Harangszó, 1941
1941-01-26 / 4. szám
32. évfolyam 4. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Lather-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. ingyan malléklat tanév alatt kéthatenkénl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 1935-be i a Jöjjetek énhozzám i938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény, Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Vi évre 1.60 P. Postacsckkszámla 30,526 Menthetetlen. „Ami Istenben láthatatlan, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megláttatik, — úgyhogy ők menthetetlenek!“ Róma 1 :20. Szánalmas látvány a mentegetőző ember. Pedig milyen sokszor kell találkoznunk vele. Téved az ember, s ahelyett, hogy beismerné tévedését, — mentegetőzik. Bűnt követ el s ahelyett, hogy bocsánatot keresne, mindenféle mentség után kutat és bűnéért képes mást felelőssé tenni. Bibliánkból ismerjük a számon- kérő Istent. Vele szemben is úgy rendezkedünk be, hogy lehető és lehetetlen mentségeket gyűjtünk össze magunkban. Anyagiakban elmerülő életünket azzal akarjuk menteni, hogy Istent soha nem láttuk. „Menthetetlen“ — mondja Isten. Megismerhető ő így is. Henyélő életünket azzal mentjük, hogy nem hallottuk Isten hívását. „Menthetetlen!“ — mondja Isten. Keresztségben, életörömben, kereszt alatt szüntelenül hívogat. Gyáva meghunyászkodásunkat a világ gúnyolódására hivatkozva akarjuk érthetővé tenni. „Menthetetlen!“ — mondja Isten. Hitvallók ezt mondják: Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát!“ Civakodó életünket azzal szépítjük, hogy az emberek bántanak minket. „Menthetetlen!“ — mondja Isten. „Győzd meg jóval a rosz- szat!“ Minden kifogásra tehát ez a válasz: „Menthetetlen!“ Ez egyben halálos ítéletünk is. Nincs hát semerre menekedés? Egy van: Bevallani nyomorunkat és bűnbánattal bocsánatot kérni. Ha nem keressük a bibliai alapot, azt mondjuk, hogy a házasságkötés igazi fundamentuma: a férfinek és nőnek egymáshoz való vonzalma. Isteni rendelkezés, krisztusi tanítás értelmében a boldog házasság nem is kíván mást: szívet a szívhez, vonzalmat a vonzalomhoz. Két lélek egyet akarását! Kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Bizalom, hűség és őszinteség mindenekben. Nem fontos a gazdagság, eltörpül az előkelőség, lényegtelenné válik az ősi származás, kevés értékűvé az összeköttetés, hiábavalóvá a szépség és minden más fölöslegessé válik a szív érzelmének megnyilvánulása mellett. Házasságkötés alkalmával a szív esküdjön a szívnek és semmisüljenek meg a mellékkörülmények. A szív megnyilvánulását keressük és követeljük! A mai világban kevés házasságot kötnek. Miért? Feltűnően sok a legényember minden társadalmi osztály tagjai között. Nehezen határozzák el magukat a házasság- kötésre. Szoktak hivatkozni gazdasági okokra, politikai állapotokra, ingatag jellemekre ... csak arra nem, hogy felsorolnák a saját hibájukat is. Érthető, hogy a jelen időben a kezdeményező szerepet e tekintetben is kezdi átvenni a nő. Férjhez- menendő hajadonok keresik a kölsten nem tud segíteni a magát mentegetni akaró gőgös vádasko- dón, de csodásán új életre tudja menteni azt, aki így imádkozik: „Könyörülj rajtam, bűnösön!“ Wolf Lajos. zeledési, a házasságkötési alkalmakat. A táncos összejövetelek, családoknál és nyilvános helyeken legtöbbször az ő vágyaik kielégítését szolgálják. Színes, izgató, kivilágos virradatig tartó hejehujázásban elhatározott házasságkötések de sokszor — buborékhoz hasonlóan — pattantak széjjel, mindkét fél megkönnyebbülésére, amikor a felek egymást álarc nélkül ismerhették meg. Ha pedig a házasságkötés mégis létrejött, alig várták a bíróság elválasztási döntését. Nemcsak a gyermekek szempontjából, de általánosságban, elvi szempontok szerint is ellenségei vagyunk az elválásoknak, mégis jobbnak tartjuk az elválást, mint egy életen át békétlenségben és lelki-testi gyötrelemben élni. Ismertem olyan házaséletet, ahol a férfi és a nő, a férj és a hitves, a látszólagos házastársak harminc esztendeig nem beszéltek egymással. Földbirtokos család volt, egy asztal mellett étkeztek, az egyik végén az egyik, a másik végén a másik. Egymáshoz való kérésüket a szobalányhoz intézték: Mari, legyen szíves, mondja meg az úrnak, hogy adjon kocsit, a szomszéd községbe szeretnék menni. Különben pedig csend a falusi kastélyban ... Harminc esztendeig. A két öreg, az egymásra szorult megfáradtak haragjukból, makacskoHázasságkötések — reverzálisok. 1941."'tanúár 26.
