Harangszó, 1941
1941-07-06 / 27. szám
1941. július 6 HARANGSZÓ 217. vándoroltak, különösen hivatalnokok. A gyülekezet erősen magyarrá Gratz Mór idejében lett. Német istentiszteletek azonban mindig voltak. Az összeomlás idején Kendeh Kirchknopf Gusztáv volt a lelkész, akit a szászok a románok segítségével Kolozsvárról 1923-ban kiűztek. Alatta erősen felébredt a vágy, hogy a magyar evangélikusok és a szász hívek különváljanak. Ez a vágy csak erősödött és teljes megvalósuláshoz vezetett, mikor egy szász többségű presbitérium vette a kezébe a hatalmat, amely Alberti lelkészt választotta meg s úgy kormányozta a gyülekezetei, hogy Járosi Andor helyettes lelkész, ki — Kirchknopf utódaként a magyar hívőket pásztorolta, a presbitériumnak nem is volt tagja. A bécsi döntés következtébe^ az események odaértek, hogy a szászok — népi alapon akarván berendezkedni — maguk ajánlották fel a kiválás lehetőségét, ami a múlt hetekben békés egyetértéssel meg is történt. A vagyont egyenlő arányban osztották el. A templom és temető használata közös maradt. A különvált magyar egyháznak van két tanerős iskolája, melynek 3. és 4. osztályában németet is tanítanak. Az iskolát három tanerősre építik s idővel továbbfejlesztik. A különvált evangé- likusságnak június 8.-án nevezetes ünnepe volt. Az egyház új vezetőségét ekkor iktatta hivatalába Járosi Andor, a gyülekezet lelkésze. Fetét körülcsavarta a kendővel, szorosan átfogta úgy, hogy az moccanni sem tudott. Mikor kiért az erdő szélére, megállt és vizsgálódva nézett szét. Senkit se látott. Elindult és földeken át a közeli útkereszteződés felé sietett. Nemsokára odaért. Ott pár sátor állott. Közvetlen mellettük négy kocsi. És egy sereg cigánynépség nyüzsgött közöttük. Az asszony az egyik sátorba lépett. Pár perc múlva kilépett az öreg vajda és cigány nyelven kiabálni kezdett. Megzavart hangyaboly lett a tábor. Egyesek a sátorkarókat húzkodták ki, a ponyvákat összecsavarták. Mások befogták a lovakat s nemsokára útra kelt a karaván. Rátértek az útra. Az ostorszíj csattogott a gebék hátán s a zö- työgő szekérhad hangos zörgéssel haladt előre az országúton. A menekülés egész éjjel tartott. Hajnalban egy erdőbe vették be magukat. S az egész napot ott töltötték. Éjjel aztán útra keltek. Így ment ez egymás után már a tizedik napja. Messze jártak Gömör megyétől, Vasad községtől. Már bent voltak Erdélyben. Itt már két-három napos pihenőket is tartottak. Kissé megnyugodtak. De azért iparkodtak, hogy mielőbb a helejthetetlenül szép kép. Az egyházfelügyelővel az élén a tisztikar, körülte a presbitérium s a hagyszámú képviselőtestület. Látszik az arcokon a nap történelmi jelentőségéből fakadó megihletődés s szent felelősség, amit fokoz a lelkész történelmi mélységeket bevilágító, evangéliumi hitből fakadó beszéde. „Az építeni akarás korát éljük — mondotta. A felszabadult I^rdély magyar földjén, ahol annyi a ltom, akarjuk a jövőt építeni az egyetlen fundamentumon, a Krisztuson. Aki őreá épít, áldásává válik nemcsak az egyháznak, hanem az egész nemzetnek és minden embernek. ... Mi már tűzben jártunk és a tűz megpróbált. Elégett sok minden körülöttünk. De az alap megvolt és hiszem, hogy társadalmunkat Erdély földjén az mentette meg, hogy Krisztus volt az alap." gyek közé jussanak s aztán át a határon. Ott aztán üthetik bottal a nyomukat. Az egyik éjjel újból felkerekedtek s elindultak. Ügy számítottak, hogy két- három éjjeli kocsizás után már célhoz érnek. Éjféltájt az első kocsi hirtelen megállt. A többiek szinte egymásba torlódtak. A vajda az utolsó kocsin volt a vénasszonnyal. Egy csomó gyerek is velük volt, kik szanaszét feküdtek, vagy ültek, ki hogy tudott elhelyezkedni és aludtak. Gyuszi is ott aludt a saroglya egyik sarkában. Az asszony is aludt, no, meg a vajda is bóbiskolt a kocsis mellett, de hogy a kocsi hirtelen megállt, felriadt. — Mi az? Mit álltok meg? Az első kocsiról valaki hátra kiáltott. — Az út közepén két lámpa közeledik. Bizonyosan kakastollasok. Más nem jár ilyenkor az országúton. A vajda leugrott a kocsiról. Előre nézett. A két piros láng gyorsan közeledett. — Csakugyan. Azok lesznek. Az előbbi hang újból felhangzott. — Mit tegyek? Menjek feléjük? Vagy letérjek? Épp itt van egy dülőút. A vajda gyorsan határozott. — Térj le! Aztán usgye, vágj a lovak közéi Csak gyorsanl Azokon az elhatározásokon, melyeket Isten Lelke ébresztett a hívekben, nyugodjon meg Isten kegyelme. Az indulás ünnepi órájának fénye világítson be a messze jövendőkbe, hogy bölcs vezetés mellett épüljön, erősödjön Kolozsváron Isten népének magyar gyülekezete! A keresztyén élet győzelem. A keresztyén élet boldog győzelem, önmagunk teljes megüresítése és az Is- tenfiúság boldog átélése. A keresztyén élet annak a tudatnak megtapasztalása, hogy Isten fiainak neveztetünk. (I. Ján. 3, 1.) Akkor kezdődik ez az élet, mikor vallani merjük, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Folytatódik ezer megpróbáltatásban, * mikor mindennap újra meg újra átéljük értéktelen és bűnös voltunkat és köny- nyes boldogsággal tapasztaljuk, hogy Jézus nem ezüsttel, nem aranynyal, hanem az ő szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával váltott meg minket. Folytatódik a mindennap lelkiismeretesen végzett munkával, melynek gyümölcsében nem a magunk dicsőségét, hanem Isten áldását látjuk. Folytatódik az életreAz első kocsi elindult. Balra tért s a lovak vágtatva törtek előre. Ezt követte a második, aztán a harmadik. Most az utolsó is elindult A kocsis a lovak közé vágott s azok vágtatni kezdtek. Mikor a kocsi a fordulóhoz ért, hirtelen kanyarodással fordult balra. A kocsi nagyot zökkent. A hátsó kerék az árokba került. A kocsi megtorpant, a kocsis ütni kezdte a lovakat. Azok egy erős rántással fellendítették a kocsit a partra s aztán vad iramodással rohantak a többiek után. Se a vajda, se az asszony nem vette észre, hogy a zökkenéskor valami lefordult a saroglyából és az árokba pottyant és nyomban rá gyereksírás hangzott fel az é.isza' 'ban De persze, a kocsin ülők ebből mb. sem hallottak. A sírást elnyomta a szekér zörgése. Éjjel a fény csalóka. Oly közeinek látszik s mégis messze van. Bizony, jó néhány perc telt el, mire a két láng odaért arra a helyre, ahol az előbb a kocsik álltak. Két kerékpáros volt. Az egyik ember felfigyelt. — Hallod? Mintha sírna valaki! A másik is figyelni kezdett. Az ám. Még pedig olyan gyereksírás féle. (Folytatjuk.)
