Harangszó, 1941
1941-10-12 / 41. szám
1941. október 12. HXKXNGSZO romboló, pusztító tűz tisztító munkájára fogja felhasználni. Ez a reménység áldozatra és összefogásra ösztönzi Európa keresztyén országait, melyek a keresztyénségben emberi életük védelmét, megtartásuk és művelődésük biztosítékát látják. Mindenesetre kívánatos azonban, hogy a kereszt ne csak jelvény legyen, hanem maga a Krisztus. Krisztus ne jelentsen csupán nevet, hanem váltságot és életet. A keresztyénség önvédelem- harcában ne váljék viaskodó hatalmasságok véres kőlépcsőjévé, hanem nyerjen lényegének megfelelő életlehetőséget. Az új világalakulás, melynek kohójában emberek, népek, nemzetek vérezve, szenvedve és égve sodródnak, nem akarhat mást, minthogy az igazság, jog, szeretet érvényesüljön Ez pedig egyedül Krisztus királysága s a népeknek hívő néppé átalakulása által történhetik. (Részlet D. Kapi Béla püspök jelentéséből.) Október 6-án az aradi tizenháromra, a hazaszeretet örök példáira tekintettünk fel, hogy életük és haláluk tanítását szívünkbe véssük. Hőstetteik történeti leírásaiból bepillantást nyerünk abba, hogyan éltek; kivégzésükről szóló feljegyzések rávilágítanak arra, hogyan haltak meg. Damjanich tábornok a kivégzése előtti éjszakán ezt az imádságot írta: mólja magában. — Hogy nem morzsolsz össze! Hogy életet adsz! Szinte elmosolyodik. Mit jelent az ő bálványa, az a nagy halom teleírt hártyalap? Nem végzi el. Nem baj! És Lili? Semmi kapcsolatuk egymással! Csak a hivatal ketrec-levegője uszította őket egymásnak. Boldogsággal áramlik széjjel benne az Isten szava. Nem kell ösztönöznie. Az Isten meghagyja, hogy elvégezze igazi küldetését. Mint honvéd, mint férj és apa! — Istenem! — ismételgeti e drága nevet. Teljesen beleépül a kegyelem valóságába. — Krisztusom! — duzzad a keble hálájától. Üj szemmel tekint ki a vonat futásához simuló mezőkre. Beleborzong a külső varázsba. Nehéz esőfellegeket öltöztet rózsaszínbe a délesti nap. Zsengén, puhán lengenek odalenn a zöld kalászok. És a levegő zsong, mintha Annak útját jelölné, aki hatalmasabb a földnél, felhőnél, napnál, istentelenek millióinál és a vétkek millióinál, aki mégis elfogadja lakozásul a Pista sóvárgó szívét, hogy diadalra vigye önmagával szemben — és aki ott szárnyal a tovaröppenő vonattal, hogy győzelemre segítse gyönge, el-elhűtlenedő népeit a köztük élő tíz igazért. (Vége.) „Mindenségnek Ura! Hozzád bocsátom esdeklésemet. A nőmtőli elválás rettentő órájában Te erősítettél engemet; adj erőt továbbra is óh Atyám, hogy a kemény próbát, a becstelen, gyalázatos halált, mint férfiú, erőtelten állhassam ki. Hallgasd meg, óh Fő Jóság, forró kérésemet! A viadalokban és csatákban Te vezéreltél, óh jó Atyám, Te engedted azokat kiállani s mentő karod némely kétes harcokban sértetlenül véde meg. Legyen neved örökkön örökké áldott! Oltalmazd Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további vésztől; lágyítsd szívét az Uralkodónak a hátramaradott társak iránti kegyességre és vezéreld annak akaratát békességeddel a népek javára! Adj erőt, óh Atyám, az én szegény Emiliámnak, hogy ő ama nékem adott szavát „sorsát hitének erejével elviselhetni“, — beválthassa. Áldd meg Aradot, áldd meg a veszedelembe sodrott szegény magyar hazát! Te ismered óh Uram, az én szívemet s lépteimnek mindegyike tudva van nálad. Azok szerint ítélj meg kegyelmesen s engedj a túlvilágban kegyes elfogadást találnom! Ámen!“ Ez a hívő lélekből fakadó imádság mutatja, hogy az Istennel való közösség volt az az erőforrás, melyből hőseink a legnagyobb szenvedések elviselésére, a halál elfogadására erőt merítettek. Ebből az erőforrásból kell ma is merítenünk, hogy a hazáért élni és ha kell, halni tudjunk! Egyházkerületi gyűlés Sopronban. A dunántúli egyházkerület október 3-án Sopronban, a „leghűségesebb város“ falai között tartotta népes közgyűlését. Ügy a közgyűlésnek, mint az azt megelőző bizottságok s egyháztársadalmi intézmények gyűléseinek ünnepi fényt adott az, hogy D. Kapi Béla, a kerület püspöke ez évben érkezett el