Harangszó, 1941
1941-10-19 / 42. szám
1941. október 19. HARXNGSI0 345. protestantizmus jelentős tényező a nemzet életében, nemcsak számának, hanem intelligenciájának és magyarságának következtében is. Ilyenformán megérdemli azt, hogy a tiszta keresztyénséget és az igaz magyarságot szolgáló reprezentatív ünnepségei a rádió műsorában helyet kapva, eljuthassanak a protestáns milliókhoz. Mivel a Tekintetes Igazgatóság eddig is hűségesen szolgálta a magyar és keresztyén érdekeket a rádió által, bizalommal és reménységgel helyezzük szíves jóindulatába kérelmünket, melynek megújításával vagyunk az Evangélikus Nőegyletek Országos Szövetsége nevében Budapest, 1941 szeptember 21-én. hazafias üdvözlettel: többszáz aláírás. Isién nem fyagyja övéit. Isten úgy növeli meg a hitünket, hogy megfogyatkoztatja. Úgy tesz, mintha tönkre akarná tenni a hitünket. Belevet mindenféle szenvedésbe s úgy meggyötör, hogy szinte kétségbe kell esnünk. Azért teszi mindezt, hogy megcsendesítsen. Ez a megcsendesedés a türelem. Ez a türelem viszont boldog tapasztalatot szül. Mert mikor Isten megenyhül s viharmultán a nap újra kiragyog felettünk, ámul- va kell szólanunk: Legyen áldott a nagy Isten, hogy megszabadultam bajomból. Isten lakozik itt, ki hitte volna, hogy ilyen kegyelmes?! Luther. A lelkiismeretem nem engedett nyugodni. Egyik olvasónk, aki régi Harangszó- példányokat küldött be hozzánk, hogy szórványterületen élő hittestvéreinkhez továbbítsuk, írja a következőket: „Nagyon örülnék, ha sokan úgy megszeretnék belőlük az Igét és magát a Harangszót, mint én. Mert őszintén megvallom, először csak kötelességből kezdtem olvasni, mert a lelkiismeretem nem engedett nyugodni. De most már nem is tudnék megválni tőle. Nagyon bánt az is, hogy az egész faluban csak nekünk jár a Harangszó. Sokat gondolkodtunk azon az urammal együtt, hogy miként segíthetnénk ezen. A szó nem használ, próbáltuk. Azért elhatároztam, hogy a télen elő fogunk fizetni négy családnak negyed' évre úgy, hogy ők ne tudjanak róla. Talán így, ha először pénzükbe se kerül, meg fogják szeretni a Harangszót. Azért gondoltam télre, mert akkor ráérnek olvasni és úgyszólván mindent elolvasnak, ami a kezükbe kerül. Bízom a jó Istenben, hogy siker koronázza majd igyekezetemet.“ * Eddig a levél. Ehhez csak ennyit: Adja Isten, hogy sok ilyen derék olvasója legyen lapunknak, aki így szereti a Harangszót is, meg hittestvéreit is, hogy felelősséget érez irántuk! A szívem halhatatlan. Te lehelted belém a lelket: élek, még akkor is, ha testem szétomol. Szemem: szemed, így végtelenbe nézek. Szivem: szived, — hát Téged ostromol. Elmém száz gondolatszárnyát kibontja... Nincs oly erő, mely e földön maraszt... Lélek vagyok, — a lelkem lelked vonja. Mi Tőled jött: mi mást vágyhat? Magast! Mint változatlant hordlak önmagámban, s száz változás között is egy hitem: Te alkottad szívem, az halhatatlan, nem nyugszik — csak ha Benned'elpihen. Kutas Kálmán. Az új erdélyi egyházmegye elnöksége. Mint már jelentettük, az erdélyi egyházmegye esperese, Járosi Andor kolozsvári lelkész, teológiai magántanár, felügyelője pedig dr. Schneller Károly kolozsvári egyetemi tanár lett. Járosi Andor 1897-ben Sándorfalván, Torontál megyében született s 10 éves kora óta Erdélyben nevelkedett. Tanulmányait a nagyényedi és kolozsvári református kollégiumokban, majd az eperjesi teológián folytatta, mikor pedig a cseh megszálláskor onnan menekülnie kellett, a kolozsvári református teológián fejezte be. ö az első evangélikus lelkész, aki a kolozsvári református teológián nyert lelkészi oklevelet. Kolozsváron lett segédlelkész, majd rendes lelkész s kezdettől fogva tevékeny részt vett a református teológián végzett evangélikus lelkészképzésben. 