Harangszó, 1941
1941-03-30 / 13. szám
102. HARANGSZÓ 1941. március 30. késztette városunk protestantizmusát is, amely az akkori áramlatnak megfelelően többségben reformátussá lett. A kettészakadás idejét pontosan nem lehet megállapítani. A városi múzeumban van egy 1576-ból származó kely- hünk, amit már csak a „lutheránusok“ használtak. A kehely alighanem a kettéválás esztendejében készült, mintegy bizonyítékául annak, hogy a két fele- kezetet az úrvacsorai-tan választja el egymástól. Annyi bizonyos, hogy az evangélikusoknak 1576-ban már külön templomuk és önálló lelkészük volt. A hívek békésen éltek mindaddig, míg az ellenreformáció rettegett harcosai, a jezsuiták meg nem jelentek. Első tevékenységeik közé tartozott az evangélikus templom erőszakos elkobzása (1674), amit azután 1687-ben azzal tetéztek meg, hogy a pozsonyi ország- gyűlés határozatára hivatkozva az istentiszteletek látogatását is megtiltották. A kicsiny, de buzgó — főleg felvidéki származású — bányász gyülekezet nem adta meg magát egykönnyen sorsának. 1691-ben sikerült legalább annyit elérniök, hogy a városon kívül templomot emelhettek. II. Rákóczi F. idejében már két templomuk is volt, mert a szécsényi országgyűlés vissza- itélte a jezsuiták által elkobzott épületet. A szomorú szatmári béke véget vetett ennek a pünkösdi királyságnak. A jezsuiták ismét megjelentek Nagybányán, hogy még kíméletlenebből járjanak el, mint annakelőtte. 1766-ban olcsó áron „megvásárolták“ az erdélyi evangélikusok segítségével felépített templomot és teljesen lerombolták. Tizenöt esztendei üldözés után 1781- ben megjelent türelmi rendelet végre enyhülést hozott a megpróbált gyülekezetre. A nyilvános vallásgyakorlat helyéül egyelőre egy magánházat vásároltak meg. Az épületet nemsokára lebontották, hogy templommal váltsák fel. Száz esztendei használat után Révész János lelkipásztorkodása idején 1912- ben szentelték fel az új, ma is kitűnő állapotban levő templomunkat. Ennek a templomnak büszkesége a nagybányai művésztelep egyik legjelesebb képviselőjétől — a nemrég elhunyt — Ivá- nyi-Grünwald Bélától származó beépített oltárkép. A templomépítő Révész János 1933- ban hunyt el. Utódja ifj. Rédei Károly igen nehéz időkben került a gyülekezet élére és 1939 októberében a román hatóságok részéről történt letartóztatása csak súlyosbította a helyzetet. Az egyházközséget 10 hónapig Matos Pál szatmárnémeti lelkész gondozta, míg az új papválasztás megtörtént. íme, a nagybányai gyülekezet küzdelmes múltja amelynek legfájóbb szakasza az utolsó 22 esztendő volt, mert a hosszú, évszázados szenvedések árán megszerzett templomunk bezárásával fenyegetett. Aggódva gondoltunk a jövőre, mert sorainkból hiányoztak a gyermekek, -az öregebbek meg lassan- lassan itthagytak. Az Úristen azonban megszégyenített kishitűségünkben. 1940 szept. óta megváltozott a gyülekezet képe. Megerősödtünk lélekszámban egyrészt menekült, másrészt az anyaországból idetelepedett testvérekkel any- nyira, hogy az állandó templomlátogatók száma háromszorosára emelkedett. És megerősödtünk anyagilag is. A Pesti Magyar Evangélikus Egyház testvérgyülekezetté fogadott, ami tetemes segítséget jelent. Egyházi kültagjaink is vannak, akik rendszeres hozzájárulással pártfogolják gyülekezetünket. Erős vár a mi Istenünk! Sch. ö. Somogyvámosí templom összedőlt. Megrokkanó, elöregedett falai nem bírták tovább a századok súlyát. Úgy zuhant le a földre, melyből vétetett, mint ahogyan az elfáradt öreg ember is hosz- szú harcok után kívánkozik mindenki édesanyja, a vérrel és könnyel megöntözött föld mindent elcsendesítő, mindent elpihentető hantjai közé. Most a romok felett halotti prédikációt kellene mondanom, hiszen a templom is és az ember is szerszám az Isten kezében. Idéznem kellene a messze századokat, melyek elködöslött, drága idejében 28 kicsi család mindent odaáldozva úgy rakta fel sárból és verejtékből ezt a régen szalmafedeles kis templomot, hogy benne találta meg azt az