püspöki működésének negyedszázados jubileumához. Bár a püspök kifejezett óhajára a rendkívüli időkre való tekintettel semmiféle ünnepség nem volt, a kerületi gyűlés résztvevői ismételten is kifejezést adtak személye iránti meleg szeretetiiknek. A Lelkészegyesület október 2-án ülésezett Németh Károly elnöklete alatt. Foglalkozott a MELE-témákkal, segéd- lelkészi fizetés kérdésével s a múlt gyű: lésen kitűzött pályázatra beérkezett pályamunkákkal. Ugyanekkor tartotta gyűlését a Tanítóegyesület, mely elhunyt elnöke, Grieszhaber Endre helyébe Ludván Sándor celldömölki tanítót választotta elnökévé. Mindkét gyűlést meglátogatta a kerület elnöksége. A Luther Szövetség D. Kapi Béla püspök és Dr. Ittzés Zsigmond főtanácsos elnöklete alatt tanácskozott s egyháztársadalmi munkájának elmélyítése céljából foglalkozott egy egyházkerületi ház megvételének a gondolatával. Tú- róczy Zoltán távozásával alelnökké Szabó József győri lelkészt választotta meg. A Szövetség munkájáról a titkári, a !a335 pok helyzetéről a szerkesztői jelentések számoltak be. Ünnepélyes keretek között folyt le a Gyámintézet gyűlése, mely tekintélyes segélyeket osztott ki szegény gyülekezetek között. Kedves volt a soproniak gyámintézeti adománya, közöttük a Nőegylet magyaros oltárterítője. Esti gyámintézeti ünnepélyen Nagy Miklós elnök igét hirdetett, Németh Gyula lelkész pedig előadást tartott. A kerületi gyűlést október 3-án dr. Mesterházy Ernő felügyelő, felsőházi tag nyitotta meg tartalmas megnyitó beszédével. — Megemlékezett a szovjet elleni háborúról, hazatért testvéreinkről. Itt különösen melegen szólt a vendvidéki híveinkről és azoknak hagyományos haza- és egyházszeretetéről. Az egyház, német-kérdése kapcsán megjegyezte, hogy a bécsi megegyezés a jogos törekvéseket teljes mértékben figyelembe vette. Széchenyiről emlékezett meg ezután emelkedett szavakkal, majd igen meleg hapgon fordult elnöktársához, D. Kapi Béla püspökhöz, egyházvezéri működésének huszonötéves fordulója alkalmából. „Köszöntőm Nagyméltóságodban a kiváló lelkivezért, a meggyőző erejű igehirdetőt, a kitűnő egyházkormányzót, a született pedagógust és egyházi írót. Tudjuk, hogy minden adomány, a munka eredménye is onnan felülről jött. Ezért alázatos és hálatelt szívvel fordulok a jó Istenhez: megköszönöm, hogy Kapi Bélát nekünk adta, szolgálni engedte, megőrizte és kérem Istent, adjon a jövőben is erőt, egészséget neki, óvja püspökünket és szeretett családját újabb megpróbáltatástól, hogy példaadó és önfeláldozó munkáját még sokáig folytathassa, egyháza és hazája javára, családja boldogságára.“ Az üdvözlésre Kapi püspök elfogódot- tan válaszolt: Köszönöm Istennek, hogy a szolgálatra alkalmat adott, utamban eligazított, megtanított arra, hogy a munka szerszámának Isten elhatározása szerint kell forognia a kézben, hogy az épülethez én hordom az anyagot, de tervét Ö alkotja meg, Aki odaállított, hogy legyek munkása. Üdvözölték a püspököt: Bárdossy László miniszterelnök, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, FáiFáy István államtitkár. Báró Radvánszky Al- bért egyetemes felügyelő, Református egyetemes konvent, Raffay Sándor, Kovács Sándor, Túróczy Zoltán püspökök és egyházkerületeik, Ravasz László, Med- gyasszay Vince, Révész Imre, Farkas István református püspökök és egyház- kerületeik, Teológiai Fakultás tanári kara, Bernáth Géza min. osztályfőnök, Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, Budapesti egyházmegye és Kemény Lajos esperes, tanintézetek tanári kara és ifjúsága stb. Sopron, a szülőváros Kapi püspököt díszpolgárává választotta. A város polgármesterének, Kamenszky Árpád dr.-nak szavaira adott válaszában többek között ezt mondta: Sopron történelmi levegőjében megtanultam, hogy az ember élete kell, hogy a köz szolgálatává váljék. A 25 éves püspöki jubileum emlékére a kerület lelkészei, felügyelői, tanárai, tanítói által felkínált nagyobb összeget ünnepélyesen ajánlották fel a jubiláló püspöknek ünnepi adományként: adja ezt oda Kapi püspök egy nélkülöző gyű-:
