban a Harangszó nyomdájában jelenik meg. Már most rendelje meg a Harangszó kiadóhivatalánál, (Győr, Petöfi-tér 2), vagy a fordítónál (Garam Lajos ev. lelkész, Eger). Ára fűzve 2.— P, kötve 3.50 P. Akik most megrendelik, portó nélkül kapják a könyvet. OLVASSUK A BIBLIÁT Imádkozzunk! II. Miért? November 23. — Isten személyes vezetéséért. ■— II. Móz. 33. 11—16. Mózes úgy állt szemben Istennel, mint ember szokott a barátjával. Ebben a tökéletes együttlétben nem volt nagyobb vágya, mint hogy Isten mutasson neki útat és járjon velük az ő szent orcájával, különben inkább egy lépést sem mennek tovább. Nem dac és az Isten akaratának való ellenszegülés ez Mózestől, hanem saját gyengeségének tudata. Isten személyes irányítása nélkül semmit sem tehetünk. November 24. — Több hitért. — Luk. 17. 5. Több hitért csak az tud imádkozni, akiben a hitnek legalább a csírája már meg van. Csak a hívő ember tudja, hogy az ő hite mindig kevés és a kevéshitű ember a tanítványok alázatával kéri annak növelését Jézustól, vagy annak a könnyhullatásával, aki ördöngős gyermekének meggyógyításáért esedezett hozzá: Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek. November 25. — Tisztulásért. — 51. zsoltár. Nagy nyomorúság a bűnnek tisztátalanságát tudatosan érezni. Dávid a paráznaság bűnének minden szennyét a lelkén érezte. Érthető, ha szabadulni kívánt tőle. Imádsága szinte ostromolja az eget a tisztulás ajándékáért. A bűn szennye égetőbb a poklosság fekélyénél is. Szabadulni csak Isten irgalmából lehet tőle. Tiszta szívet teremteni, egészen kimosni bennünket álnokságainkból csak Isten tud. Imádkozzunk hát érte.
