Harangszó, 1940
1940-03-31 / 13. szám
1940. március bl. HÁRANGSZÓ 95. aporodnak a lélekre leselkedő veszé- ek is. Több lesz a kísértés, nagyobbak sznek az igények s a kielégítés utáni ijszában érzéketlen lesz a szív. A léit szeme elhomályosodik s nem látja isteni irgalom tábláit. Megnehezédik hallása és nem lesz figyelmes azok- ik szavára. Nem veszi észre, hogy ötté a kereszt, mely utat mutat, mely gyelmeztet. A rohanó ember nem jön rá, hogy kereszt oldja meg egyedül az életnek szes kérdéseit. A kufár lélek a ten- ■rbe önti a gabonát, a kávét, hogy (szöktesse az árát. Millióan éheznek, pusztulnak e tőzsdei művelet mellett, megváltott szív szeret és adná bő- zűen isteni adományát. Kenyerét. Vin- oda, ahol éheznek és kérnek. A készt mutatja ezt az utat. A természe- s ember fegyvert gyárt, hogy a maga zdagságához még elvegye a szegőét is. A megváltott szív szállít annak, uek nincs. S kereszt mutatja ezt az it. Ezt az életirányt. A természetes iber magába rejti bűneit, rontja kör- ezetét s rontja önmagát. A megvál- tt lélek leveti az álarcot. Leborul Is- í előtt. Várja, hogy az Irgalom felgye, hogy aztán új életet éljen, szeb- t, nemesebbet. Ezt is a kereszt cserzi. Egyedül a kereszt. Uj élet csak lőle fakad. Figyelj intelmeire. Ott áll lelked szágútján és jelez. Rámutat hibáidra, neidre. Menj a kereszt alá s borulj nak tövéhez. Reád szakadnak a.mul- 1 vádjai, úgy érzed semmivé lettél, akkor megmozdul a keresztnek két rja, lenyúl érted és felvesz magához, re ismét leenged, hogy élj tovább, emberré lettél... Lásd a jelzést, a keresztet! Dr. Schlitt Gyula. A hadíkórház papja. (Folytatás.) Egyik estére úrvacsoraosztást hirdet- n. A vezetőnő erre az alkalomra a isodik emeleten rendezett be egy csen- -> szobát. A járni tudó katonák ott ülekeztek, a súlyosabb betegek az yukban vették magukhoz az Ür szent csoráját. A terembe másfél száznál >ben jöttek össze. Csendesen ül ez a gy férficsapat az ágyak szélén; hízóára sokuknak eszébe jutott a falujuk nplomában vett utolsó úrvacsora, ame- ■n még övéikkel együtt voltak. Csodá- os dolgok ezeknek a fronton meg- )esült fiatal hősöknek kiosztani az Úr- csorát. Közönséges alkalom, egyszerű svak, mégis valami mély ünnepi han- lat uralkodik mindenkiben. Férfitól fihez megyek. Sokkal többet jelente- v most, mint előbb gondolták ezek a ivak: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak te és vére táplálja a ti testeteket és heteket az örök életre.“ Ezek a fér- k éhezik a Krisztus szent testében és ében való részesedést és erőt. — Vaj- i megérjük-e, hogy még egyszer bőséges napokban otthon térdelhessünk szeretteinkkel és barátainkkal az Ür tala elé?! Ezután a templomban a hadikórház személyzete számára tartottam úrvacsoraosztást. Akkor este, amikor az úrvacsoraosztás után a katonáktól eltávoztam, találkoztam néhány hívő vezetőjükkel. Hát az ő lelki gondozásuk? Nemde a hadikórház papjának kell gondoskodni róSzolgálati öltözetükben jöttek, egyesek fehér, mások kék ruhában. Nem tudom elfelejteni Finnországnak ezeket — a maguk őrhelyén harcoló — betegápolóit, akik akkor az Ür oltára előtt térdeltek. (Folytatjuk.) Ez is Gutenberg öröksége! A Harangszó legmodernebb nemrég beállított szedőgépe. luk is? Vájjon ők nem kívánják-e azt az erőt, azt a hitet és abban a szeretetben való megerősítést, amelyet az Ür szent vacsorája ad? Tudnak-e szolgálni, áldozatot hozni és szeretni a Krisztus szere- tete nélkül? Ezek a gondolatok késztettek különösképpen arra, hogy a hadikórház személyzete számára is kiosszam az Űr szent vacsoráját. Az orgona, melyen ez alkalommal a fronton lévő kántor helyett egy fiatal tanítónő játszott, halkabban szólott, mint máskor. A gyülekezet most kisebb, mint általában. Csendesen énekelnek: „Valóban a mi értelmünkön felől való az a kegyelem, amelyet az Ür küldött számunkra amelyet ajándékozott nekünk, bűnös, elesett embereknek. Az ég drága ajándéka, felfoghatatlan kegyelem, azért hittel vegyétek, boldogan élvezzétek. Köszönjük Neked Istenünk, hogy Fiad adtad nekünk, világ megváltójául.“ — Apróságok belűországból. A Harangszó egy második új szedőgépet állított munkába. Ezzel nyomdánk Győr és Felsődunántúl legjobban felszerelt nyomdája lett. A szedő az új gépen az alábbi szöveget szedte ki először: AZ ÜR NEVÉBEN, AZ EGYHÁZ JAVÁRA! A Hit, a Munka és Egyetértés dicsőségére, a könyvnyomtatás feltalásának ötszázadik esztendejében. * Egy kínai közmondás mondja: A leghalványabb betű is erősebb, mint a legerősebb emlékezet. * A református testvéregyház egyik nagy papja állapította meg, hogy ami-