otthont, amely a telepesek hontalanságát elfeledtette és a körülötte épülő új házakba mindennap beleharangozta az evangéliumot: veletek van az Isten! A kicsi, szalmatetős, vert földből épült templom gyönyörű hivatást végzett: a messze idegenből ideszakadtakat megtanította megszeretni drága magyar nemzetünket, amely mindig édes gyermekeinek tartotta őket és megtartotta őket őseink szent hitében a másvallásúak folyton ostromló nagy tengerében. Nemzedékek térdepeltek oltára körül és nemzedékek erősödtek meg a benne hirdetett evangélium által! Roskadozó falaival is erős vára lett nemzetünknek és egyházi életünknek. Széthulló romjait megáldjuk és megsiratjuk, mint ahogyan áldottak és megsiratottak azok, akik úgy mennek el tőlünk, hogy az utolsó pillanatig szerettük őket. De a romok felett él a gyülekezet, amely lelkiismeretén hordozza jövendője minden elkötelezését. A roskadozó falak közül életek kockáztatásával mentette, ami menthető volt. Már szélesre nyitottak a repedések, törtek az ablakok, még akkor is fűrészelték a padokat, hordták az oltárt, az orgonát, ingadozó tetőszerkezeten dolgoztak verejtékes, felelősségteljes, jövendőt akaró gyönyörű munkát. És a jó Isten úgy segített, hogy senkinek semmi baja nem történt, de minden munka elvégzése után alig egy félóra múlva összeomlottak egészen a falak. A gyülekezet új templomot akar!! Természetes és Isten népéhez illő ez az akarat. De egymagában nem tudja felépíteni. Az egymás terhét hordozzátok gyönyörű elkötelezésére hivatkozva, bizalommal kéri az atyafiakat: segítsetek! Nem akarunk senkit otthonában háborgatni, nem is akarjuk a kegyes adományok egy részét úti- és egyéb költségekre elkölteni, ezért így kérünk. Csak három fillért kérünk, minden lélek után csak három fillért! A lelkészi és tanítói hivatalok bizonyára vállalkoznak rá, hogy ezeket az összegeket egybe- gyüjtik és egy összegben továbbítjuk hozzánk (Ev. lelkészi hivatal, Somogy- vámos). Nem teljesíthetetlen ez a kérés, hiszen pl. egy 500 lelkes gyülekezettől csak 15 P-t várunk. Híveinket szerte az országban mindenfelé arra kérem: gondolatban álljanak meg egy pillanatra a leroskadt falak között és úgy tegyék lelkiismeretükre kérésünket, hogy annak teljesítése bizonyságtétel lesz arról a szeretetről, amely bennünket, az evangélium népét jóban és rosszban úgy összetart, hogy az idők forgatagában kősziklánál erősebben ájlunk megmozdíthatatlanul! Schöck Gyula lelkész. BÖJT. Megállt az idő. És néma a csend, Kergetni mámort, kéjt most nem lehet. Farsang kacaja nem vág az éjbe S nem lehet élni sietve-égve. Istennek Lelke szállt el felettünk, Valahogy inkább-emberek lettünk. Féktelen tüzek rendre kihunytak, Duhaj ösztönök imákba fúltak. Tisztító böjti halk szelek jöttek, Rése nyílt álmos, hazug ködöknek. Megnyílt a szemünk, hogy csodát lásson S új utat sejtsen más, szent csapáson. Vádol a bűn és élni akarunk. Égi jelet vár kitárt két karunk, Bűnben újulást, hitért kegyelmet, Más szívet, jobbat, emberibb embert. Megállt az idő. És néma a csend. A magasságból alá fény dereng, És feltündöklik lm' a Golgotha, Időtlen, örök, szent böjti csoda. Sümegi István. Nagyheti csendes napok Máriabesnyőn. Az Országos Luther Szövetség egyházunknak az értelmiséghez tartozó világi íérfiai részére április 5—8-án Máriasbes- nyőn evangélizáló konferenciát tart. E nagyheti lelki elcsendesedésre hittestvéri szeretettel hívja egyházunk világi vezetőt és egész férfi értelmiségét. Az evangélizáló előadásokat Túróczy Zoltán tisza- kerületi püspök fogja tartani. 8-án este úrvacsoraosztás zárja az evangélizációt. Az evangélizáció színhelye: Máriabes- nyő, Besnyő (Weiser-) üdülő, Fenyvesi- főút 18. (Budapest—Aszódi vasútvonalon.) Telefon: Máriabesnyő 9. Jelentkezés határideje: április 3. Jelentkezés csak az egész konferenciai időre lehetséges. — Utazás: Vonatok indulnak Bpest k. p. u.-ról: 14.25, 15.30, 16.18. Menetidő: 1 óra. Közös indulás: 16.18- kor. Közös visszautazás: 8-án este 9.15-
