Harangszó, 1941
1941-08-31 / 35. szám
1941. ingmztuB 31. HARANGSfő 289. mat.“ Jézus odaszenteli magát áldozatul érettünk. Hogy mily nagy áldozatot hozott érettünk, mekkora szenvedést viselt el miattunk, azt mi egészen felfogni, teljesen megérteni, sohasem tudjuk. Ott volt öröktől fogva a mennyben, Istennek formájában volt és ő megüresíté mggát, szolgai formát vett föl. Mennyei dicsőségéből eljött a földre, erre a bűnnel megfertőzött, bűnnel telt világra, ahol a legnagyobb szenvedés várakozott reá, amely csak lehetséges volt. Az egyedül bűntelen, igaz és szent a bűnösöktől elszenvedi mindazt a gyalázatot, kínt, melyet a kereszt jelentett számára. Amikor Jézus szenvedésének a történetét olvassuk, megrendül a lelkünk, hogy mi mindent kellett elszenvednie mi helyettünk, mi miattunk, mi érettünk. Áldozatul • adja magát, hogy minket megmentsen, megszabadítson a bűn, a halál, a sátán hatalmából. Igen, Jézus szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával megváltott bennünket. Jézusnak ez az irántunk való végtelen nagy szeretete, minden érdemünk nélküli áldozat, az érettünk való szenvedéséből kiáradó erő teszi képessé az embert a másokért való szenvedésre, a másokért való áldozathozatalra. Ez a másokért való szenvedés, odaadás, saját szenvedésünkkel mások megmentése a legnagyobb, amit földi ember tehet. Az ilyen szenvedő homlokán a szenvedés töviskoszorúja tündöklő fényű glóriává magasztosul. A legnagyobb szenvedést elhordozó- nak, Jézusnak, az útja a szenvedésen keresztül a megdicsőülésbe vezetett. Jézusnak a szenvedése s utána következő dicsősége megold minden titkot, nyilvánvalóvá tesz mindent, ami a szenvedés kérdésére vonatkozik. Ne le, hanem fölfelé nézzünk, tanuljunk meg a jelenvaló világon túltekinteni a másvilágba, fel az égre. Az égre tekintve hivő lélekkel tudjuk vallani az apostollal: „A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örög dicsőséget szerez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.“ Pillanatnyinak mondja az apostol földi szenvedésünket. Még ha egész földi életünk sem volna más mint csupa szenvedés, akkor is csak pillanatnyi az örökkévalósághoz viszonyítva. Számunkra mindig úgy tűnik fel, hogy a szenvedések oly sokáig tartanak, nem akarnak elmúlni. Szegezzük szemünket ilyenkor mindig az örökkévalóság felé, ahhoz viszonyítva csak pillanatnyi a földi szenvedés, de örök a mennyei boldogság. Álljunk oda Krisztus keresztje alá és akkor csodálatosan tapasztaljuk, mint könnyebbül meg a mi keresztünk, a szenvedés töviskoszorúja mint változik át az örökélet koronájává, mert a megváltó Krisztus a kereszt tövében állóknak igen-igen nagy örök dicsőséget szerez ottfenn, az Istennél. Balázs Béla. Remény. Útban vagyunk állandóan. Hiszen „utas vagyok e világon“. Célok felé menetelünk. Útközben nincs egyebünk, mint a reménység. Ez tartja bennünk a lelket. Ezért jó dolog a reménység. A keresztyén ember reménysége élő reménység. Mert nem képzelgés, vagy önáltatás, hanem Isten valóságos Ígéreteiben kapaszkodik. Isten Ígéretei pedig felségesek. Mert önkéntesek. A megszorult ember hamar Ígér fűt-fát. Aztán elfelejti. Istent senki sen kényszerítette, hogy Ígéreteket tegyen. Ha mégis tett, azt önként, kegyelemből tette. A biblia tele van Isten hatalmas ígéreteivel. 01„Őbenne vesd halálig reményed horgonyát.“ vassuk csak ilyen szempontból a szentírást. Az Ígéret hatalom nélkül semmi. Istennek hatalma is van ígérete megtartására. Isten megtartja ígéretét. Mert bizony: „az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó“. Nincs keservesebb csalódás, mint a meg nem tartott, elfeledett Ígéret. Hát Isten minden ígérete készpérftnek vehető. Mert néki minden szava „igen és ámen“. Öbelé vetjük reményünk horgonyát! Krisxiusl indulat. „Itthon van az édesatyja?“ — kérdezte egy úr egy orvos kisfiától. — „Nincs“ — felelt a gyermek. — „Hol találhatom meg?“ — „Nem tudom, de nézzen utána, hogy hol talál betegeket, sebesülteket, szomorkodókat, bizonyára ott lesz valahol.“ A magyarhoni G. A. Gyámintézel évről-évre külön nyárvégi felhívás.ai fordul evangélikus egyházunknak azon áldozatkész híveihez, akiket a Gyámintézet gyűjtői nem érnek el. Most is kérjük őket, hogy az egyetemes G. A. Gyámintézet központi gyűjtéséhez jókedvű adománnyal járuljanak hozzá. A begyült összeget minden évben más-más egyházkerület szegény gyülekezete kapja meg. Ezidén a bányai egyházkerület szegényei vannak soron. Száz évvel ezelőtt elsőnek a bányai egyházkerületben vetődött fel a gyámintézet megszervezésének gondolata. Legyen szabad már er- revaló tekintettel is ezt a megemlékezést és ezt a kérelmet a Gyáminté/ct barátainak figyelmébe, szeretetébe s áldozatkész támogatásába ajánlani. Azután hadd kérjük mindazokat, akik készek a központi gyűjtéshez adományaikkal hozzájárulni arra, hogy ajándékukat az egyetemes G. A. Gyámintézet pénztárába (Budapest, IV., Deáktér 4. Csekkszám 4224.) jó szívvel küldjék be. Budapest, 1941. évi augusztus 16-án. Ziermann Lajos s. k. Sárkány Béla s. k. Nagy Miklós s. k. Dr. Csengődy Lajos s. k. Marcsek János s. k. báró Feilitzsch Berthold s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. Dr. Traeger Ernő s. k. Laszkáry Gyula s. k. Dr. Nemes Géza s. k. a Magyarhoni Egyetemes és Egyházkerületi G. A. Gyámintézet egyházi és világi elnökei. OLVASSUK A EiBUÄT A keresztyén élet. Apró történetek. Megmarad a remény. Egy vezér nehéz küzdelmet követő győzelme után az elejtett zsákmányt mind szétosztotta katonái között, önmagának semmit sem tartott meg. Egyik harcos megkérdezte tőle, hogy mit tartott meg saját részére. „A reményt újabb győzelemre“ — volt a válasz. d) Uj élet. Augusztus 31. — Engedelmesség Istennek. Csel. 5, 27—32. Az Istennek való feltétlen engedelmesség a keresztyén életstílus. Jelszava: „Istennek kell inkább engednünk, hogynem az embereknek.“ Ö az egyetlen tekintély, Akit mindennél és mindenkinél „jobban kell félnem és szeretnem“. Ez az engedelmesség az egyéni (Mt. 19, 16—30), a családi (Mk. 3, 31—35) érdekek felszámolását jelenti. Először Isten és az Ő országa s azután minden más! Az ö élettere minden, Neki engednem kell, mert különben kárhoOLVASD ÉS TERJESZD A | ~~HARANGSZÓT!
