Harangszó, 1941
1941-09-28 / 39. szám
1941. szeptember 28. HARANGSZÓ 321. Űzd el a gondol! Ügy belénk ragadt a kételkedő hitetlenség, hogy örökké az ennivalón aggódunk. Mindenáron tudni szeretnénk, hogy az Isten miként is akar eltartani. Azt akarnánk, hogy a házunk legyen tele gabonával, az erszényünk meg pénzzel. Tehát a házunkhoz és erszényünkhöz szeretnénk az Istent kötni. Holott Isten szabadon akar cselekedni s nem engedi kötni magát se időhöz, se személyhez, se helyhez, — semmihez. Hagyjuk őrá táplálkozásunk gondját. Ne búsulj, ad Ő gabonát is, pénzt is kellő időben és mértékkel. Te pedig csak egyre gondolj: Ma dolgozni akarok .. .! Holnap ugyanígy. Mígnem belátod majd, hogy Isten aggodalmaskodásunk nélkül is eltart! Luther. OLVASSUK A BIBLIÁT Evangélium. Szept. 28. — Nem puszta szó. I. Thess. 1 :5; Jer. 23 : 29; Ef. 6 :17/b; Jel. 2 : 16; Jak. 1 :21. Sokszor puszta szónak vesz- szük s lealacsonyítjuk ezzel a kifejezéssel: „papolás“, ami ma magyar nyelven kb. üres fecsegést jelent. Pedig az evangélium „erő“, isten ereje. Ezzel az „erővel“ mintegy pöröllyel töri össze a gőgös óembert. Ezzel az „erővel“ mintegy éles, kétélű karddal hadakozik ellenünk az Ür, hogy legyőzzön, megtérítsen. Ezt az „erőt“ ajánlja fel, amikor felhív, hogy öltsük magunkra Isten teljes fegyverzetét, ez tartja meg lelkünket az üdvösségre. Ez az „erő“ egyben Szentlélek is, mely az evangélium által munkálkodik lelkűnkben s nyújt „bizonyosságot“, hogy velünk van. Szept. 29. — Ige ajtaja. Koloss. 4 :3—4; Ámos 8:11—14. Evangélium azonban lehet „puszta szó“, ha az Úr elzárja az Ige ajtaját. Ügy kell elképzelnünk az igehirdetést, melyből a „beszéd“ az üres csatorna. Ezt adja az ember. Ebbe a csatornába önti bele az Ür, megnyitva az Ige ajtaját: az erőt, Szentlelkét. — Az Ige után való éhséget és szomjúságot az Ür támasztja, fokozhatja olyan naggyá, hogy az emberek támolyognak tőle „északtól keletig“, de nem találják meg, ha elzárja az Ür az Ige ajtaját. Mielőtt az Igét olvasod, könyörögj, hogy az Ür nyissa meg ajtaját, de imádkozz az összes igehirdetőkért, hogy ne szavakat, hanem az Isten erejét, Szentlelkét szólják. Szept. 30. — Istennel való találkozás. II. Móz. 19:10—15; Mt. 13:1—9, 19— 23; Ap. csel. 16 : 11—14. Mikor a bibliai József a börtönből a király elé került, nagy előkészületeken esett át, hogy megfelelő formában állhasson királya elé. Olvasd csak el a fenti Mózes könyve szerinti előkészületet, hogy milyen komolyan készül a zsidó nép Istenével való találkozásra. Hogyan készülsz te az Istennel való találkozáshoz, a bibliaolvasásához, a vasárnapi igehirdetéshez? Kéred az Urat: szántsa fel a szívedet, porhanyítsa meg, hogy a magot befogadhassad. A szántóföld önmagát nem szántja fel: szíved sem önmagát. Fi- lippibeli asszony szívét is az Ür munkálta meg az Ige befogadására. Okt. 1. — Minden hivő üdvösségére. Róm. 1, 16; Ján. 6, 29. Evangélium Isten hatalma minden hívőnek üdvösségére. A hitet nem örökölhetem őseimtől, nem lehet sajátommá szüleim gondos nevelése által, sőt egyik napról a másikra sem tehetem át a saját életembe. A hitnek csak jelen ideje van. Isten adja napról napra. A hit körül nem mesterked- hetem, hogy növeljem, vagy csökkent- sem, a hit „az Isten dolga“. Jézus kereken megmondja: Isten dolga, hogy higy- •jetek abban, akit ő elküldött! Reám csak a szüntelen kérés tartozik és az adomány elfogadása. Okt. 2. — Az én juhaim. Ján. 10, 27—28; Jel. 3. 