Harangszó, 1941
1941-11-16 / 46. szám
1941. november 16. HXRÁNGSZó 379. Levél a harctérről. Oroszország, 1941. ref. ünnepén. Felebarátunk képében. Szerelmes Úristen! Milyen vakok vagyunk, hogy ekkora szeretetet nem veszünk a szívünkre! Mert mégis, csak hallatlan: Isten oly mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha vele magával tettük volna. A világ tehát telistele van Istennel. Nem kell az égbe bámészkodva mondanom: hadd lássam az Úristent, hogy szolgálhassak néki. Hanem, ha Istennek szolgálni akarsz, hát ott van a házadban, gyermekeidben s házad népében. Tanítsd meg őket jól Istent félni, szeretni és egyedül benne bízni. Vigasztald kesergő, beteg szomszédaidat, segítsd őket javaiddal. Minden rádszoruló szegényben ö közelít hozzád! Bármit teszel, Vele teszed. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett! Luther. Uj magyar zsoltár. Ránktámadt pokol és halál hatalma, Rengett a föld s már lángolt a határ, Remegett szivünk és lelkünk megcsüggedt: Hát nem volt elég török és tatár? Kelet vad népe támadt Te népedre S már láttuk tűzben szent hajlékidat, Láttuk a keresztet sárba tiporva, Láttuk ledöntve ős oltáridat. Láttuk már házaink fekete üszkét, Meggyalázva nőnk, rabságban fiunk, Szolgáid vére sikoltott fel Hozzád — És felsírt lelkünk: Jöjj Urunk! Hívunk! Néma éjeken, döbbent nappalokon Kitártuk Feléd hivó két karunk S könyörögtünk Hozzád: Jövel, ne késsél, Mi hinni s lenni, élni akarunk! . . . — És Te nem késtél. Rossz álom volt csupán Minden ijesztő zord látomásunk: Adtad nagy nevedet, adtad erődet, Vezérünk lettél és megtartásunk. . Elénk állottál és vezettél híven Nagy folyók síkján, túl a hegyeken Hullatni vért és állni vészben, bátran S győzni a poklon, szörnyű rémeken. Még áll a harc és reszket az ég s a föld, De él hitünk és hitben élünk, Ez a harc immár nemcsak a mi harcunk: Teveled küzdünk s Te küzdesz értünk. S megáll oltárod és nem omlik össze, Száz harang csendül templomaidban Nőnk és gyermekünk már el nem vehetik És békesség lesz hajlékainkban. Óh dícsértessél fel az egek felett, Seregek Ura, áld szívünk, ajkunk! Nem érdemeltük bár, de mégis megsegítesz S élünk, vagyunk és Tiéd maradunk! Sümegi István ■ Kedves Barátom! Köszönöm lapodat, amely még itt ért tartalékban és így mindjárt válaszolok rá. Ütegemben nem sokan vannak evangélikusok, úgy tudom, 6-7-en lehetnek. Az ő nevükben is köszönöm, ha küldesz a „Harangszó“ reformációi számából; küldd az én címemre, majd kiosztom. Ha kevesen vannak is, annál nagyobb öröm lesz számukra. Tudom, hogy a lelkek szomjazzák az Igét. Amikor megtudták, hogy Biblia van velem s látták a kezemben, jöttek a kéréssel, hogy kölcsön adnám-e? Talán nem is tudták, hogy milyen örömmel adtam s örültem, hogy adhattam. Egyike volt ez annak a kevés örömnek, amit itt tapasztalunk. A Szovjetterror, az istentelenség uralma 20 év alatt rányomta bélyegét mindenre, összeszorult a szívem és ökölbe a kezem, mikor az első mozivá alakított templomot láttam, ami aztán sajnos megszokott látvánnyá lett. De még inkább akkor, amikor egyik képeslapunkban egy képet láttam, amelyen egy angol templomban ennek az uralomnak a győzelméért imádkoznak! A tudatlanságnak, képmutatásnak és gonoszságnak ez a megnyilvánulása, olyan visszaélés a keresztyénséggel, rút önző és hatalmi érdekből, amit Isten nem fog büntetés nélkül hagyni, de ami kell, hogy az egész, magát keresztyénnek nevező világ megbotránkozását is kiváltsa! Hogyan maradhatott ez a