Harangszó, 1941

1941-07-06 / 27. szám

32. évfoiyátfi. 1§41. fáiius 27. szám AlipiltUii KAM BMC A KM» LaptaUfdonosi Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklat tanév alatt kéthatankénl a KI6 HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozeám 938-ban a felvidéki Luther Erőt vár a ml IttenQnk, Jó fegyverünk ét pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunk! fF rA laraa|flal ■urlaeifiHaááklTalaU GYÖV II., Petill-lér I, Előfizetési árai negyedévre 1 P 21 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 10 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódálla­mokba évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,521 Az ember és a természet. Mert a teremtett világ só­várogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a terem­tett világ hiábavalóság alá vet­tetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Róni. 8 : 19—20. A mai epistola négy egymásután következő versében négyszer is­métlődik ez a kifejezés: teremtett világ. Ma természetnek mondjuk. Most nyáron a természet teljes pompájába öltözik; megmutatja, mit tud, mire képes, az életnek és szépségnek mennyi kimeríthetlen készletét rejti magában. A termé­szet? Taláp inkább azt kell monda­nunk: Isten az, aki láthatatlanul át­megy a földön s ismét egy eszten­dőre biztosítja számunkra a terí­tett asztalt. Nyári vasárnapokon — főleg a városokból — egész karavánok vonulnak a szabad természetbe. Egyik sportból teszi, másik egész­ségügyi előírást teljesít. Van olyan is, aki azt mondja: a természet is Isten temploma, ott is tisztelhetem az Istent, a madarak éneke a leg­szebb prédikáció. Az ilyen városi természetimádótól kérdezte egy falusi lelkész: igen, de ha vasárnap esni fog, akkor hol fogod az Is­tent tisztelni? Ne láss ellentétet Isten és termé­szet között. A természetet ne játszd ki Teremtőjével szemben. Az ő „legyen“ szava hívott min­dent életre. Nekünk a természet ugyanaz, ami a lakónak a ház. Is­ten nekünk adta, hogy uralmunk alá hajtsuk a növényeket, állato­kat s természeti erőket. A terem­tett világ a bűneset után is az em­ber hatalmában maradt, s az em­ber a természetet magával rántotta a bűnbe, a hiábavalóságokba és bűntársává tette. A termőföld nem­csak a szorgalmas munkás verej­tékét szívja fel, hanem az egymást ölő nemzedékek vérözönét is. Az arany Isten gazdag áldásának bi­zonysága s az ember borjút csinál belőle. A ló arra való, hogy ekét húzzon s az ember ágyúba fogja. A galambot, a béke madarát kém­szolgálatra kényszeríti. A föld hi­ába termi a kávét, ha az üzleti ér­dek a tengerbe önti. Az apostol ezt így fejezi ki: a teremtett világ hi­ábavalóság alá vettetett. De nem önként! Isten tette lehetővé, hogy a tőle elpártolt ember visszaéljen a hatalma alá vetett természettel. Abból, hogy Isten tette lehetővé, merítjük a reményt, hogy ez egy­szer máskép lesz. Mikor? Ha a lé­lek győzelmesen befejezi test el­leni harcát, ha az emberek Isten fiai lesznek. A teremtett világ só­várogva várja ezt: az Isten fiainak megjelenését! Kuszy Emil. Aratás. Mindenki várja, mindenki örül neki. Üj életreményeket kötnek jö­veteléhez és lélekzetvételt jelent új, nagy tettekhez. Gondtalanná teszi a békét és tőle függ a hadak veresége, diadala. Valami csodála­tos hatalom rejlik az aratásban. Csodálatos lehetőségek. Különös helyet foglal el az aratás a földi értékek között. Az aratás jutalom. Nem munka­bér, hanem jutalom. Itt tévednek az emberek az aratás megítélésé­ben. Egy gazdasági év munkájáért járó bérnek veszik. Tehát bérnek, mihez joguk van, mint a napszá­mosnak az est elérkeztével a nap­számhoz. Ez elbizakodottá teszi az embert. Ügy lép búzaföldjére, mintha jussa lenne hozzá. Büszkén. Ügy rendelkezik az aratás javaival, mintha az övéi volnának. Jogot formál hozzá, mert megdolgozott érte. Pedig az aratást nem az em­beri munka és verejték hívta elő, egészen más. Az aratás nem mun­kabér. Az aratás jutalom, s nem a mun­ka szabja meg bőségét. Ez mástól függ. Istentől. A jutalomadás pe­dig sohasem kötelesség. Mindig jó­szándék. Nei^kő^emqtÖ^TacJo- zás, hanem yífrhátó szeretet. $ eHr nek elnyerése isjlenj Íj? N Y V T K r ' tői függ. Egyedül Istentől. Ha akar, ád, ha akar, elveszi tőled, amid van. Ezer és ezer módja van rá. A bőségben jelentkező aratás te­hát ne tegyen elbizakodottá. In­kább légy alázatos, miközben rend­re hull előtted búza, rozs... Jutal­mat veszel. Oly jutalmat, melynek reméléséhez csak azért van jogod, mert Isten szeret. Az aratás jutal­mát egyedül Istennek szerető ir­galma biztosítja. S ez az irgalom nem bér, mely kijár munkádért, hanem kegyelem. Istennek ke­gyelme. Ha aratni akarsz, bird Istennek ezt a kegyelmét, mert az aratás kegyelem. Istennek kegyelme. E nélkül a legmagasabb asztag tete­jén is koldus vagy és vele gazdag a legüresebb csűrben is. S ezt a ke­gyelmet nem a verejték, sem mun­kádnak fejlett szakszerűsége, ügyessége fogja biztosítani, hanem az ima, az Istenben bizó élet. Em­ber, ezt ne feledd!! Isten szeret, azért ád aratást. Te pedig szolgálj Istennek, hogy sze­ressen, hogy részesülj kegyelmé­ben és ne hagyja aratás nélkül éle­ted munkáit. Dr. Schlitt Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents