Harangszó, 1941
1941-11-23 / 47. szám
384. HXRXNG9ZÓ 1941 november. 23 sem, s a kétfelé szakadt test a török prédára éhes karmainak martaléka lett. 1541-ben, kardcsapás nélkül ölébe hull Szolimán szultánnak Nyugat kapuja. Magyarország három részre szakadt, az ország szíve megszűnt magyarnak lenni s 150 évig a szívnélküli ország a végpusztulás határán élt. Akkor az ozmánság indult hódító útra rajtunk keresztül Európa és a keresztyénség ellen. Gyengeségünkben is elég erősek voltunk ahhoz, hogy védőbástyája tudjunk lenni a Nyugatnak s megtorpanjon a török erő, de erőtlenek voltunk ahhoz, hogy belső egységünkkel a magunk portáján rendet teremtsünk s határainkon kívül maradjon a pusztító vész. Napjainkban kelet felől újból elsöprő roham akart indulni testünkön keresztül, hogy eltöröljön hitet, hazát és nemzetet mindenütt. Lehetetlen meg nem látni és fel nem ismerni a párhúzamot a régmúlt és a ma között. De azt is meg kell látnunk, hogy faji, társadalmi, politikai és vallási téren a Sátán pokoli erővel erőlködik belső egységünket megzavarni. Ma úgy érezzük, hogy kardcsapás nélkül senkisem szentségtele- níthetné meg újból Buda várát. Külső egységünk erős. Katonailag számottevő nemzet vagyunk. Ez a bizodalmunk! Ez azonban nem minden. Éppoly fontos a belső front ellenállóereje is. Önmagunkban, családunkban, társadalmi körünkben építsük ki, fejlesszük ki, erősítsük meg a lelki egységet, építsük ki az erős belső frontot. Akkor jogos lehet a hitünk, hogy: „Él magyar, áll Buda“ s élni és állni fog örökké! Zacher Lajos. Magyar BibUaíerje&síő Társaságot! Az Országos Protestáns Napok sok áldást jelentettek a magyar protestantizmusnak. Egész sor ünnep, négy napos evangélizáció, egy hetes külmissziói tanfolyam, ifjúsági konferenciák, előadások mindmind maradandó hatást ébresztettek a lelkekben. A legmaradandóbbat talán mégis a Bethlen Gábor Szövetségnek az az egyházvédelmi konferenciája ébresztette, amely a közeli jövő nagy feladataként a Magyar Bibliaterjesztő Tár saság mielőbbi megalakítását sürgette. Eddig a Brit- és Külföldi Bibliaterjesztő Társulat nyomatta és terjesztette hazánkban á Bibliát. A jövőben aligha tudja tenni. Nekünk kell a magyar bibliaterjesztésről gondoskodni. Ha meggondoljuk, hogy évenként átlag 30 ezer teljes Biblia, 50 ezer Üj- testámentum és 80 ezer bibliai rész fogy el hazánkban, világosan látjuk, milyen nagy szükség van egy Magyar Bibliaterjesztő Társaság megalakítására. Ez nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. ÉrdekeAz apa, meg a fia. Elbeszélés. Irta: Szende Ernő. (Folytatás.) Teltek, múltak a hetek, hónapok. Megjött karácsony szent ünnepe. Géza megjött a kurátor fiával és ott szállt meg nővérénél a sógora házában. Apjával nem találkozott, bár kereste az alkalmat, de az látni sem akarta. Különben is egy vasat sem adott a taníttatásra, azt is a Géza sógora viselte, bár édesanyja dugva adott, amit tudott az asz- szony lányának és az továbbította. De az anyja többször felkereste Gézát és csak elsírta magát, hogy így kell fiával találkoznia. Ezt is csak titokban merte megtenni, mert az ura nagy lármát csapott volna, ha megtudja. így telt el hosszú, nehéz három év. A negyedik már mintha