Harangszó, 1941
1941-05-04 / 18. szám
144. HARANGSZÜ 1541. május 4. mekét jóságos tekintetével. Hogy adja életét át kicsinyének, hogy a bimbóból kifakadhasson a tündöklő szép virágszál. Jóságos szívének minden szerete- tét, áldását és erejét már bölcsődbe odahelyezi, hogy hivatását, melyet onnan felülről kapott, méltóképen betöltse. Mert minden anya onnan felülről megkapta a végtelen, soha ki nem apadó szeretet forrását, azért, hogy minden szenvedést kibírjon, túléljen minden keserűséget és gondokkal vívott egyéb csatákat. Az édesanya mindig csak ad néked és soha sem kér tőled! Megrakja az otthonnak tiszta, puha fészkét, mint egy angyal, hogy gyermekei, szerettei boldogok legyenek. Lemond mindenről, csak gyermekéről nem, mert te vagy álmának, imádságának tárgya, célja. Élete legjavát feláldozza érted. Egész élete nem más, csak virrasztás a bölcsőtől kezdve ama fekete bölcsőig, amelyet már szemfedél takar be. Óh mennyi édesanya van ezen a világon láthatatlan töviskoronával, akik csendesen, némán hordják lelkűkben a gyermekeik által belévetett tövist és nem panaszkodnak, hanem áldiák a tövistszóró gyermekeiket is. Óh édesanya! Te minden' gonoszságban is átkaroló szeretet maradsz! Minden szúrásra van mosolyod! Minden átokra van sóhajod! Minden botlásra van megbocsátásod, mert minden anyai kebel egy oltár, hova megbocsátásra mindenkor oda lehet borulni. Nézzétek, azok a kezek ringatták bölcsőnket. Magtaláltnak dolgozni. Letörlik könnyeidet és bekötözi megvérzett szívedet, mert e kézben forró, szerető szív dobog! Ez a kéz imádkozik érted, mikor aggodalma imádságba oszlik e! és fájdalma imává magasztosul és bánata imádsággá szentesül érted. Mert sose feledjük el, egyetlen anya sem imádkozik hiába a gyermekéért. Az anya imája, melyet gyermekéért küld a fellegeken túlra, meghallgatás nélkül soha sem jön vissza az Isten trónjától. Azután ha mindenki elhagyna e világon és számodra hely és megbocsátás sehol sem lenne már, keresd fel azt a hajlékot, melyben édesanyád lakik. <5 poros és sártól elváltozott orcád mögött megismeri a hangtalan áldással ezerszer megáldott régi gyermekarcodat és újra kitárja előtted ölelő karját akkor is, ha Olindenki más e világon bezárja előtted éj. íme az anya! A te anyád! Az •gyár édesanya! ■Vjz mégegyszer a képre és édesanyát, mely min- ‘ '%Jbihez. Mindnyá- ;éjdesanyát, a ,re}, kar- '•'onk zád s, anyaszentegyházad is minden időben csak egy lehet! Pethő Kálmán. KEGYELEM. Ember, gondold meg: lelked mily hamis Hogy bűn maga a bűnnek vágya is. És hálás szívvel töprengj el ezen: „Kegyelmet vágyni maga kegyelem.” Kutas Kálmán. OLVASSUK A BIBLIÁT Péter első levele. Május 4. — /. Pét. 1, 7—12. Amit semmiféle emberi erőfeszítés el nem érhet, a Jézus Krisztusban való hit által ingyen, kegyelemből miénk az üdvösség. Mert teljesen Isten ajándéka, azért senki el nem veheti tőlünk. A hivő ember teljesen bizonyos lehet üdvössége felől. Nem kell aggódnia, hogy elveszíti azt, mert hiszen Isten hatalma őriz hit által bennünket az üdvösségre. Hogyne örülnénk kimondhatatlanul Jézus Krisztusban, aki ezt az üdvösséget szerezte számunkra! Május 5. — /. Pét. 7, 13—25. Éppen azért, mert olyan nagy kegyelemben részesültünk, hogy ingyen a mienk, amit semmiféle emberi érdem és erőfeszítés meg nem szerezhet, azért kell egészen másként élni, mint eddig éltünk. Hogyan merném bűneimmel tovább is bántani Öt, aki olyan drága áron váltott meg! Mert bizonyos, hogy örökké megmaradó ország polgára lettem, azért szakadok el bátran ettől múlandó világtói. Május 6. — /. Pét. 2, 1—77. Egész életem Istennek szentelt hálaáldozat azóta, hogy Jézusban kegyelmet találtam. Istent szolgálom minden körülmények között. Azért tudok engedelmeskedni, azért tudok szelíd maradni a rágalmak között, mert tudom, hogy mindez nem gátolja, hanem elősegíti új élethivatásom betöltését, Isten hatalmas dolgainak hirdetését. Május 7. — 7. Pét. 2, 18—25. Van- e szebb dolog, mint Jézus nyomdokain járni?! Ezt szeretnénk és mégis olyan nehezen szánjuk rá magunkat a tűrésre. Nem kellene-e inkább hálát adnunk, ha sokat kell tűrnünk, mert hiszen annál inkább válhatik hasonlóvá Jézus útjához? Május 8. — I. Pét. 3, 1—22. A szelídséggel szolgáló élet tud igazán lelkeket nyerni Krisztus számára. Aki békességgel teli, nyugodalmas életet akar élni, az nem szerez magának elégtételt, hanem ügyét Istenre bízza. Van-e nagyobb jutalom, mint ha az igazságért való szenvedéssel, a bosszuállásról való lemondással nemcsak testi és lelki kártól őrizzük meg magunkat, hanem mások lelkének a javát is szolgálhatjuk?! Május 9. — 7. Pét. 4, 1—19. A kereszt elválaszthatatlan a keresztyén élettől. Mérhetetlenül sok áldása van a szenvedésnek a keresztyén ember életében. A szenvedés megtisztít (l. v.), bőségessé teszi a Krisztusban való örömöt (13. v.) és Istent dicsőíti (14. és 16. v.).-Nyugodjék azért szívünk teljes bizodalomma! Istenben, ha Ö szenvedést küld reánk (19. v.). Május 10. — /. Pét. 5, 1—14. Isten szolgálata nem tűr semmiféle rejtett önzést és anyagiasságot. Meg lehetünk arról győződve, hogy aki az Ö egyszülött Fiát odaadta érettünk, mindenről gondoskodik, amire szükségünk van. Ha aggodalmaskodunk, azzal azt fejezzük ki, ’ nem hisszük el, hogy Ó igazán énünket és gondviselő Atyánk Az édesanya. ANYÁK NAPJÁRA. (Dallama: Óh, nagy Isten sok a vétkem...) Öh nagy Isten áldj meg mostan Kegyelmeddel gazdagon, Minden áldott anyaszívet — Mely miérettünk dobog. Szenteld meg az imádságot... Mely lelkűnkből száll feléd — Áldd meg, áldd meg, óh nagy Isten Az Anyáknak életét! — Óh nagy Isten lásd meg mostan, Azt a nagy-nagy szenvedést, . Amelyet érettünk viselt Imára hajtva fejét. Töröld le gyöngyöző könnyét, Mely ott ragyog két szemén ‘J,dd meg, áldd meg, óh nagy Isten 'nyáknak életét! hallgasd meg most, ' ’> ma hőn, “rrpek mond,
