Harangszó, 1941
1941-06-15 / 24. szám
32. évfolyam, 1941. június iS. 24. szám AI.flt.tLi IÁM BÉLA lflt-bra. Laptulajdonoas Dunántúli Luther-Szővetség. Megjelenik minden vasárnap. Irigyan malléklat tanév alatt káthatankénl a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek enhozxám 938-ban a felvidéki Luther Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkI A laraigail •■irkaulA-klUéblvalili GY01 II., P*tfli-Ur I, Elófizatéal árai negyedévre 1 P 28 ttllér« félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 10 fillér. Caoportoa kfildéaael 10%-oa kedvezmény. Amerikába egéaz évre 2 dollár; az utódállamokba M évre 1.60 P. Poatacaekkazámla 30,52é Parancs és kötelesség. Mi szeressük őt, mert ö előbb szeretett minket! Aki nem szereti atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. I. János 4 : 19—21. János apostol beharangozza az egyházi esztendő második felét: Szeressük őt! Helyénvaló és érthető parancs. Mögöttünk az egyházi esztendő ünnepi fele; előttünk ragyog a Szentháromság egy Isten kegyelmének teljes dicsősége. Egyszerű az indokolás: szeressük őt, mert ő előbb szeretett minket. Könnyű a következtetés: aki őt szereti, szeresse a maga atyjafiát is. Az apostol parancsoló módban beszél. Vájjon nem ellentétes fogalom-e a szeretet és a parancs? Lehet-e a szeretetet valakire ráparancsolni? A parancsban mindig külső kényszer rejtőzik, a szeretettől pedig mi sem áll távolabb, mint a kényszer. A szeretet csak önkéntes lehet. Kikényszerített szeretet nem szeretet. Az apostol nem akar kényszeríteni, egyszerűen azt mondja: aki önmagán tapasztalta Isten szeretetét, attól elvárhatjuk, hogy Istent viszontszeresse és felebarátját, mint önmagát. A szeretet- parancs helyett tehát szeretetköte- lesség. A kötelesség más valami, mint a parancs. A kötelesség olyan parancs, amelyet az ember önmagának ad függetlenül saját hajlamaitól, sőt azoknak ellenében is. A szeretetkötelesség nem könnyű. Az ember alapjában véve önző, s ha mást szeret is, szeretetében jókora adag érdek is van. Még az anyai szeretet sem tökéletesen tiszta s önzetlen. A szülő gyermekében önmagát is szereti. S ha nem könnyű szeretni azt, akit látunk, kétszeresen nehéz szeretni Istent, akit nem látunk. De valóban nem látjuk-e? Nem látjuk-e önmagunkat? S ki teremtett minket? Ki váltott meg a bűntől s az örök haláltól? És mindezt előbb, mintsem megszolgáltuk volna! S ha mégsem látod, te vagy az oka, mert elfordultál tőle. A nap nem tehet arról, ha a föld télen hóval és jéggel van borítva. A föld az oka ennek, mert elfordult a naptól. Ha ismét közeledik a naphoz, tavasz lesz a földön. Elfordulsz Istentől, tehát nem is láthatod s a szívedben hideg tél uralkodik. Fordulj Istenhez, meglátod, megszereted s a szívedbe beköszönt a felebaráti szeretet tavasza! Kuszy Emil. Egyetemes papság. Az evangélikus napokon szó esett az egyetemes papság elvéről. Nagyon jól esett hallani erről a kérdésről egyet-mást egyházunkért felelősséget érző, egyházunk ügyét és jövőjét komolyan lelkén hordozó világi ember részéről, aki tömören abban foglalta össze az evangéliumi egyházaknak ezt a kiváltságát — a szent és isteni eredetű papi rend dogmájával szemben —, hogy van egyetemes papság olyan értelemben, ahogyan az írás is tanítja, hogy én közvetlenül járulhatok az én Uramhoz, a Jézus Krisztushoz kegyelemért, bocsánatért, imádkozhatom Hozzá minden közvetítő személy, vagy szervezet nélkül; igenis van egyetemes papság olyan értelemben, hogy én a magam lelkének papja, üdvösségemnek szolgája, családom üdvösségének útegyengetője vagyok; van egyetemes papság olyan értelemben, hogy én, mint világi ember ugyan, szolgálok a lelkésszel együtt egy akarattal az én egyházamnak. De nincs olyan értelemben, hogy mindenki felelőtlenül hozzányúlhat és magyarázhatja az Igét és kiszolgáltatja a szentségeket. — Nálunk nincs papi rend, de vannak i tejeiké szék, f nrrnntiiniP cXlWm I \ akiket egy-egy gyülekezet megbíz, felruház a maga jogainak gyakorlásával, az Igének hirdetésével és a szentségeknek kiszolgáltatásával. Ez van és ennek így kell lenni, mert különben szekta színvonalra süllyedünk. Az egyetemes papság elvének kihangsűlyozásával szeretnek takarózni azok a futkározó atyafiak, akik papoknak tolják fel magukat egy-egy szektás közösségben csak azért, mert bőbeszédűek és ilyennek ma mindenütt nagyon jó talaja van. Az egyetemes papság elvével do- bálódznak könnyelműen azok a léha „űri“ szalonokban nagyra- becsült senkik, törpelelkű hittestvéreink, akik az egyház, a hitvallási iratok ismeretétől olyan mesz- sze esnek, mint egy írástudatlan ember Kant Emanueltől, de papok társaságában szeretik elmondani: Kartársak vagyunk, hiszen a Bibliában van, hogy mindnyájan papok vagyunk. Kiváltságunk az egyetemes papság, de sajnos nem hasznosítjuk a fent írt értelemben egyházunk javára. Bakzó András,