könnyebb lett volna. Kajali többször szóba hozta a fiát és érdeklődött a sorsa iránt. S mikor megtudta, hogy az eddigi költségeket a leánya fedezte, szó nélkül kifizette azt és az utolsó félévi díjat átadta a feleségének, hogy küldje el a fiának, de ne az ő nevében. Szegény jó édesanya! Szinte repült a postára, hogy a pénzt feladja. Aztán nagy titoktartás mellett megírta Gézának, hogy a pénzt édesapja adta. S most már az ő tudtával fog csomagokat is küldeni s ezután a levelet már címezze haza és ne a sógorának. Eltelt a félév, megvoltak a szigorlatok és Géza kész emberként kelt útra Palival. A vonat estefelé érkezett az állomásra. A fiúk leszálltak a vonatról és a kijárat felé tartottak. Több kocsi állt az állomás előtt. A kijáratnál megálltak és körülnéztek, melyik lesz az ő kocsijuk? A félhomályban nem igen láttak, hogy elhagyták a kivilágított állomásépületet, az egyik kocsi felől megszólalt valaki. — Itt vagyok Géza! Ide gyertek! Géza szíve nagyot dobbant. Az apja hangjára ismert. Egy ugrással a kocsinál termett. — Édesapám, édes jó apám! Maga jött ki értem? — Én, édes jó fiam! Apa és fiú összeölelkezték. Géza odahajtotta fejét apja széles mellére és felsírt belőle a hang. sen mutatott rá erre D. Raffay Sándor püspök e tárgyban tartott előadásában. „Százezer pengő alaptőkével — mondotta — az egész vállalkozást meg lehetne indítani. — Nem hiszem, hogy ne akadna Magyarországon a közel 4 milliós protestáns hívő között 100 olyan ember, aki ezer pengőt, vagy 1000 olyan ember, aki száz pengőt szívesen fel ne tudna ajánlani a magyar Biblia kiadásának biztosítására." — Erősen hisszük, hogy a protestáns egyházak népe belátja, hogy szükséges, azt is, hogy lehetséges a Magyar Bibliaterjesztő Társaság megalakítása és azt szívügyévé téve áldozatkészségével is támogatja! Hazajöttek hős honvédcsapataink egyes alakulatai. Négyhónapos kemény harc után felváltották őket. Ünnepélyes fogadtatásuk Aknaszlatinán és legutóbb Kormányzónk jelenlétében Nyíregyházán történt. Az ideérkező lovasdandárhoz az egész ország nevében szólt az ország első emberének köszöntő, dicsérő szava, amikor ezeket mondta: „A régi dicsőséghez méltóan álltátok meg helyeteket. Nyitott szemmel néztetek körül és láttátok, milyen anyagi nyomort és erkölcsi romlást idézett fel a bolsevista uralom. Láttátok ólszerű tanyáin éhezni a világ egyik leggazdagabb termőföldjének népét. Láttátok a raktárakká, —- Bocsásson meg édes jó apám, hogy akarata ellenére ... Az apa még szorosabban ölelte magához a fiát. — Szívemben már rég megbocsátottam. Én ugyan nem így akartam, de az Ür akarta. Áldott legyen az ő szent akarata! A hangja elcsuklott. Többet nem bírt szólni. Eltolta magától a fiát. Két keze közé fogta a fejét. A szeme közé nézett és úgy suttogta: — Az én fiam vagy, ügye Géza? Géza szeméből kicsordult a boldogság könnye. — Az vagyok, édesapám! A maga jó fia! Az apa magához húzta a fiú arcát és szájon csókolta. — Igen, te az én jó fiam vagy. Légy az Ürnak is jó és hűséges szolgája! Géza szíve csordultig telt. Boldogan rebegte. — Az leszek édesapám! Kajali kezet fogott Palival s aztán megszólalt. — Üljetek ti ketten hátra, én a lovakat hajtom. Anyátok már türelmetlenül vár.
