Harangszó, 1941

1941-09-14 / 37. szám

306 fi A fc A NGSÍ8 1941. sieptember 14. neiért, csak egyet kérdezett s azt há­romszor is egymásután: „Szeretsz-e en­gem?“ — Jézus tudni akarta: szeretet- ben él-e Péter? Mert csak aki szeretet- ben él, az lehet Isten temploma és csak abban lakik az Or Szent Lelke. S ami­kor meggyőződött, hogy Péter tényleg Isten temploma és az Ür Lelke benne lakozik, akkor fogadta vissza tanitvá nyává s bízta rá juhait: Legeltesd az én bárányaimat! — Az Ür csakis azt tudja felhasználni a maga szőlőskertjében, aki szeretetben él. Szept. 19. — Kimozdítom gyertya­tartódat. Jel. 2 :1—7. Efezus apostola ebben az időben minden valószínűség szerint Timóteus (Tim. 1 :3). Nevezi őt az ige a gyülekezet „angyalának“, „csil­lagnak“, égő gyertyának is érthetjük. Jézus megdicséri Efezus lelki vezetőjét (2, 3. versek). A dicséret valósággal ki­tüntetés-számba megy, de ugyanakkor kilátásba helyezi azt is, hogy el fogja őt csapni a gyertyatartóval (gyülekezetével) együtt, mivel „első szeretetedet elhagy­tad“. — Apostola vagy családodnak, ro­konságodnak, a te szereteteden múlik, hogy a gyertyatartó állni fog-e, vagy kimozdítja helyéről — a kárhozatba. Szept. 20. — Nem hétszer, hetvenhét­szer. Mt. 18 :21—35. A szeretet, mely­ről itt szó van, nem az ösztönadta sze­retet, mellyel az állat szereti a kölykét, cinkos a cinkostársát, — hanem a kegye­lemadta szeretet (Gál. 5 :22), melyet az Ür Lelke ád kegyelmi ajándék gyanánt. Ennek a kegyelem-adta szeretetnek sa­játossága — ellentétben az ösztön-adta szeretettel —, hogy szeretni tudja ellen­ségét, áldani tudja azt, aki őt átkozza, imádkozni tud azokért, akik őt hábor­gatják és üldözik (Mt. 5 :44—45/a, Luk. 23 :34) s megbocsát — minden erőlködés nélkül — nem hétszer, hanem hetven­hétszer. — Ez a szeretet teszi az embert Isten gyermekévé. Benkóczy Dániel. Apró törléinetelc. JOQOU. Két vadász kiment vadászni. Látták, hogy egy farkas megtámadott egy bá­rányt. Mindkettőben nagy felelőségérzet támadt, hogy meg kell a bárányt men­teni. Igen ám, de melyik lőjje le a far­kast? Az egyik így szólt: „Az én pus­kám jobb!“ — A másik kivédte: „De én jobb lövő vagyok.“ — Emez óira így kezdi: „De ez az én területem!“ — A má­sik így felel: „Az én jogaim régebbiek!“ Ki tudja, meddig vitatkoztak volna még, de egyszerre megdöbbenve vették észre, hogy a sok vitatkozás alatt a farkas el­ragadta a bárányt. Túlságosan "korún. Egy lelkipásztor megkérdezett egy édesanyát, aki kezénél fogva vezette gyermekét, hogy tud-e a gyermek imád­kozni? „Mit gondol?“ — felelte az anya — hiszen még nemrég tanult meg be­szélni.“ — Alig mennek egy darabig, a gyermek csúnya káromkodó szót mon­dott. „Hát ezt honnét tudja?“ — kér­dezte a lelkipásztor. „Ez csak úgy ma­gától jön.“ — „Látja, — mondotta a lelkipásztor — a Sátánnak nincsenek olyan aggodalmai, hogy túlságosan ko­rán tanulja meg a gyermek a rosszat, mint magának az imádkozással.“ karcolatok Nagytiszteletii Szerkesztő Úr! A „Harangszó“ legutóbbi 35. számá­ban a „Karcolatok“ rovatban olvasván az „Egyenlő mértékkel“ című közleményt, szabadjon egy megtörtént esetet máris szives tudomására hozni. Községünkben az iskolákat 1931. év­ben államosították azon a címen, hogy kevés gyermek lévén, az állam nem fi­zethet három tanerőt, illetve nem járul­hat hozzá három tanerő fizetéséhez. Volt az evangélikus iskolában 57, a róm. kath. iskolába 48, s a református isko­lában 27 tanuló, s így ezen iskolákat törpe iskoláknak minősítvén, államosí­tották. Két esztendőn át 2 tanerő mű­ködött. A harmadikon már három tan­erő kellett. Kineveztek egy harmadik, róm. kath. vallású tanítót, de mert a református híveknek még nem volt képviselete a tantestületben, a ki­nevezés ellen tiltakozással éltünk s a következő tanévre már tényleg ref. val­lású tanítót helyeztek ide. Három évvel ezelőtt már a negyedik tanerőre is szük­ség volt (bevezették a VII —VIII. o.-t), csak természetes — dacára annak, hogy mi protestánsok mégis csak többen va­gyunk —, hogy róm. kath. vallású tanító­nőt nevezte ki, sőt kevés időre, állítólag tévedésből, az ötödik tanerőt szintén róm. kath. vallását. Ezt azután később elhelyezték. Három leányom van okleveles tanító­nő jeles oklevéllel. A két idősebb, mint tanítónő, nem tudván elhelyezkedni, más pályán igyekezett kenyérhez jutni. A har­madikkal, a legfiatalabbak megpróbál­tunk az egyik tanítói állásra pályázni, minden elképzelhető követ megmozdítot­tunk. két protestáns államtitkárt, főigaz­gatót. tanfelügyelőt stb. s nem sikerült az állást elnyerni, mert leányom evan­gélikus. Pedig hát mi protestánsok mégis csak többen vagyunk, s a református lel­kész, sőt a plébános is aláírtak egv nyi­latkozatot, hogy ők is beleegyeznek, sőt kérik leányomnak ide leendő kinevezé­sét. de nem lehet, mert evangélikus. Ezt halottam már tíz évvel ezelőtt, mikor legidősebb leányom ügyében a kultusz­minisztériumban jártam s kértem elhelye­zését: nem lehet, mert evangélikus. Ügy látszik, róm. kath. vallású taní­tót már nem találtak ide. hát kineveztek egy görög kath. vallású, magyarul se írni. se olvasni nem tudó ruszin tanítót, csak ne kelljen evangélikus vallású tan­erőt alkalmazni. A vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium hivatkozott 113.662/1940. VI. föoszt. sz. a. kelt levele, illetve leirata csak a róm. kath. vallásra vonatkozik, a pro­testáns vallásokra vonatkozólag úgy lát­szik nem. Aláírás. RZ EGYHÁZI ÍSZTEHBÖ Szentháromság u. 14. vasárnap. János 5 :1—14. v. Ez az ember sokat szenvedett. Év­tizedes betegség gyötörte. Mindig job­ban eltehetetlenltette. Embereknél sem volt segítsége. Hiába kérte. Szenvedés bilincseibe kötözve, sötét reménytelen­ség volt az élete. De egyszer arra jött az áldott Orvos, Jézus, ő megszólította, megkérdezte, panaszát meghallgatta, az­után meggyógyította. — Ki ez az em­ber? Lehetsz te is. Talán testi, vagy lelki szenvedések bilincsei alatt nyögsz. Nem segít semmi és senki. Engedd közeledbe Jézust. Mondd el Neki panaszodat. Ha akarsz, Nála meggyógyulhatsz. Téged is kérdez: „Akarsz-e meggyógyulni?“ Adjunk hálát: Hogy a világ nyomorult testi-lelki betegei között ott jár az áldott Orvos, Jézus. Hogy ahol nincs emberi segítség, ö ott is segít és gyógyít. Hogy könyörülő irgalmának előttünk vannak lépten-nyomon a bizonyságai. Könyörögjünk: Hogy álljon meg minden szenvedő betegágya mellett és szavával adjon eny- hületet, a kereszthordozásra türelmet, a betegségben gyógyulást. Hogy Szentlelkével ébresszen vágyat mindnyájunkban az ö gyógyítása után. HÉT! KRÓNIKA A Magyar Távirati Iroda jelentése alapján közöljük: A támadó hadművele­tek keleten jó eredménnyel folynak to­vább. Már Szentpétervárt ostromolják a szövetséges csapatok. A város villamos­műveit és hadiüzemeit erősen lövi a né­met tüzérség. A német légierő állandóan támadja Angliát és Skóciát, valamint Odessza katonai célpontjait. Angliában egyébként nagy az aggodalom az élelmi­szer és tüzelőanyag hiánya miatt. — Általános vasutas-sztrájk fenyegeti az Egyesült-Államokat. — Egy amerikai romboló német búvárhajót támadott meg, ami diplomáciai bonyodalmat idézett elő. — Az angol alattvalókat elszállítják Japánból. — A visszafoglalt Viipuriból kivonuló bolsevisták borzalmas pusztítást végeztek. — Kormányzónk Werth Henrik vezérezredest saját kérelmére szolgálati állása alól felmentette és a honvédvezér­kar főnökévé vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagyot nevezte ki. —■ Radocsay László igazságügyminiszter Berlinbe uta­zott. 3 Harangszó euangclíbus né* pünlr lapja. — Hlit teszel azért, h°9V tényleg az legyen és az egész országban mindenütt elterjedjen 7 7

Next

/
Thumbnails
Contents