Harangszó, 1941

1941-01-05 / 1. szám

/ 4 ______________________________________HARANGSZÓ_________ 1941. január 5. Afr ikában, meghalt Béthelben. Aki a sír­ban pihent, valamikor Afrika vad erdő­ségeiben pogányként élt, — Isten nélkül. A misszió révén megismerte Krisztust. Európába jött. Béthelben megismerte Krisztus szeretetét. Ott halt meg, mint keresztyén. Nekünk remélni kell, hogy minden térd meghajol még a Krisztus nevére és ennek a reménységnek is arra kell indítani, hogy törődjünk a külmisz- szióval. A külmisszióval való törődésre indít végül a Krisztus iránti en­gedelmesség is. Urunk pa­rancsolta, hogy tegyünk ta­nítványokká minden népe­ket s nekünk kell tudni en­gedelmeskedni! Ki vallhatja magát Krisztusénak, aki nem engedelmeskedik Neki? A pogányság is, Krisztus is várja azt, hogy Urunk pa­rancsának engedelmesked­jünk és a pogány misszióval törődjünk! Siklós. Baranya vármegye siklósi járásának ötven községe kö­zül 41-ben él evangélikus hívünk reformátusok és ka­tolikusok között. Ebből sik­lósi 155, szórványbeli pedig mintegy 400 lélek. Nagyrész­ben úgy telepedtek ide: Jugo­szláv megszállt területről, Tolnamegyéből, de az ország távoli részeiből is. Találtunk Sopron-, Vas- és Békés­megyeieket is. Vannak köz­tük lassanként gyarapodó földmívesek, szegény cselé­dek és nagyon szegény he­gyi-üreg lakók Nagyharsány- ban. Lelkipásztori gondozás végett kocsin, vonaton, leg­inkább pedig kerékpáron közelítjük meg őket, hogy ők is meghallják az Anya- szentegyház üzenetét s meg- érezzék annak szeretetét. Néhol szomorúságra han­goló tapasztalatra jutunk. Híveink megalkudtak a változott viszo­nyokkal. Vannak más vallásúa'khoz be­olvadók. Sok imádságot kérünk meg­mentésükre! De — hála az Istennek — vannak vigasztaló és erősítő tapasztalataink, amelyek arra serkentenek: tovább ki­tartani, még forróbb szeretettel szeretni különbség nélkül az összes híveket; erőt­lenségünkben vesszük a Lélek erejét. Az Ige máris hozza gyümölcseit. Gyerme­kek, akik sírva vették tudomásul tanító­juk kijelentését: „ezentúl az evangélikus h. lelkész úr tanítja nektek a vallást“, most már bátran vallják, hogy ők ágos­tai hitvallású evangélikus keresztyének. Biztatóan éneklik: „Ne csüggedj el ki­csiny sereg.“ Lelkesedéssel gyűjtik a sta- niolt Kunos Jenő misszionáriusunknak. Két szórvány-ifjúnk — akik ev. vallás- oktatásban sem részesültek — ma már a nagytarcsai népfőiskola hallgatói. Több szórványhelyen szinte türelmetlenül vár­ják az igehirdetési alkalmak szaporítását s egy-egy istentisztelet után megható- dottan szorítanak kezet lelkészükkel. Vannak még nehéz feladataink. Nin­csen középponti templomunk Siklóson; ideiglenesen a református testvérgyüle­kezet Nőegylete bocsátotta rendelkezé­sünkre otthonát. A szórvány eredménye­sebb gondozására segédmotoros kerék­párt óhajtanánk beszerezni. A szegény szórványhívekhez a nyomtatott betű iste­ni üzenetét is szeretnénk eljuttatni: Bib­liát, Énekeskönyvet, Harangszót, Kis Harangszót, Harangszó Naptárt. Ezekre gondolva kültagokat kérünk missziói gyülekezetünkbe, akik néhány évre beállnak tetszés szerinti felajánlással híveink sorába, főleg pedig imádkozva kísérik missziónk lélekmentő munkáját. Balogh Pál. Sézus neue s igéje IDilágoljon minden házban. 9fju, öreg Oí félje S járjon az 0 n-pomdohában. 3Hindm?ájunbr ah otthona £eg-pen 9sten temploma. OLVASSUK A BIBLIÁT A hit ereje. Január 5. — Az üdvösség bizonyos­sága. Római levél 5 :1—11. A hívő ke­resztyén embernek legnagyobb és leg- áldottabb bizonyossága az ő üdvössége. Ha az üdvösség tőle, az embertől függ­ne, akkor nagyon balgatag dolog lenne az üdvösség bizonyosságáról beszélni. De ez nem tőle, az embertől függ, nem az em­ber szerzi meg magának, hanem Isten ajándékozza Krisztus megváltó haláláért. Az üdvösségnek ezt a bizo­nyosságát nem érinti, nem zavarja meg az életnek sem­miféle szenvedése. Ez a ke­resztyén lélek békessége az élet minden háborúságában, aminek alapja az, hogy bé­kessége van Istennel. Január 6. — A hit ereje. Ap. csel. 16 :25—34. A töm- löctartó úgy gondolta, hogy neki kell valami nagy dol­got cselekednie, hogy üdvö­zölhessen. Mennyire megle­pődhetett ezen a feleleten: „Higyj az Ür Jézus Krisz­tusban és üdvözülsz...“ Nem­csak te, hanem még a há­zad népe is üdvözül. Két em­ber hite ledönti a börtön­falakat, szétzúzza a börtön vaskapuit. Egy ember hite megtérít egy egész családot. Nem is az ember hitének ereje ez, hanem annak a Krisztusnak ereje, akivel az embert a hite egyesíti. Krisz­tusé ez az erő, mert néki adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Január 7. — Krisztus ha­talma. Máté 9 : 9—13. Krisz­tus egy olyan helyről emelte ki Mátét, ahol a sátán leg­jobban megkötözi az embert: a kassza, a pénz mellől. Ügy kiemelte onnan, úgy meg­fordította, hogy meg tudta vele íratni a nevével meg­jelölt evangéliumot. Jézus senkiről sem mond le, még a bűntől legjobban megkötözött emberről sem. Nekem sincs jogom senkiről se mondani azt, hogy elveszett az Isten számára. Krisztus épen ezeket keresi. Ezeken mu­tatja meg nagy irgalmát. Csak az ön­igazságukban megkövült farizeusokkal nem boldogult. Nem a bűnösök vesznek el Isten számára, hanem a farizeusok utódai. Január 8. — Az újjáteremtő kegye­lem. Lukács 19 : 1—10. Zákeus is a mam­mon rabszolgája, még jobban, mint egy­kor Máté. De ő is Jézus hatása alá ke­rül. Jézus rajta is elvégzi újjáteremtő munkáját. Mindenkinek megvan a maga megkötöttsége, a maga bűne, ami előbb- utóbb tönkreteszi, de nem tud tőle meg­szabadulni, mert talán még annyira se jutott el, hogy tisztán látná a helyzetét. Zákeus is csak Krisztus közelében döb­bent rá arra, hogy kicsoda ő tulajdon­képpen. Jézus nem kárhozatot, hanem Böröczki Vilmos: Ez esztendőt megáldjad. Ajánljuk a Harangszó új levelezőlapjait.

Next

/
Thumbnails
Contents