keresztyén egyházak vezetőinek közös, világraszóló tiltakozása nélkül? Egy biztos: azok a jó urak nem voltak soha Oroszországban! Vagy ha voltak, gonoszságuk még határtalanabb. Hogy hiába volt hosszú évek minden terrorja, mutatja az, hogy egyik városkában az első istentisztelet hírére mesz- sze falukból is szekereken jöttek be az emberek, szinte a mi artikuláris gyüKriszius kér! Evangélikus ember előtt ma már nem iehet ismeretlen ez a szó: Gyámintézet. Az iskolás gyermek hamar megtanulja, mi a Gyámintézet, mi a feladata. Tanterme katedráján ott látja a „Gusztáv Adolf Gyámintézet“ perselyét. Ha beleejti filléres adományát, tudja, hogy „hitünk cselédeivel“ tesz jót. Felnőtt evangélikus testvéreink is évről-évre találkoznak a Gyámintézet nevével. Istentiszteleten, vallásos estén, számadások alkalrpával hallják a nevét. De hallják akkor is, mikor meglettkorú férfiak, (gondnokok, presbiterek) gyüj- tőívvel a kezükben járnak házról-házra, szétszórtan élő evangélikus testvérek megsegítésére kérnek adományokat. Ha valaki nem tudná, mi a magyar evanlekezeteink képe elevenedett fel előttem. A templomban, a szertartás alatt (Ukrajnának ez a része tisztán görög keleti volt) érdekes volt megfigyelni: voltak, akik kacagtak — ezek voltak, akiket meg tudott magának nyerni az istentelenség propagandája, akik csak cerimó- niát láttak, amiből gúnyt űztek (vájjon, ha a tiszta Ige szólt volna hozzájuk személyenkint külön-külön, a lelkiismeretükhöz, nem .másként lett volna-e?) —, de voltak sokan, akik könnyeztek, akiknek szegényes szobácskájábán ma is ott van a falon a keleti Ízlés szerint cifra aranyozott keretben a Krisztus-kép, mint azt nem egy helyen láttuk. Azt hiszem, ez a kettősség általános és bízunk benne, hogy a keresztyénség fog diadalmasan győzni. Tudjuk, hogy odafenn finn testvéreink az Erős Várunkkal mennek harcba az istentelenség ellen; látjuk minden német katona övén a felírást: „Gott mit uns“, (velünk az Isten), szinte érezzük a hiányát, hogy nekünk nincs valami ehhez hasonlónk. Minket csak megerősít hitünkben, egyházhűségünkben az itt eltöltött idő és a szerzett tapasztalatok. Szeretettel gondol Reátok a régi barátsággal aláírás. * Fenti levelet Berzsenyi Miklós mérnök irta szerkesztőnkhöz. Tájékoztatásul közöljük olvasóinkkal, hogy a Harangszót október vége óta rendszeresen küldjük s mérnök úr, aki egyébként kemeneskő- gyészi gyülekezetünknek derék felügyelője, örömmel olvassa már bajtársaival együtt hétről-hétre. Szeretnénk legközelebb néhány Üjtestámentumot is küldeni, hogy hitükben Isten igéje erősíthesse őket. Ha vannak olvasóink között, akik hozzánk csatlakoznak, küldjenek be egy- egy Üjtestámentumot, vagy annak árát hozzánk, készséggel továbbítjuk evangélikus katonáinknak a Bibliákat. gélikus egyházban a Gyámintézet és mi a célja, elmondják Gyámintézetünk névtelen gyűjtői. Evangélikus Testvérem! Hozzád is bekopogtatnak a Gyámintézet gyűjtői, hogy kérjék testvéri szíved segítségét és imádságodat. Evangélikus embernek nem kell beszélni az egymásért való felelősséghordozásról. A mi Megváltó Urunk maga helyezte ezt mindnyájunk lelkére: Szeressétek egymást... (Ján. 13, 34.). A testvérért való felelősséget ma már a világ is hangoztatja, mennyivel inkább kell ezt érezni Krisztus igaz híveinek. Ne feledd! Az ő sorsuk a te sorsod, szomorúságuk a te szomorúságod, örömük a te örömöd. Ha nékik adsz, te gazdagodsz meg. Testvérekért mondott imádságodat várja az Űr, de várja szíved adományát
