Harangszó, 1941
1941-10-12 / 41. szám
1941. október 12. HARANGSZÓ 337 hatalom, vagy erőszak elrabol tőlünk, azt idő és jószerencse visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a talán reá váró szenvedéstől, önmaga lemondott, azt örökre elvesztette“. Ügyeljünk arra, hogy a nemzet egységét „a lélekhalászat szomorú sportja“ meg ne bontsa. A püspöki jelentés meghallgatása után a közgyűlés letárgyalta mindazokat az ügyeket, melyek a kerületi gyűlés tárgy- sorozatán szerepeltek. Ax 1942-es Naptár szétküldése teljes erővel folyik. Eddig 15.000 példányt küldtünk szét. Kapható minden lelkészi és tanítói hivatalban. A Naptárt régi magyar írások, jubileumi megemlékezések, magyar sorskérdések, értékes elbeszélések, legjobb költőinktől származó versek, különféle jogi', orvosi, gazdasági és egyéb cikkek teszik gazdag tartalmúvá. Ára 60 fillér. Aki külön egyes példányt rendel kiadóhivatalunktól, annak 70 fillért kell — akár bélyegben is — küldenie. Országos Protestáns Napok. Október 26—november 2. A magyarországi protestánsok egyetlen átfogó egyháztársadalmi egyesülete, az Országos Bethlen Gábor Szövetség az idén is — immár harmadízben — október 26-tól november 2-ig megrendezi az Országos Protestáns Napokat Budapesten. A III. O. P. N. gazdag napirendjén evangélizációs előadások, értelmiségi hivatásköri-, egyházvédelmi-, ifjúsági-, asszony-konferenciák szerepelnek. Kimagasló eseménye lesz a Protestáns Irodalmi és Művészest a Magyar Művelődés Házában, a protestáns élet kiválóságainak és művészeinek közreműködésével; a Protestáns Irodalmi Társaság Irodalmi Délutánja; egyházzenei ünnepély, ünnepi istentiszteletek rádió-közvetítéssel; koszorú staféta a protestáns templomoktól nagyjaink emlékművéhez, Munkás-konferencia; Soli Deo Gloria közgyűlése és Délvidéki Est-je; Evangélikus Nőszövetség kézimunkakiállítása; végül Reformációi Emlékünnepély a Vigadóban. Az ünnepi napokhoz csatlakozik méltó befejezésképen a Magyar Evangélikus Lelkészegyesület közgyűlése is, valamint a szokásos Luther emlékvacsora. Minden protestáns magyart szeretettel hívnak és várnak a III. Országos Protestáns Napok. Vidéki felutazók részére 50°/o-os vasúti kedvezmény. Utazások október 24-től november 7-ig. Vasúti igazolványok vásárlása a lelkészi hivatalokban, az IBUSz fiókirodáiban, az állomási hivatalokban és a Hangya fiókintézeteinél. A MFTR-en 50°/o-os menetdíjkedvezmény. A HÉV-en II. osztályú jegy III. osztályon oda-vissza utazásra jogosít. Vidéki felutazók részére kedvezményes elszállásolás. Az Országos Protestáns Napokra vonatkozó minden felvilágosítást készségesen nyújt az Orsz. Bethlen Gábor Szövetség, Budapest, IV., Semmelveis-utca 17. I. 1. ŐSZI PASZTELL.*) Bús kertemtől már búcsúzik -a nyár, Arany léptekkel az ősz közeleg, Lila kelyhekkel nyit a folyondár S percenként hullnak fáradt levelek. Túl a vizen a szigeti nyárfák Még zöld orommal néznek a napba, Szagos körtefám víg méhek járják, De az ősz ül már rajta s alatta. Lázas bíborrá gyúl a hüs azúr, Korán nyeli el a fényt a szürkeség, Holnap az ősz lesz kertemben az úr S új nyárért úsznak délnek a fecskék. Hegyaljai Kiss Géza. . ÉGI PERCEK*) Templomban ülsz, ének zsong körül, Melegen ragyog szemed bársonya, Ajkadon mosoly, Az arcod komoly, Imárahívón zeng az orgona. Eget keresve magadba mélyedsz. A földön túl jársz, a bút feledted, A szíved oltár, A hangod zsoltár S az ég aranya csillog feletted! Hegyaliái Kiss Géza. >-«<►» «« e * »»» a « *<*■ s < c i A tállyaí evangélikus egyház ünnepe. A tállyai evangélikus egyház új iskoláját lélekemelő ünnepség keretében avatta fel Marcsek János esperes. A nagyszámú, díszes közönség a templomot teljesen megtöltötte és soraiban képviselve volt a község és környékének minden testületé és a járás vezető emberei. Jelen volt az ünnepélyen Tors Tibor képviselő- házi alelnök, a kerület képviselője és Tállya s környékének sok vezető tagja. Istentisztelet után Marcsek János az új iskolát a helyszínen megáldotta, itt illeszkedett bele a protestáns dalárdának művészi éneke; majd a felszentelési aktus után a gyülekezet bevonult az új iskolába, ahol az egyházközség első ünnepi közgyűlését tartotta. Gerhardt Béla egyházfelügyelő megnyitója után Zemann Zoltán lelkész ismertette az immáron 151 éves iskola történetét, melyben annakidején még Kossuth Lajos tanulta a betűvetést. A régi iskola idők folyamán any- nyira megrokkant, hogy új iskola felépítése vált szükségessé s ezt a hívek nagymérvű áldozatkészsége és a kultuszkormány államsegélye lehetővé tette. — Az ünnepnek egyik kimagasló pontja volt Tors Tibor, a kerület képviselőiének ezután következő üdvözlő beszéde. Örömének adott kifejezést, hogy az új iskola felavatásán köszöntheti az egyházat, mert tudja, hogy minden intézmény, *) Mutatvány a szerzőnek „Csillag- tüzek“ c. verskötetéből. melyet a nemzeti életben az egyház teremt, egy-egy gyökér, mellyel erősíti életét. Az a teher, melyet az egyházak az iskolák fenntartásával magukra vesznek, csak erősebbé, izmosabbá teszi az egyházakat. Ügy formálódik a jövőnk — mondotta a képviselőház alelnöke — és olyan lesz a nemzet arculata, amilyen lelki felszereltséggel lépnek ki a kapuján kilépő tanuló seregek. A feltámadásra készülő magyar nemzetnek életre-halálra hű fiai legyenek az egyházuknak is lelkes és buzgó tagjai. — Üdvözlések után az egyházkerületi és egyházmegyei elnökség üdvözlő levelét olvasták fel. Az ünnepély végén felzengett a magyar fohász; „Isten áldd meg a magyart!“ A lelkek énekeltek. A Kossuth-egyház iskolájának ablakából messzehangzó ének szállt a nemzetek sorsát vezérlő Isten trónusa elé. Délután az Országos Luther Szövetség vallásos ünnepet tartott, majd másnap az egyházmegye összes lelkészei és tanítói tartottak értekezletet. „Címzett ismeretlen!“ Evangélizációs esti összejövetelről ballagunk hazafelé. A kiözönlő tömegből egymás mellé sodródtunk öreg földimmel — a nyugalmazott postással. Egyikünkből sem igen kívánkozik a szólás. Magunkkal vagyunk elfoglalva. Megérzem, hogy társamban is tovább dolgozik az evangelizáció hatalmas ható ereje. Elkövetkezéskor mégis megszólamlik: — Ügy megvájkálja az embernek a belső részét ez a tiszteletes úr. Nyugtalanít, felzaklat, de el nem tudnék maradni egyetlen estéjéről sem. — Hát a viszontlátásra! Azzal tovább ballag, nem keres útitársat. Pedig van még vagy két kiló- méterje hazáig. De — utána nézve az egyedül ballagónak — megérzem, hogy van annak már útitársa, aki vele is marad. Én megvárom a többi házbelit és az enyémeket. Nézem addig az elvonulókat s mivel kevés a hallgatagon ballagó, meg is hallok egyetmást a beszédjükből. Hallok lelkendező magasztalásokat, hogy milyen élvezet hallgatni ezt az evangelizációt! Hogy micsoda csudapap! Aztán ilyesmit is: — Ezt az uramnak kellett volna hallania! — No ez egyenesen a mi háziurunknak szólott. — A sógor ebből igen sokat magára vehetett volna! —- Hát még a szomszédasszony! Egyszóval: Mindenki más igen sokat tanulhatott, épülhetett, vagy épülhetett volna a mai igékből! Mindenki más, csak nem mi magunk! Itt jutott eszembe a visszakézbesített levelek keserű átírása; „Címzett ismeretlen!“ A levél írója jóhiszeműen címezte. A posta is hűségesen eljuttatta rendeltetési helyére. De a címzett nem érzi azonosnak magát. Tehát a postás ráírja a szentenciát: „Címzett ismeretlen!“ Evangélikus testvéreim! Az Isten, a Krisztus mindegyikünknek, nekem és neked küldi a drága leveleit, szentséges igeüzeneteit. Postásuk — az igehirdető is