12. „Az én juhaim“ cégjelzett juhok. Magukon viselik az ismertető jelek egész seregét. Minden szavuk, cselekedetük, de még gondolatuk is magán viseli az Úr kézjegyeit. Nem lehet összetéveszteni őket. Ha embertársaid nem olvassák le egész életedről az Ür kézjegyeit, annyit jelent, hogy azok még nincsenek rajtad. Az Ür juhait jellemzi az, hogy az igehirdetés, a bibliaolvasás számukra nem „papolás“, nem unalmas „beszéd“, hanem érzik, hogy most Pásztoruk szól hozzájuk. — De ugyanakkor minden „beszéden“ megérzik, hogy Ige-e az vagy emberi erőlködő bölcselkedés. Az Ő juhainak az Ige táplálék örök üdvösségre. Okt. 3. — Nem tér hozzám üresen. Es. 55, 10—13; I. Pét. 1, 23; Ján. 3, 5. Az Igének sajátossága, hogy az Isten küldi, mindig valaminek az elvégzésére küldi és nem tér vissza „üresen“, hanem megcselekszi azt, amit az Ür akar. Mit akar az Ür? — Hogy a tövis helyén ciprus nőjjön, a bógáncs helyén pedig mirtusz. A tövist nem lehet úgy nevelni, hogy belőle ciprus legyen, sem pedig a bogáncsot, hogy mirtusszá legyen. Teljes újjászületés ez és nem nevelés. Ezt pedig az Ige végezi, mely nem „beszéd“, hanem Isten ereje és az Igében megnyilvánuló Szent Lélek munkája. Okt. 4. — A leplezett evangélium. II. Kor. 4, 3; I. Kor. 1, 18; Mt. 23, 37. Ha úgy érzed, hogy az Ige számodra semmit sem mond, vigyázz, mert a leplezett evangélium annyit jelent, hogy elveszett ember vagy. Az evangélium minden hívő ember számára erő, Szent Lélek. Az Ige nem tér vissza üresen övéitől,'de üresen visszatér a nem ő juhaitól, az elkárhozottaktól. Az elkárhozott ember nem akarja az Igét, mert az Ür nem munkálja benne az akarást és a véghezvitelt (Fii. 2, 13). Azért készülj komolyan az Ürral való találkozásra az Igénél, hogy az Ige ne legyen számodra leplezett s ne legyen értelmetlen „bolondság“. Benkóczy Dániel. Az ének a szomorú ember legjobb orvossága, melytől a szív újra megbékél, feléled és megújul. LUTHER. Apró történetek. Hogy ég fól a ítíx. Egy afrikai helytartó megkérdezte egyszer a négereket, kik keresztyének voltak, hogy miért gyülekeznek össze, mikor imádkozni akarnak, hiszen mindenki maga is elvégezheti? — Kedves uram! — szólalt meg egy asszony és a kandallóra mutatott, melyben vígan pattogott a tűz — próbálja csak meg ezeket az égő fadarabokat külön rakni, meglátja, milyen hamar el fognak aludni, míg együttesen pompásan égnek! Mi is azért jövünk össze, hogy a hitünk, imádságunk tüze el ne aludjon! Az elt&rtlábu bárány. „Mi lelte annak a juhnak a lábát?“ — kérdezte egy ember a pásztortól egy bekötött lábú juhra mutatva. — „Eltörtem“'— mondta a juhász. — „Eltörte?“ — kérdezte az ember csodálkozva. — „Igen eltörtem, mert mindig elcsatangolt s már többször esett mély szakadékba, hogy alig tudtam kiszabadítani és különben a többieket is rossz útra vezette. Egy darabig, míg nem tudott lábára állni, az ölemben hordtam s az alatt az idő alatt úgy megszokott, hogy most egy lépésre sem marad el tőlem!“ Velünk is így tesz néha az Isten! » « ^ • ♦ • ♦ • ♦ • ♦ • ♦ ♦ • ♦ • ♦ • * BZ EGYHÍZI ESZTEK3Ö Szentháromság u. 16. vasárnap. Máté 11 :25—30. v. Életboldogságunk feltétele az, hogy ismerjük-e az Istent és belső életközösségben vagyunk-e vele? Ha boldogok akarunk lenni, először is Istent kell tehát megismerni. Istent akkor ismerhetjük meg, ha gyermeki lelkülettel bírunk és Krisztusra figyelünk. Ha boldogok akarunk lenni,, azután Őhozzá kell menni. Fáradt életünket nála kell megpihentetni. Ki ne lenne fáradt? Jöjjön Őhozzá! Mindenkit hív, szüntelen hív: Jöjjetek! Adjunk hálát: Hogy ebben a boldogtalan világban Istenben boldogok lehetünk. Hogy az élet küzdelmeiben megfáradva, Krisztusnál nyugalmat, békességet találhatunk. Könyörögjünk: Hogy adjon ennek a zaklatott életű világnak igazi nyugalmat és békességet. Hogy teremtsen bennünk Igéje által szelíd és alázatos szívet.
