Harangszó, 1941
1941-08-10 / 32. szám
1941, augusztus 10 H * » * V c, S 2 Ó 263. Érdekes részletek Kunos Jenő misszionáriusunk leveléből Kunos Jenő május 26,-i kelettel levelet írt, melyet a Missziói Lapok augusztusi száma közöl. Benne olvassuk az alábbi érdekes részleteket: Minthogy nekünk a külvilággal nagyobb érintkezési lehetőségeink vannak, mint a harcvonalon túl levő finn társainknak, azért ők gyakran kérnek bennünket szívességek elintézésére. így pl. a finn missziói állomások, templomok, kórház, iskolák telkének adásvételi szerződéseit itt őrzik az evangélikus misz- sziók székházában. Amikor ott Hunan- ban a hatóságok ellenőrizni akarták a külföldiek kezén levő tulajdonokat, akkor, mi sem természetesebb, reám bízták az egész szükséges szerződések kikeresését, lefényképeztetését, sőt az egész ládára való okirathalmaz rendezését és kátalogusba vételét. Ez igen érdekes munka volt, de heteket vitt el. Az eredeti kínai papírra írt „örök-szerződések“ némelyike 10—13 méter hosszú. Tenyérnél jóval nagyobb, élénk piros pecsétek ékeskedtek mindegyik iraton. Hajtogatás, gyűrődés meg sem látszik a kínai papíron, de a férgek megrágták egyiket-másikat, s volt olyan is, amelyiken a tűz lángnyelveit még idejében sikerült elfojtani. A császárság idejéből való iratokkal kapcsolatban érdekes megemlíteni, hogy akkoriban a kínaiak mindig az uralkodó trónralépésétől kezdve számolták az éveket. A legutóbbi századfordulónkkor ők kb. Khuangsü 30-ik évével jelölték meg az előre haladó éveket. Ebben a mostani évben pedig a harmincadik évet írják, mert közel harminc év telt el az új időis túl jutott az árkon, de a káplán a kocsi alá került. A lovak felágaskodtak. Aztán huzni kezdték a kocsit. Az egyik istráng elszakadt és az egyik ló felkapaszkodott az útra. A lovak most már kétfelé akarták huzni a kocsit. így az megtorpant és csak ide-oda rángatózott. A kocsis talpra ugrott s a lovakat egy-kettőre megnyugtatta. Kifogta őket s az egyik fához kötötte. Közben Varga, a tanító is felkelt. Semmi baja nem történt. Csak ép hogy megütötte magát. De azt se valami nagyon. A vastag bundája megvédte a komolyabb bajtól. Mindketten a kocsi mellé léptek, hogy kisegítsék alóla a káplánt. Kissé gyanús volt, hogy semmi élet jelt nem adott magáról. A tanító lehajolt. — Káplán úr! Hogy van? A kocsi alól válasz nem érkezett. — Itt valami baj lesz! Fordítsuk el a kocsit! • A másik kocsi embere is odajött és hárman csakhamar visszafordították a a kocsit az útra. A káplán ott feküdt az árokban halott sápadtan, csukott szemekkel. Varga melléje térdelt. Óvatosankezdte lefejteni róla a takarót. Eddig semmit se vett észre. A kocsis megszólalt. — A feje vérzik. Itt ni! A tanító ijedten pattant fel a túlsó számítást kívánó köztársaság kikiáltásától. A hónapok jelzése itt eltér ezeken a szerződéseken annyiban, hogy a régi jóidőkben nem a mi január elsejünkön kezdődött az év és azzal együtt az első hónap, hanem 4—7 héttel később. Nem vettem azonban észre egyetlen egy olyan iratot sem, amelyet a tizenharmadik hónapban állítottak volna ki. Amíg nálunk a hónapok hosszúsága változik, úgy az nem változik Kínában. Mindert naptári hónap megfelelt egy holdhónapnak. Hogy pedig a számításba hiba ne csússzék, azért a jó öreg kínai csillagászok időnként közbe iktatnak egy tizenharmadik hónapot. A mi középiskoláink. Evangélikus egyházunk középiskoláinak egy éves munkaeredményét összefoglaló évkönyveibe futó pillantást vetve és különböző szempontokból szemlélődve, mindnyájunk számára értékes, tájékoztató és megszívlelendő adatokra bukkanunk. Olyan adatok, amelyekből élet, munka és fejlődés sugárzik felénk, amely nem lehet közömbös sem egyházi, sem nemzeti vonatkozásban. Az évkönyvek tanúsága szerint az ifjú lélekkel való mindennemű foglalkozás, testének, lelkének, szellemének lehető legnagyobb mérvű fejlesztése, tökéletesítése mindegyik intézetnek a főcélja. Tehát mindenütt munka, a munka nyomán lüktető élet. Bepillantásunk első eredményeként ez állapítható meg. Hogy középiskoláinkról való tájékozottságunk szemmellátható bizonyítékokat is kapjon, forduljunk az egyszerű számokhoz, amelyek beszélnek és ugyanoldalra került. Lehajolt s most már ő is látta, hogy a fej hátul vérzik. Ügy látszik, a fej neki ütődött a kemény földnek s az okozta a sebet. Ettől vesztette el az eszméletét is. Gyorsan kellett cselekedni. Eszméletlen ember nem fekhet sokáig a csikorgó hidegben a fagyos földön. Rászólt a kocsisra. — István! Szaladjon a legelső házhoz. Hívjon pár embert és hozzanak egy fonott ágyat. Tudja, olyat, amit az istálló ban használnak. Azon visszük haza a káplán urat. Kocsin nem lehet. Óvni kell minden rázástól. Isten a megmondhatója, mi baj történt ezzel a szerencsétlen emberrel. Hát csak gyorsan. A szélső ház alig van kétszáz lépésre, hát hamarosan itt lehetnek. — Már is rohanok tanító úr. A kocsis elszaladt. Varga meg minden takarót, pokrócot rárakott az eszméletlen emberre, hogy ezáltal is védje a hidegtől. Pár perc múlva megjelentek az emberek. A káplánt óvatosan rátették az ágyra. Aztán egy ember elől, egy meg hátul megfogta az ágyat és elindultak. Közben a tanító egy fiatal embert az orvoshoz futtatott, hogy azonnal jöjjön a lelkész lakására. S mikor a parochiára értek, az orvos már várta őket. Bevitték a káplánt a szobájába és az ágyra fektették. Az orvos mindenkit kicsak az életet és főként a valóságot tárják szemünk elé. Ennek értéke annál is inkább fokozódik, mivel a mi iskoláinkról, evangélikus középiskoláinkról van szó és a bennük evartgélikussá és magyarrá fejlődő ifjú telkekről. A számok beszélnek, figyelmeztetnek, kötelességeket tárnak szemünk elé és egyben útmutatást is adnak arra, mit kell tennie az evangélikus szülőnek akkor, ha gyermekét tovább taníttatja. Hazánkban ezidőszerint 15 evangélikus középiskolában kb. 5000 ifjú szívja magába a tudomány gazdag áldásait. A tanintézetek szerinti létszám természetesen változó jelleget mutat. Van intézet, melyben a tanulók létszáma felül van az 5—600-on. Az átlagos létszám 2 és 300 között mozog. Ha megfigyeljük az iskolák benépesedésének kimutatását az 1920—21-ik évtől, általában a létszám növekvő, de nem nagy százalékban. Vannak iskolák, amelyekben állandóan fogy a tanulók létszáma. E fogyás helyenként a 100 és 200-as különbséget is meghaladja, az elmúlt tanév végéig. Viszont ezzel szemben állandó növekvő létszámú is van. Legállandóbb növekvést mutat a Budapesti Ev. Leánygimnázium, ahol a növekedés a 300-at is túlhaladja. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az ösz- szes intézetekben 1928—1933-ig állandó létszámapadás észlelhető. E számok világosan beszélnek és belőlük intés hangzik felénk. A tanulók létszámának megoszlása vallás szerint is figyelmet érdemel. Vannak iskolák, ahol a római katholikus tanulók létszáma jóval több, mint az evangélikusoké. Ilyenek a békéscsabai, aszódi és bonyhádi gimnáziumok. A nyíregyházi fiú- és leánygimnáziumokban a reformátusok létszáma több, és tekintélyes a zsidók létszáma is. Ennél a pontnál küldött, egyedül a család maradt bent. Aztán a beteghez lépett. A káplán szeme nyitva volt, de a kérdésekre választ nem adott. Az orvos először is a fejet nézte meg. Keveset látott. Elég nagy daganatot érzett, de lyukra nem akadt. Elhúzta a kezét... Most az ujjával kezdett tapogatózni. Az ujja véres lett. Tehát mégis csak seb lesz valahol. A fal felé fordította a testet s most már rátalált a vérző helyre. Vizet kért, kimosta, fertőtlenítette a seb egész környékét. — Most levetkőztetjük, hogy a testét is megvizsgálhassam. Addig talán a hölgyek hagyjanak magunkra. A lelkész felesége és Anikó távozott. Csak a lelkész, meg a tanító maradt az orvos mellett. Lehúzták a cipőt, kabátot, nadrágot. Most az ingre került a sor. Az orvos az egyik, a lelkész a másik ujját húzta, a tanító meg vigyázva csúsztatta felfelé az inget a testen. Lassan lekerült az ing. A tanító dermedten nézte a káplán hátát. Az orvosnak feltűnt. — Mit nézel Lajos? A tanító odamutatott egy helyre. — Azt a forradást nézem. (Folytatjuk.)
