Harangszó, 1941
1941-04-27 / 17. szám
Sllévfolyatt. 1041. április Vt. 1?. szám Alapítottál KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn matléklit tanóv alatt kóthatankónl a KIS HAHANGSZÓ. Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 938-ban a felvidéki Luther A Haraagaié ■lorkaiitl-ktadókivatale GYOt II., P.tiil-Mr I. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér* félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár: az utódállamokba Vt évre 1.60 P. Postacsekkszámla 30,526 Irgalmas Isten! „Isten gazdag lévén irgalmasságban ..Ef. 2, 4. Az irgalom a tehetetlen nyomorúság segítségére siető szeretet. Isten irgalmassága nem tudja elnézni, hogy az ember a maga tehetetlenségében zsákmányul essék a kárhozatnak. Nem éri be azzal, hogy szánakozva nézi az ember kilátástalan vergődését. Isten tesz és cselekszik, mert azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen. Félreismernénk azonban Istent, ha egy pillanatra is felednénk, hogy Isten szent. Isten irgalma, amellyel lehajol a bűnöshöz, nem olyan magától értetődő és egyszerű dolog, amilyennek azok tartják, akik minden esetben számolhatni vélnek Isten irgalmával. Istennek igen sokba került az, hogy irgalmas lehessen. Egyszülött Fiát kellett odaadnia váltságul a világ bűneiért. Hozzánk való nagy szeretetét éppen az mutatja, hogy ezt az áldozatot meghozta úgy ő, mint Fia, a Jézus Krisztus. Jézus Krisztus nagy áldozata nélkül nincs irgalmas Isten, hanem csak szent Isten, aki halállal sújtja a bűnöst, mert utálja a bűnt. Azért csak a Jézus Krisztusban találkozhatunk az irgalmas Istennel. Csak Krisztus Urunk szerez számunkra bocsánatot és kegyelmet. A Krisztuson kívül nincs bűnbocsánat, élet és üdvösség, hanem csak harag, halál és kárhozat. A vétkei miatt az ember meghalt; halott; nincs benne élet. Isten teremtő cselekvésére van szükség, hogy a holt megelevenedjék. Ez történik a Krisztusban. De aki a Krisztusban van, az már új teremtmény és részesévé lett mindannak, ami a Krisztusé; tehát a Krisztus feltámadásának és menny- bemenetelének; polgársága, helye a mennyekben van. A feltámadás és a mennyei dicsőség erőinek mutatkozniok kell a hívő életében. A hit által, kegyelemből való megigazulás és meg- tartatás olyan magától értetődő, mint az, hogy tüdővel lélegzőnk. De amiként nem csupán azért vagyunk a világon, hogy lélegzetet vegyünk, úgy az Isten sem azért irgalmazott meg nekünk a Krisztusban, hogy ezt az állapotot élvezzük, hanem azért, hogy az új életben járjunk és jót cselekedjünk. Ahogyan üdvösséget szerzett nekünk a Krisztusban, éppenúgy elkészítette azokat a jócselekedeteket is, amelyeket cselekednünk kell. Aki a jócselekedeteket lebecsüli, az méltatlanná tette magát Isten irgalmára. A jócselekedetek, vagyis az új élet, igazolják azt, hogy megigazultunk. Akinek jócselekedete nincs, annak igazsága sincs a Krisztusban. A Krisztusban kegyelmet nyert ember mindig a tetteknek, a cselekvésnek embere, mert a kegyelmet csak erre lehet felhasználni a világban. Aki a kegyelmet nem fordítja át cselekvő erővé, az máris kiesett a kegyelemből. • Németh Károly. Önkénlesek kerestetnek! Az évről évre ismétlődő sajtó- vgsárnapon eleget hallottunk már a sajtó jelentőségéről. Tudjuk jól, hogy van áldást hozó és mételyt árasztó sajtó. Kaptunk már elég biztatást, hogy az egyiket kerüljük, a másikat olvassuk. Nem kétséges immár előttünk, hogy az egyházi sajtóban ugyanaz a munka folyik, mint az aranyos szószékekről hangzó igehirdetésben vagy a sárban kutyagoló szórványlelkész háiom-négy maszatos gyermekkel foglalkozó hittanóráján. De a sajtó ügye még mindig nem lett gyülekezeteink és olvasóink égető ügye. Egyházunk sajtófér- fiai és munkatársaik tiszteletreméltó erőfeszítéssel követnek el mindent, hogy egyházunk fekete betűit minél többen és minél szívesebben olvassák. De miért van az, hogy egy-egy lapunknak olvasótábora egy bizonyos — evangélikus népünk számához mérten aránylag kicsiny — számbeli határt egyszerűen nem tud túllépni?! Miért van az, hogy egy-két evangélikus újságon kívül gyülekezeti tagjaink alig tudnak más evangélikus sajtótermékről?! Pedig hever már egyházunkuwz't1 ly r * r *rs. ( UEFORMÜTUS főiskola ) értékes kisebb-nagyobb füzetecs- ke azzal a hivatással, hogy népünk épüljön belőlük az evangéliummal. Legfőképen pedig: Hová lesz az a sok-sok, Szentlélek ígéretét hordozó betű, amit fehér lapokon egyházunk szerteküld szolgálatra?! Miért nem alakított ki evangélikus közvéleményt?! Miért nem adott több meggyőződést az evangéliumi igazságokról?! Talán olvasatlanul félretették?! — A különböző kérdésekre mind csak egy a válasz: nincsenek egyházunknak tagjai, kiknek szívügye lenne az egyház sajtója. Hiába vannak ügyesen szerkesztett lapok, jól megírt fü- zetecskék, ha nincsenek olyan olvasói, akiknek lelkesedése továbblendítené egyházunk betűkbe öntött bizonyságtevését. Ezért ezen a sajtóvasárnapon nem bizonygatjuk az egyházi sajtó fontosságát. Nem kinálgatjuk sajtótermékeinket. Nem nyitogatjuk a zsebeket. Hanem toborzunk! önkéntesek kerestetnek! Krisztus seregének névtelen katonái, kik hajlandók Uruk ügyéért szolgálni: vállalják a sajtómissziót a maguk kis körében. Szívükhöz nőtt minden, ami evangéliumot le-
