Harangszó, 1941
1941-10-26 / 43. szám
352. ♦ HARANG3ZÖ 1941. október 26. Nem pusztán egyházi és vallási tartalmú könyvekre gondolok, hanem a nemesebb szépirodalomra, egyéb, közhasznú művekre is, hogy ne csak a hitmélyítést szolgálja, hanem a közműveltséget is. Minden parányi ismeret, ámivel lelkünket gazdagítottuk, minden perc, amivel műveltebbek és nemesebbek lettünk, egy-egy hódító hadjáratot jelent a jövendővel szemben nemzetünk és egyházunk számára. Még az ősz folyamán szétküldöm a könyvtárra vonatkozó tervezetet gyülekezeteinknek, hogy az idő intését megértve, ahol még nincsen, könyvtáralapítással, ahol már van, gyarapításával járuljanak hozzá az ifjúság neveléséhez, egyházunk jövendőjének biztosításához.“ Két Óéi alatt 21,000 példányban fogyott el jövő évi naptárunk s még mindig nem tudunk kielégíteni 1500 igénylést. A Naptárt másodszor kinyomatni azonban csak úgy tudjuk, ha legalább 3000 példányban jelentethetjük még meg. Bizalommal kérjük tehát a lelkész, tanító urakat és olvasóinkat: közöljék velünk sürgősen, hogy hány naptárra lesz még szükségük. Ha legalább 3000 példányra szóló igénylés befut, a második kiadás nyomását azonnal megkezdjük. Bibliavasárnap. Bölcs egyházkormányzati intézkedés volt az, amely a bibliavasárnapot közel hozta a reformáció emlékünnepéhez. Biblia és reformáció szorosan összetartoznak. Luthert a Szentírás képezte ki a reformáció bajnokává. Biblia nélkül elképzelhetetlen a hitjavítás megindulása, folytatása és diadalra jutása. Ebből természetszerűleg folyik, hogy a reformáció népének lelki élete is csak akkor lehet viruló és egészséges, ha a Szentírás igazságaiban gyökerezik. A Szentírás elhanyagolásának hittől való elesés volna a következménye. A Biblia diadalútja. Amikor a 48-as szabadságharc le- veretése után gyászba borult a Haza, vele gyászolt a Biblia is. 1854-ben történt, hogy a budai evangélikus egyház 121 darab Bibliáját „felsőbb utasításra“ elkobozták és a papírmalomban felőrölték. Csupán egyet hagytak meg belőle, azzal a megjegyzéssel, hogy „elég a papnak egy Biblia is“. Végre 1861-ben a Biblia-Társulat engedélyt kapott a Szentírás terjesztésére. de még most sem akadt Pesten háziúr, aki helyet adott volna a Bibliáknak. Végre a Pesti Evangélikus Egyház volt olyan bátor háztulajdonos, hogy befogadta a Bibliákat. Így lett a Deák-téri bibliaraktár a honi bibliaterjes?tés központja mind a mai napig. talásnak legnagyobb kútforrása. ötven év alatt az élet különféle örömeit élveztem. Az örömöm azonban csak akkor volt kielégítő, ártatlan és állandó, ha szívem vallásosság töltötte el. Erről lelkiismeretem tesz bizonyságot! ötven év alatt sok viszontagságon mentem keresztül, de vigasztalást á szenvedésben, világosságot a sötétségben csak a vallás forrásában: a Bibliában találtam.“ A Biblia csodálatbs könyv! Egy evanA 60-as évek óta a Biblia útja diadalát volt honi földön. Bátran mondhatjuk, hogy az utolsó 80 esztendő alatt semmiféle könyv nem terjedt el olyan nagy példányszámban Magyarországon, mint a szentírási iratok. A mostani háborút megelőző években már 70—80.000-re rúgott az évente elterjesztett Bibliák, Üj- testamentomok és szentírási részek terjesztési száma. Találóan írja a Bibliáról- egy jelenkori róm. kát. közíró: „Ez az a könyv, mely hódító útjára nem faltörő kossal, sem ijjal, puskával, gépfegyverrel, nem is tankkal és mérges gázzal indult s mégis több millió embert hódított meg, mint a Nagy Sándorok, Cézárok, Attilák, Napóleonok és Hindenburgok együttvéve.“ Ugyanaz az író írja a Bibliáról: „Akik nem ismerik, lemosolyogják, akik félreismerik, lepisszegik, aki azonban egyszer átélve olvasta, az újból visszavisszatér, hogy kiapadhatatlan forrásából merítse az Élet vizét. Ez az egyetlen könyv, amelyről nem lehet állítani, hogy régi. Sohasem avul el, új marad mindaddig, amíg ember jár a földtekén.“ Csodálatos könyv. A finn nemzetet a Biblia tette kiváló nemzetté, lélekben tiszta, testben okos, józan, puritán néppé. Mi sem nyugodhatunk bele abba, hogy népünk nagy tömegei a Szentírás ismerete nélkül sötétségben botorkáljanak. Eckert lipcsei tanár, énekköltő a szent- írásolvasással kapcsolatban tanítványainak ezt mondotta: „Mindenekelőtt ajánlom a Szentírás olvasását, mint minden igazság és ismeretnek kincstárát, amely minket bölccsé, erényesekké és boldoggá tehet. Életünkben és halálunkban a vigasz- ' gélikus ifjú kétszer egymásután börtönbe került. Egyik rabtársával a Szent-' írásba mélyedt és mint új ember jött haza a börtönből. „Mikor másodszor bekerültem — írja lelkipásztorának — akkor magammal vittem az Üjtestámento- mot. Imádkoztam és egész éjjel az Istent kértem, hogy segítsen rajtam, mert rabja voltam a rossznak, a csúnya, rossz dolgoknak!“ Itthon Krisztus bizonyságtevője lett társai között. Mikor néhány hét elteltével lelkipásztora aziránt érdeklődött, hogy olvassa-e a Bibliát? — sugárzó örömmel mondta: „Olvasom reggel és imádkozom, ez elég délig, délben megint olvasom, ez elég estig!“ Csodálatos könyv! Aki ebbe belenéz, az meglátja bűneit, de meglátja Megváltóját is. Nincs senki, aki miután ebbe a tükörbe belenézett, ne találna magán igazítni valót. Keresztyén testvéreinknek azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha a Szentírást velük megkedvéltetjük. Sokoldalú tanácsadó. A Szentírás minden élethelyzetben tanácsot tud adni a maga olvasóinak. Ha hitetlenség) emészt, olvasd a 19. Zsoltár 2. versét. Ha aggodalmaskodóvá lettél, olvasd I. Péter 5, 7. versét. Ha békétlenség vesz körül: Zsidók 12, 14. verset. Ha elégedetlen vagy: I. Timotheus 6, 6—11. szakaszt. A wittenbergi vártemplom belseje. Itt temették el nagy reformátorunkat. (Szószék alatt van megkoszorúzott sírja.) Az eislebeni Péter-Pál templom kápolnájának belseje. Itt keresztelték meg nagy reformátorunkat.
