Harangszó, 1941
1941-07-06 / 27. szám
218. HARANGSZÓ 1941. július 6. halálra szóló küzdelemben, melyet mindennap a Sátánnal vívunk. Ebben a harcban de sokszor alulmaradunk, de sokszor kell elesettségünk, gyengeségünk miatt sírnunk és mégis boldogan érezzük, hogy Isten nem vet el tekintete elől, hanem továbbra is megtart kegyelme által. A keresztyén élet tehát nem ellenérték, nem szórakozás, nem nyugalom, hanem szakadatlan megpróbáltatás, állandó munka, folytonos küzdelem, önmagunkat áldozó szolgálat. Csak ennek az életnek és ilyen életnek a vége lehet boldog győzelem. Győzelem a bűn felett és a halál felett! Ezt a győzelmet pedig hit és hűség nélkül senki meg nem vívhatja, azért: „Légy hív mind halálig és néked adom az életnek koronáját.“ Fiilöp Dezső. Gt Harangszó evangélikus né= pünk lapja. — Miit feszel azérf, hogy tényleg az legyen és az egész országban ntinäenüff elterieäjen ? ? Levelek. Két korábbi cikkünkre az alábbi sorokat kaptuk olvasóinktól: Egy nőtestvérünk írja: „A levéllel egyidőben feladtam a Harangszó elmére 10 P-t azzal a kéréssel, hogy ebből szíveskedjék fedezni a Harangszó egyévi előfizetési díját annak a most kiszabadult hittestvérünk számára; akinek a levelét a Harangszó egyik számában közölték. Tudom, ez a legkevesebb, amit tehetek érte, de remélem, olvasni fogják olyanok is a levelet, akik talán álláshoz is tudják juttatni. Ha valaki az előfizetésben már megelőzött volna, akkor helyette valamelyik szórványhívőnek szíveskedjék küldeni a Harangszót. A többi pénzt pedig az „árvíz-ki öntött“ hittestvérem számára küldöm. Csekély összeg ahhoz, hogy hathatós segítséget nyújtson, de azt hiszem, sokakat megindított a segélykiáltása és nem kell neki a halált választani.“ * Egy budapesti testvérünk ezt írja: „A Harangszó 23-ik számában írt „Hálát és köszönetét mondok“ cím alatt megjelent sorokból megállapítható, hogy e testvérünk meggyőződésből olvassa kedves lapunkat, a Harangszót, amikor azt írja, hogy sokat köszönhetek e lapnak, amely a fegyház falai közt gyógyított, vigasztalt és Istenhez vezetett. Ezen levél írójának 1U évi előfizetési díját a mai napon feladtam postára. Kívánom a Mindenhatótól, hogy továbbra is ebben a hitben olvassa kedves lapunkat, a Harangszót, nyerjen belőle „hitet, reménységet és erőt a kísértések és szenvedések közt, elmondhassa: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!“ * Kolozsvárról ezeket a sorokat kaptuk: „A mai napon feladtam b. elmükre a ffarangszó 1 évi előfizetési díját. Kérem szíveskedjenek ezen összeget a most kiszabadult testvérünk javára könyvelni, aki részére a Harangszó legújabb száma szerint a lapot június 1-ével már megindították. Abban az esetben, ha esetleg valaki már megelőzött volna, kérem egy olyan evangélikus testvérünk számára küldeni a lapot, aki anyagi helyzeténél fogva erre nem tud előfizetni.“ * Egy orvos -testvérünk az alábbi levelet küldi: „A Harangszó ma érkezett 23-ik számának 187-ik oldalán levő „Hálát és köszönetét mondok“ cím alatt közölt levél mélyen meghatott. Több évtizedes orvosi gyakorlatom alatt többször volt alkalmam belátni az emberek leikébe! Felemelő érzéssel töltött el, hogy lapunk hatása alatt ilyen mély változás állott be annak a szegény embernek a lelkében. Hogy ez maradandó lehessen, a mai napon beküldők a levél írója részére félévi előfizetésként 2.40 pengőt, hogy egyelőre az előfizetés gondjától mentesítve legyen. (Nevemet kérem vele nem közölni.) Ha raitam kívül más is hasonló érzéstől vezérelve, szintén küldene be előfizetést és az az egész évi előfizetést meghaladná, akkor nagyon kérem, hogy az én összegemet nevezettnek segélyképen méltóztassék elküldeni. Abban a reményben, hogy hittestvérünk megfelelő munkához és megélhetéshez jut, kívánom, hogy a Harangszóhoz juttatott levelében leírt változás tartós és maradandó legyen.“ # Egy földmíves testvérünk által beküldött csekken az alábbi sorokat olvassuk: „A Harangszónak Karcolatok c. rovatában olvasva igen elszomorított az árvizkiöntöttek szomorú helyzete. Éreztem, hogy ez a kiáltás nekem is szól. Isten iránti hálából, hogy a mi határunkat nem érte oly nagy kár, küldöm ezt a kis összeget és kérem Nagytiszteletű Urat, juttassa el azoknak a szegény elkeseredett embereknek...“ * Az evangélikus testvérszeretetnek ezeket a megható megnyilatkozásait: e sorokat s testvéreink támogatására küldött adományokat hálásan köszönjük. A pénzt rendeltetési helyére juttatjuk, s lapunkban majd nyugtázzuk. D. KAPI BÉLA: KEGYELEM ÉS ÉLET 1100 oldalas kétkötetes díszmű. Prédikációk, előadások, tanulmányok. Ára 15 pengő. Háromhavi részletfizetésre is kapható. A gyújtólapok elleni védekezés. A gyujtólapokat, gyujtócsöveket és más hasonló kissúlyú gyújtogató anyagokat 1940 őszén alkalmazták először Észak-Németország területe — főleg mezőgazdasági jellegű vidékei — ellen intézett támadások alkalmával. Az eddig alkalmazott gyujtólapok négyszögletes alakú és különböző nagyságú (5X5, 2.5X8,^ 10X10, 15X20 cm) celluloidlapocskákbol állanak: elvétve alkalmaztak nem celluloidból készült, de szintén igen könnyen lángralobbanó gyujtólapokat is. A lapok különböző színűek lehetnek: fekete, zöld, szürkés vagy fehér színben alkalmazták eddig azokat. Súlyuk 5—20 gr között váltakozik. A lapok középen át vannak lyukasztva; a lyuk rendszerint 1.5—2 cm átmérőjű és egy többször ráncolt szövedéksávval van bevonva. A szövedék- sávot, mindkét végén az általánosan használt iratfüző kapocshoz hasonló fémkapcsok erősítik a celluloidlapokhoz. A szövedéksáv alatt kb. fillérnagyságú fehér foszfordarab van elhelyezve. Az előbbiekhez igen hasonlóak azok a gyujtólapok is, amelyek rendszerint két darab, egyenként 10X10 nagyságú celluloid lapból állanak, a két lap között pedig kb. 8 mm vastag kaucsuk- szerű anyagból álló töltés van elhelyezve. Ez utóbbi gyujtólapok mindkét oldalán egy-egy foszforral átitatott vattacsomó van fémkapcsokkal a laphoz erősítve. E lapok súlya 50—60 gramm. A gyujtólapokon kívül, elvben teljesen hasonlóan működő, de elütő anyagú gyujtóanyagokat is használtak; ilyenek például az általában 10 cm hosszú és 1.3 cm vastag celluloid csövek, amelyek 0.5 cm átmérőjű belsejében fehér foszfort helyeznek el. Az alkalmazás módja. Az ismertetett gyuj tóanyagokat a repülőgépek általában vízzel telt tartályokban szállítják. Egy-egy tartály 1000—-1200 gyujtólapot (gyujtócsövet) foglal magában. A nagy hatósugarú bombázógépek egyidejűleg 30—40 ilyen tartályt szállíthatnak. Ä gyujtólapok (csövek) ledobása a víztartályok egyszerű kiöntése révén történik. A lapocskák ezután röplapok módjára szállanak és szétszóródva nagy területet boríthatnak el. Előfordulhat, hogy egy hold nagyságú területre 150—200 darab gyuj- tólap (cső) hull alá. Á gyujtólapok és gyujtócsövek nedves állapotban érnek földet és öngyulladás következtében lobbannak lángra. Az öngyulladás feltétele a száraz és meleg — legalább 16—18 C hőmérsékletű — időjárás. Nedves vagy hideg időben a foszfor egyesülése a levegő oxigénjével (oxidációja) lassan és lángjelenség nélkül történik, ilyenkor tehát ezek a gyujtóanyagok veszélytelenek. Napsugár hatására a gyujtóanyag láng- ralobban. Ha a gyujtólapok leszórása éjjel történik, a lángralobbanás valószínűleg csak napkelte után 1—2 órával (a szövet kiszáradása után) következik be.