1930-ban a református teológia magántanára. Járosi Andor, a megszállás nehéz és küzdelmes ideje alatt az erdélyi magyarság és protestantizmus egyik legkiválóbb harcos munkása volt, természetes, hogy az erdélyi gyülekezetek bizalma örömmel fordult egyhangúlag feléje. Dr. Schneller Károly egyetemi tanár Kolozsvárott született, középiskolai és egyetemi tanulmányait is ott végezte. A magyar evangélikusság egyik büszkeségének, a nagyhírű dr. Schneller István professzornak, a kolozsvári egyetem utolsó magyar rektorának a fia. Neve igen ismert a jogi szakirodalomban, kiváló munkái révén, de különösképen úgy ismeretes, mint egyik legkiválóbb statisztikusunk. Sokáig a miskolci evangélikus jogakadémiának volt a tanára, mikor azonban Erdély felszabadult, legelsőnek őt hívta meg a kormány szülővárosába, a kolozsvári egyetemre. Ott- tartózkodása óta máris széleskörű munkát fejtett ki az egyetem és a város közönsége közti kapcsolatok kiépítésével s nagyon fontos kulturális küldetést tölt be a kolozsvári szabad líceum megszervezésével. Az új egyházmegyei elnökség beiktatására a tiszai egyházkerület elnöksége október 19-ére alakuló egyházmegyei közgyűlést hívott össze Kolozsvárra. „A vallásos érzület az emberek tekintetét mindig fölfelé emeli.“ „A nagy Isten kegyelme és ápolása nélkül semmi sem sikerül e világon.“ (Széchenyi István.) OLVASSUK A BIBLIÁT Szenvedés — Bünbánat, Október 19. — Nincs személyválogatás. Róni. 2:1—11. Bármilyen nyomorúság szakadt is most az emberiségre, emiatt zúgolódni nincs joga senkinek. Mindannyian bűnösök vagyunk, s rászolgáltunk a büntetésre. Isten nemcsak adományainak kiosztásában, de az emberek megítélésében is kerüli a személyválogatást. Az engedelmeseket megjutalmazza, az engedetleneket megbünteti. Vájjon én levonom-e ennek a következményeit? Október 20. — Keresem nyomorúságom okát. Jer. 31 :27—30. Az ember a baj okát szívesen keresi másokban, vagy az életkörülményekben. Pedig az igazi keresztyén bölcseség első feltétele az, hogy a bajban mindenekelőtt önmagunkba nézzünk és ott keressük az okot. Senki sem mondhatja közülünk: „Én az apám, vagy embertársaim bűnei miatt szenvedek.“ A nyomorúság olyan elválaszthatatlan bűneimtől, mint saját árnyékom a testemtől. Nyomorúságban vagyok, mert bűnös vagyok. Október 21. — Keresem a szabadulást. 62. Zsoltár 2—7. Minél nagyobb a nyomorúság, minél inkább érzem vele szemben tehetetlenségemet, annál forróbb vágyakozással keresem a szabadulást. S ha nyomorúságom oka a bűn, akkor a nyomorúságból való szabadulásom útja csak a bűn terhétől való szabadulás lehet. De ezt a terhet csak az veheti le rólam, akit bűneimmel megbántottam. Szabadulásért is csak Hozzá mehetek. Róla tudom, hogy nem taszít el magától, mert Ö az én Atyám s én az ö gyermeke vagyok. Október 22. — Meglátom Isten igazságosságát. Csel. 17:29—31. Istenhez való közeledésem közben könnyen megállásra késztet, sőt vissza is riaszt az a gondolat, hogy Isten igazságos. Hiszen, ha ö igazságos, akkor én a bűnös ember hiába keresem nála szabadulásomat. Igazságossága megköveteli büntetésemet. Ez igaz, de az Ö igazságosságának a tudata mégis könnyebbé teszi szenvedésem keresztjét, mert belátom, hogy a szenvedés nem ért igazságtalanul. Október 23. — Meglátom Isten kegyelmét. II. Kor. 12 :6—10. Ha Isten igazságossága azt követeli, hogy vétkemért elvegyem büntetésemet, akkor sorsom reménytelen: bűnös vagyok, tehát elveszett vagyok. De Isten megkönyörült rajtam. Elküldte Fiát, hogy megtartsa, ami elveszett. Igazságosságát, amely büntetésemet követelte, áthidalta kegyelmével, amellyel szent Fia halálát vált- ságul fogadta el bűneimért, fgy lettem Isten kegyelméből megváltott ember. Október 24. — Belátom méltatlanságomat. Róm. 7 : 17—24. Isten megmentésemért szembefordult az igazságosság elvével és kegyelmébe fogadott engem. Ügy fogadtam-e ezt a kegyelmet, amint azt egy bűnösnek kell fogadnia? Nem tulajdonítom-e ezt a magam igazságának? Bizony én Isten kegyelmével is sokszor visszaélek. Továbbra is megmaradok a bűnök útján. Ezt a drága ajándékot is sokszor káromra és nem életem megjobbítására használom. Isten kegyelmére nagyon méltatlan vagyok.
