Harangszó, 1941
1941-06-29 / 26. szám
1941. június 29. HXIXNSIID 209. latlan. Egyházi tővényeink és ezek alapját képező autonómiánk a nyelv] és faji különleges élet szabad kifejtésére elegendő kezességet adnak. Az egyes gyülekezetek belső élete az országos és egyházi törvények keretein belül teljesen szabad és korlátozatlan. A népi nyelvet, szokásokat és kulturális igényeket az istentiszteletben, az iskoláikban és az egyesületekben minden egyház- község szabadon kielégítheti. A bácskai német anyanyelvű evangélikus egyházközségeknek a bányai egyházkerületből való kiválását tehát semmiképpen sem helyeselhetem és törvényes kötelességeim szerint meg sem engedhetem. Ellenben felajánlom a Krisztus evangéliumából eredő hit- testvéri és pásztori szolgálataimat, felajánlom szívem igaz testvéri sze- rctetét s a megértésre és együttműködésre való készségemet. Hiszem és remélem, hogy kölcsönös jóakarattal együtt munkálhatjuk evangélikus anyaszentegyházunk és közös édes magyar hazánk előmenetelét. Az Ür kegyelme legyen velünk! — Kelt Budapesten, az Űr 1941. esztendejében, a lelkeket egységesítő isteni Szentlélek kitöltetésének ünnepén.“ *** < A Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes és kerületi elnökségei folyó hó 12.-én értekezletet tartottak. Az értekezleten D. Raffay Sándor bányakerületi püspök ismertette a bácskai németnyelvű egyházközségek ügyében kibocsátott Hosszú szenvedés után Isten hazahívta pásztori szolgálatából Broschko Gusztáv Adolfot, a budapesti német evangélikusok lelkészét. Hetvenegy éves korában távozott el a szolgálat mezejéről. Negyvenhét éven át pásztorolta a fővárosi német evangélikusságot. Munkálkodásában jóságos papi léleknek a mintaképe, az önzetlen kötelességteljesítésnek az embere, a magyar haz'ának és az evangélikus egyháznak hűséges gyermeke volt. Mint a Magyar Értesítő közli, egy ideig a budapesti egyházmegyének az esperesi és az egyház- megyei gyámintézetnek az elnöki tisztét is viselte. Halála az egyházi és társadalmi élet széles köreiben őszinte részvétet keltett. Utolsó útjára a Deák-téri templomból kísérték, ahol az agg lelkész ajakéról annyiszor hangzott az Isten igéje. A templomban felállított ravatal körül a budapesti evangélikus fiúgimnázium diákjai álltak díszőrséget és a német és magyar hívek testvéri együttesben vettek búcsút a távozó pásztortól. A gyászoló gyülekezetben jelen volt Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő, Kovács Sándor dunáninneni püspök, számos egyházi és világi kiküldött, Gündisch Guidó dr. egyházfelügyelő vezetésével a német hívek nagy serege, a gyászoló család és mintegy 30 Luther-kabátos lelkész. Móhr Henrik alesperes mondott népünkösdi körlevelét, amelyre vonatkozólag az értekezlet megállapította, hogy az az országos és egyházi törvények rendelkezéseinek minden vonatkozásában megfelel, s így azzal egyetért. t Broschko Gusztáv Adolf. Broschko Gusztáv Adói! csak a sapkája maradt itt. Arra kérlek benneteket, legyetek segítségünkre a keresésben. De bizonyos rendszer szerint járjunk el. Álljunk fel tiz-tizenöt lépésnyire egymástól s egyszerre induljunk, hogy egyszerre is érjünk ki az erdő végére. Közben, persze, minden bokrot, bozótot, gazt jól meg kell nézni. Tehát ide-oda kell járkálni és csak a két szélső ember haladjon egyenesen, azok ne térjenek le se jobbra, se balra. így alaposan átfésüljük az erdőt. Nem nagy az egész, pár óra alatt végzünk vele. He- lyeslitek a tervemet? Az emberek helyeselték. — Hát akkor álljatok fel egy sorba. A jobb szélső álljon az erdő szélére, a többi aztán sorakozzék fel. S míg elkészültök, addig mi megnézzük azt a helyet, ahol a sapka volt. Az emberek megmozdultak. A lelkész a tanítóval és Jancsival odamentek arra a helyre, ahol a sapka volt. Jól körülnéztek, de semmi nyomot nem találtak. Aztán visszamentek a többiekhez. A lelkész végignézett a soron. Férfiak, asszonyok, legények, leányok lehettek vagy ötvenen. Gyerek is volt vagy harminc. Ezeket a lelkész beosztotta a felnőttek közé s így a sor még tömöt- tebb lett. Azután Vargával ő is belépett a sorba. — És most előre Isten nevében! A sor megmozdult. Egy darabig még látszott a sor hullámzása, aztán elnyelte őket az erdő. Nyolcra végeztek. A gyermek nem került elő. Az emberek némán, tanácstalanul néztek az összetört apára. A lelkész megszólalt. — Köszönjük a jóságukat emberek. A gyermek eltűnt. Jelenteni fogjuk a csendőrségnek. Bizzunk az Istenben, hogy baj nélkül kerül elő a kis Gyuszi. Már esteledik, menjünk hát haza. Az emberek szótfogadtak. A lelkész karonfogta a tanítót és lassú léptekkel ők is hazafelé tartottak ... Vargáné az ágyban feküdt. Az orvos ott ült az ágy fejénél. A lelkészné meg éppen vizes ruhát rakott a beteg szívére, amikor a két férfi belépett . Az orvos felemelte az ujját s halkan pisszentett. Aztán felkelt, lábujjhegyen a másik szoba felé tartott és intett, hogy kövessék őt. Varga egy lépést tett a szoba felé. De akkor tekintete feleségére esett és megtorpant. Oda akart menni, de a lelkész átölelte hátulról s gyengéden tolni kezdte maga előtt a másik szoba felé. Közben ő is az ágyra tekintett. Majd a felesége kérdő tekintetével találkozott. Némán intett. Ebből megértette a felesége, hogy a gyermek nincs meg. Az ajtó nesztelenül csukódott be mögöttük. Az orvos megfogta Varga két vállát s lenyomta egy karosszékbe. Intett a lelkésznek, hogy üljön le és ő is leült. — Nincs meg a Gyuszi? Varga szótlanul nemet intett. Az orvos arca megrándult. De csak egy pillanatra. A másikban már kedélyesen ütötte meg Varga térdét. — Ej no, azért még nincs veszve a világ! A gyerek elkódorgott, eltévedt s most valamelyik más faluban vették pártfogás alá. Ha ma már nem, de holnap bizonyosan betoppan a kis lurkó. Hát fel a fejjel barátom. Ha téged ily keserves arccal lát meg az asszony, hát kétségbe esik. Tudod jól, hogy a szíve nincs egészen rendben. Óvni kell minden izgalomtól. Ép elég volt a mostani. Hát ne tetézd ezt most meg te is ezzel a fancsali képeddel. Inkább mosolyogj. Lássa az asszony rajtad a bizakodást s akkor ő is megnyugszik. Igazán mondom, hogy ez az egyedüli orvosság most az ő összetört szívének. A patika összes szere nem ér annyit, mint a te vidám, mosolygós arcod, bizakodó tekinteted. Értesz engem Lajos? Varga tétován nézett körül. Az orvos feláll és megfogta a két vállát és megrázta. —• A szemembe nézz, mert mindjárt... A lelkész biztatta. — Ügy, úgy doktorkám, csak rakd meg alaposan ezt az embert. S azzal felállt, elfordult és egy köny- nyet törölt le a szeméből. Aztán visszafordult s mosolyra erőltette a száját. —- A doktornak igaza van, Lajos. Ha te így elhagyod magadat, mi lesz akkor az asszonnyal? Sírba akarod vinni? (Folytatjuk.)
