Harangszó, 1941

1941-08-24 / 34. szám

1941. «aguiztus 24. HAftÄNGSZö 279. Imádság, ének és rövid írásmagyaráza- tok mellett játékdélutánokat is iktas­sunk be. Előkerül ilyenkor a sakk, do­minó, malom és ping-pong játék. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium hangszórós rádiókat is bocsát ingyen rendelkezésre. Ismeretterjesztő előadá­sok is tarthatók vetítőgépekkel. Fontos az, hogy a leventék le legyenek szom­baton és vasárnap kötve. Ne legyen ide­jük kocsmába menni. Szükséges így az ifjúsági egyesületek erőteljes munkás­sága. Különösen figyelemmel kell lenni arra, hogy a ponyvairodalom teljesen ki legyen rekesztve. Foglalkozási ág szerint legtöbb a földműves levente. Környékünkön már sok bányamunkás is van. A bá­nyában dolgozók lelke, tekintve, hogy a templomból munkabeosztásuk folytán többször elmaradnak — el­durvul. Vannak más vallású munka­adóknál olyan leventék, akiket az istentisztelet ideje alatt gazdasági munkával foglalkoztatnak. Ezeket fel kell kutatni és segítségükre siet­ni. Van egy törvény, amelyik köte­lezővé teszi a leventék templomba járását, csak az ellenőrzést szigorúan kell venni. A beteg leventéket keressük fel. Felbecsülhetetlen szolgálatot végez­het itt Krisztus sajtója. A beteg­ágyon gyakran elolvas az ember olyasmit, amit egyébként kezébe sem venne. Egy-egy ügyesen megírt evangélizáló füzetet felhasználhat Isten lelke a beteg megtérítésére. Megdöbbentő az a tény, hogy orszá­gos evangélikus képes néplapunk a „Harangszó“ milyen sok család asz­taláról hiányzik. Szervezzük be a leventéket ennek terjesztésére. Va­gyonosabb leventéknek tegyük kö­telezővé a megrendelést. A Harangszó Naptár elterjeszté­sét is segítsük elő. Az egyház szol­gálatában ma nélkülözhetetlen a sajtó. Vannak leventék, akik az egészség­telen, túlzsúfolt lakások, vagy a nehéz munkáskérdés miatt meghasonlottak ön­magukkal. Ilyen esetben a községi elöl­járóság, vagy az országgyűlési képvise­lők útján kell lakáskérdésüket meg­oldani, vagy elhelyezkedésüket biztosí­tani. Mivel az ember társas lény, szereti a barátokat. Figyelemmel kell kísérni az elhagyatottabb ifjúság környezetét, ba­ráti körét. Sokan nem lettek volna go­nosztevőkké, ha a barátjuk nem rántotta volna őket az örvénybe. A tömegbarát­ságok, esti csatangolások nem vezetnek mindig jóra. Káros észrevételeknél fi­gyelmeztessük őket, hogy barátjaikat válogassák meg. Vallásos-esteknél vonjuk be állandó­an a fiatalságot a munkakörbe. Legye« ilyenkor állandóan pár szavaló. Ezeket szívesen előkészíti a tanító. Szükséges volna az énekkarba való beszervezésük is. Tekintve azonban, hogy az idősebb egyháztagok a ne- ház viszonyok miatt húzódoznak az összejöveteltől, alakítsunk a levente ifjúságból kétszólamú énekkarokat. iJ Fontos, hogy tömegeket kössünk le, tömegeket foglalkoztassunk. Sose mulasszuk el a hősök tiszteletét és a hazafias ünnepek megtartását. A vegyes házasságok és a rever- zális káros következményeit tárjuk eléjük. Levente gyakorlatokon sokat han­goztatják most ezt a jelszót: „Leg­jobb védelem a támadás!“ Ez tényleg úgy is van, mert aki kezdi a táma­dást, annak már sok előnye van. Kezdjük meg mi is a támadást a sátán ellen, vegyük fel a harcot a „Szebb jövő“ érdekében. Vitéz Pataky Sándor. Rajta ! A kapaszkodó ember. Mai képünk embere ugyancsak nyaktörő dologra vállalkozott. Meg akar mászni egy óriási meredek sziklát. Vájjon sikerül-e néki? Na­gyon könnyen lezuhanhat s lenn a mélyben összetört csontjai hirdetik, hogy vannak erőnkön felüli dolgok. Ami egész korunkat jellemzi az a kép. A nagy rohanások, roppant erőfeszítések és óriási vívmányok korát éljük. De vájjon sikerülhet-e minden? S megoldható-e minden em­beri erőfeszítéssel. hogy és miként került hozzá egy éjjel egy kis fiú, aki csak azt tudta, hogy a tanítóék Gyuszija. Hiszen így hívták őt itt, mint a hogy engem a papék Zoli­jának. A kis fiú elmondta, hogy a cigá­nyok közé került. Aztán sokat kocsiz­tak, de csak éjjel mindig. Egyszer le­esett a kocsiról, vagy letették. Biztosan nem tudta, mert aludt. Két bácsi talált rá. Ezt persze Gyuszi már elfeledte, azért nem említette nekünk. De valami halvány derengés élt benne, mutatja az, hogy az az erdei tisztás oly ismerősnek tűnt fel előtt. A gyermeket senki nem kereste s mivel Sóséknak nem volt gyer­mekük, hát magukhoz fogadták, örökbe vették s mint sajátjukat nevelték fel. Még a nevét is ráruházta a lelkész. Kü­lönben átadott egy levelet Sós lelkész úr s ebben megírt mindent még akkor, amikor a gyermek hozzá került. íme, itt a levél. Átadom az apának. Őt illeti. Átadta a levelet s aztán hozzátette még. — Az ünnepek után eljönnek Sósék, hogy elbúcsúzzanak szeretett gyerme­küktől. Varga felállt. Fogta a széket, oda­tette q fia mellé és leült. Megfogta egyik kezével a fia kezét, a másikkal meg átnyújtotta a levelet a lelkésznek. — Kérlek, Béla, olvasd fel. Én nem bírnám. És a lelkész felolvasta a levelet... Csend lett a szobában. Krisztust váró angyali csend ... A lobogó gyertyák fénye rávillant a boldog arcokra. A kezek imára kulcso- lódtak... A szemek fátyolos nézéssel meredtek a ragyogó, csillogó fára... A szivek csordultig megteltek ... A lelkész ajka megmozdult — A Jézuska megszületett... A többiek halkan mormolták utána. — A Jézuska megszületett... Anikó utána tette. — Hát a Jézuska ajándéka? Anikóra néztek. De Anikó senkit se látott. Gyuszira nézett. Az meg ő rá. A tekintetük talál­kozott. Arcuk lángba borult, de ők csak nézték egymást édes boldogsággal. Aztán Gyuszi odahajolt az apjához és pár pillanatig valamit suttogott a fü­lébe. Varga felállt. Ránézett a lelkészre. Aztán a hűsé­ges párjára s a boldogságtól remegő hangon megszólalt. — A Jézuska megszületett. Igen, meg­született. Adott is olyan ajándékot ne­kem, hogy drágábbat nem is adhatott volna. Gyuszi is kapott. De... de ... még vár valamit. S a Jézuska ezt általa­tok adhatja csak meg neki. Hát kérlek benneteket, adjátok át a Jézuska aján­dékát, a ti legdrágább kincseteket... Anikót... Mire körülnéztek, Anikó már ott csüngött a Gyuszi nyakán... És másnap hárman mentek ki a te­metőbe. Ott csendben megálltak a sir előtt. Szótlanul, némán néztek a halomra. A szemük fátyolos volt. De lelki szemük lehatolt a sír mélyére s Varga ajkán felsírt az ima. — Magdám, édes Magdám ... Nyu< godj most már csendes békességben..« Pihenjen meg a te megtört szíved..« Mert elhoztam a fiadat... És... és..< hoztam egy leányt is... Vége. w j , . ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents