Harangszó, 1941
1941-07-06 / 27. szám
216. HAKANÍGS2Ó 1§41. július é. A bolsevizmus ellen fordult a háború éle és a harcra felsorakozott Európa csaknem valamennyi nemzete. Hosszú, többezer kilométeres fronton indult meg a támadás annak az istentelen irányzatnak a letörésére, amely húsz éven át szinte zavartalanul fertőzte Európa testét és ásta mind mélyebbre a keresztyén nemzeti gondolat sírját. Nem elégedett meg azzal, hogy Oroszország népét koldusbotra juttassa, a hitet megölje, a családi életet feldúlja, az erkölcsöt elpusztítsa, titokban terjedő és a határokon átnyúló földalatti vakondokmunkájával egész Európa leikéből száműzni akarta az Istent. Magyarország volt az első az európai államok között, amely vezérének prófétai látása és bátorsága nyomán szembeszállt vele és erejét megfeszítve megállj-t parancsolt neki, a világtörténelem egyik legnagyobb Krisztus-ellenes hatalmát feltartóztatta, a veszélyeztetett keresztyén nemzeti gondolatot megmentette, a család, a hit, az erkölcs, a vallás gondolatát megvédte. Most — úgy látszik, — elérkezett ezzel a nemzeteket elpusztítani akaró fertőző ragállyal való végleges le ' .olás ideje. Európa népei meglátták, amit akkor vezérének .mével csak a magyar látott meg, hogy A Jézuska ajándéka. — Elbeszélés. — Irta: Szende Ernő. Vargába kezdett az élet visszatérni. — Isten ments. Csak hogy ... A doktor közbevágott. — Semmi csakhogy! Két dolog van most előttünk. Az egyik az, hogy a fiad eltűnt, de nem bizonyos, hogy örökre. A másik ott bent van. Az a szegény agyongyötört asszony, akit sírba fektetsz, ha meg nem gyógyítod. Hát most tégy, ahogy akarsz. Nekem több szavam nincs hozzád. S azzal elindult az ajtó felé Varga egy ugrással utolérte. — Az Istenért, ne hagyj magamra! Az orvos elnevette magát. — Látod, ezt már szeretem! Csakhogy megjött már az eszed! Varga belekarolt. — Meg, megjött. Csak mondd, mit tegyek s úgy lesz, ahogy mondod. — Megmondtam már, de ismétlem. Tehát, bemégy a feleségedhez, mosolyogva nézz reá biztatóan és azon légy, hogy elhitesd vele azt, hogy a gyerek még nem veszett el. Ha most nem került elő, előkerül majd holnap, vagy holnap után, vagy egy hét múlva, vagy mit tudom én, hogy mikor. De egyszer csak milyen óriási a bolsevizmusnak a veszedelme és összefogva harcot hirdettek ellene. Már látjuk, ennek a háborúnak milyen óriási a mérete és nem is annyira gazdasági, mint inkább lelki szempontból milyen nagy a jelentősége. Ez a harc egy tisztulási folyamat megindulását jelenti, amelyből — szeretnénk hinni — a világot meggyőző élő Istenhit fog győztesen kikerülni! Vf magyar honfoglalás volt annak a 13.000 magyarnak a hazajövetele, akik a mádéialvai mészárlás idején, 1763-ban Székelyföldről kimenekülve csaknem 200 éven át éltek a nemzet testéről leszakadva Bukovinában. Haza jövetelüket nem előzte meg a nagy hírverés, a hosszú ideig tartó készülődés és egetverő ünneplés. Nem tettünk velük úgy, mint csaknem 60 évvei ezelőtt a nagy küldöttségjárások, lelkes ünneplések között hazajött csángókkal, akiknek az útja diadalmenet volt végig az országon, de amikor arról volt szó, hogy valahol letelepedjenek, nem tudtunk nekik valamire való helyet adni, nem tudtuk őket letelepíteni. A most érkezők csendben jöttek. Gyorsan jöttek. És biztos helyre jöttek. Bácskának a volt szerb telepesfalvai várták a házaikkal. Több mint 50.000 hold nagyszerű bácskai föld fogadta zöldelő vetéseivel. A nemzet körülölelő szere- tete gondoskodott arról, hogy semmiben hiányt ne szenvedjenek és sok idei idegenben tartózkodás után e drága magyar földön végre igazán otthon legyenek. Szívből köszöntjük őket és kérjük Istent, áld ja meg a hazatérésüket! Erdély földjén .. . A kolozsvári evangélikusok ünnepére. Kolozsváron járunk. Ebben a nagy- multu, történelmi városban. Lépten-nyo- mon a múlt emlékeivel találkozunk. Mátyás király szülőháza, a Farkas uccai öregtemplom, Bocskai-háza, a Mátyás király-téri hatalmas dóm, előtte Mátyás lovasszobra, a házsongárdi temető, benne Szenczi Molnár Albert sírja mind-mind a múlt lelkét szólaltatja meg. Azt a lelket, melyet a hit szabadságának a gondolata nevelt és alakított. A múlt lelkét hordozó és annak történelmi értékeit őrző városnak az életében jelentős szerepe volt és van a mi evangélikus egyházunknak is. Hiszen eredete a reformáció korába nyúlik vissza. Abba az időbe, mikor Heltai, Dávid Ferenc volt Kolozsvár papja. Legrégibb anyakönyvek 1696-ból valók és ezek is a mieink. A gyülekezetnek először nem volt temploma, csak imaháza. Szép em- pirstilusu templomát a Lőcséről idehivott rektor, Liedemann Márton építtette. Amint múltak az évek, a város régi szász lakossága kicserélődött. A 48 utáni időkben a unió következtében sokan bebetoppan. Ezt a hitet kell beléplántálnod s akkor nem lesz baj. A szíve megerősödik s türelemmel fogja várni azt a pillanatot, amikor keblére szoríthatja egyetlen fiacskáját. Hiszen fiatal még, alig vagytók ötéves házasok, hát annál inkább kell bíznotok a jobb jövőben. Igazam van Béla? — Igazad van doktor. Aztán megfogta Varga mindkét karját. Erősen a szeme közé nézett s halkan, de erélyesen mondta — Te Lajos! Ugy-e tudod, hogy veled érzek? Hiszen komák vagyunk. A keresztfiamat épp úgy szeretem, mint te. A feleségem is épp így érez. A ti örömötök a mienk is, a ti fájdalmatok a mienk is. Most is veletek érzünk. Gyuszi egyelőre eltűnt. De Isten segítségével hazakerül. Itt most mást nem tehetünk, mint várunk. Útközben a bírót megkértem, jelentse a csendőröknek a dolgot. Ezt te is hallottad. Ez hát rendben volna. De nincs rendben a feleséged dolga. Jól tudod, hogy mi a baja. Az izgalom megölheti. Hát ettől kell most óvni, védeni minden tőlünk telhető eszközzel. A doktor hozzátette. — Ügy van, meg kell védeni- szép szóval, biztató szóval, ha kell, csalással, de okvetlen meg kell nyugtatni. Ettől függ az élete. Varga arcán végig vonaglott a fájdalom. A kezét imára kulcsolta. Istenem, Istenem, légy most velünk! A lelkész szeretettel nézett rá — Veletek lesz! Csak bízzatok! Most pedig eredj be. Az Isten vezéreljen. Varga belépett a szobába és a két férfi magára maradt. A lelkész kérdőleg nézett az orvosra. Nem szólt, de az megértette a néma kérdést. Legyintett. — Nincs semmi reményem. A szíve nem bírja. Csak az Isten tehet csodát. A lelkész lehajtotta a fejét. Szeméből két könnycsepp buggyant elő. Lassan végig gördült az arcán és lehullott az összekulcsolt kezére ... Reggel megkondult a harang... Búsan kongatta, hogy egy anyai szív hasadt meg a gyermeke utáni sóvárgástól... Aztán összesírtak a harangok. Az egyik mély búgással kesergett. A másik szívbemarkolóan zokogott. A harmadik meg feltörő sikoltással borult a másik kettő panaszos fájdalmába. És mindhárman együtt siratták a megtört szívű anyát... * A cigányasszony gyorsan törtetett az • erdő túlsó felére. A gyermek egész tes-
