Harangszó, 1940

1940-03-24 / 12. szám

1940. március 24. HARANGSZÓ 85 Evangélikus életszabályok. ,,Higyj az Ür Jézus Krisztusban és üd­vözölsz mind te, mind a te házadnépe!" (Csel. 16, 31.) Engedd, hogy szívedben mély gyökeret verjen a megfeszített és feltámadott Krisztusban való hit. Ne csak a neved, a szíved is legyen evan­gélikus. önmagad boldogságán és üd­vösségén kívül nagy mértékben ettől függ házadnépének a boldogsága és üd­vössége. Hited erősítésére táplálkozzál napon­ként az élet kenyeréből. Isten igéjéből, s ebből tápláld napról-napra családod tagjainak a lelkét is. A legkisebb szór­ványhelyen is tartható nagyon áldott, lélekgazdagító evangélikus istentisztelet, ha a családtagok készek éhező és szom- juhozó lélekkel letelepedni az anyaszent- egyház Fejének, a mi nagy Főpapunk­nak, az élő Krisztusnak lábaihoz, hogy ajkairól meghallják az örök élet beszé­dét. Az ige, ének és imádság által a leg­távolabbi szórványban élő evangélikusok is a szentek közösségébe kapcsolódnak be, s boldogan érzik, hogy nincsenek egyedül, mert milliók imádkoznak velük együtt. A Biblián kívül tanulmányozd buzgón hitvallási iratainkat (Luther Kis- és Nagy Kátéját, az Ágostai Hitvallást stb.), me­lyekből hitvalló őseink hite sugárzik fe­léd, s amelyek a Szentírás helyes értel­mét tárják fel előtted. Járass egyházi lapot. (Harangszó, Evangélikus Élet, Keresztyén Igazság, Missziói Lapok stb.), hogy állandóan tájékozódva légy egyházi életünk fonto­sabb eseményeiről, s mindig világosan álljon előtted, hogy a te nagy családod­nak, evangélikus egyházadnak milyen örömeit és szükségeit kell hálaadó és könyörgő imádságban Isten színe elé vinned. Ha távoli szórványban élsz is, leg­alább a nagyünnepeken keresd fel az evangélikus templomot, ahol együtt di­csérheted hittestvéreiddel Isten szent ne­vét, együtt hallgathatod Krisztus tiszta evangéliomát és együtt élhetsz az úr­vacsorával. Gondolj arra, hogy Jézus már 12 éves korában 3 napi fárasztó gyalogútat tett meg, hogy templomban iehessen. Azt a fáradságot és költséget, amit erre fordítasz, Isten gazdagon meg­áldja. Ha a szüleit szerető gyermeknek nagy öröm hosszú távoliét után haza­menni a szülői hajlékba, az evangélikus ember számára még nagyobb öröm, ha hazamehet a saját templomába. Érezz nagy felelősséget azért, hogy gyermekeidet az evangélikus keresztyén hitben neveld, mert csak így adhatsz róluk egykor számot Istennek. Ha na­gyon távol van tőletek az evangélikus iskola, kérd meg az anyagyülekezet lelkipásztorát, hogy legalább havonként egyszer utazzon ki hozzátok gyermekeid hitoktatása végett. Szerezz be evangé­likus hittankönyveket, s féltő szeretet­tel magad ügyelj fel arra, hogy gyer­mekeid egyházad tiszta, krisztusi tanítá­sát minél jobban a szívükbe zárják. Éle­ted úgy álljon gyermekeid előtt, mint állandó buzdítás Krisztus követésére, az Isten iránti engedelmességre. Érezz nagy felelősséget azok iránt is, akikkel egy gyülekezeti közösségbe tar­tozol. Ha hitükben meg akarnák őket tántorítani, ha hűtlenségre akarnák őket csábitani, állj őrt mellettük imádkozó, segítő, intő, buzdító szeretettel. Meg- kísértetésük nehéz óráiban és napjaiban fáradságot nem sajnálva, látogass el hozzájuk többször is, s szerető testvéri szóval, de komolyan és határozottan be­szélj a lelkűkre, hogy Judás szörnyű bű­nébe bele ne essenek, az Ür Jézus Krisz­tushoz és evangélikus egyházukhoz hit­vány anyagi haszonért hűtlenek ne le­gyenek. Gondolj arra, hogy lelkipászto­rod, ha száz szeme volna, akkor sem vehet észre a gyülekezetben minden bajt, minden veszélyt. Vele együtt neked is őrködnöd kell, hogy a ragadozó farka­sok meg ne tizedeljék a nyájat. Legyen az életed nyitott Biblia azok számára, akik körülötted élnek, legyen egy csodálatos nagypénteki és húsvéti prédikáció a megfeszített és feltámadott Krisztusról. Melanchton Fülöp Védőira­tot írt az Ágostai Hitvallás védelmére. Te az életeddel cáfold meg azoknak a hazug rágalmait, akik az evangélikus vallást tévelygésnek, eretnekségnek tart­ják. Legyen az életed messzehangzó bizonyságtétel arról, hogy az evangéli­kus ember nem eretnek, nem a Sátán bérence, hanem Krisztus hűséges köve­tője. A felebaráti szeretet buzgó gya­korlásával bizonyítsd be, hogy nálad a keresztyénség nem kegyes beszédben, nem lélek nélkül végzett szertartások­ban áll, hanem léleknek és erőnek a megmutatásában. Ügy fényljék világos­ságod az emberek előtt, hogy lássák a te jócselekedeteidet és dicsőítsék a te mennyei Atyádat. Ha mindezt megszívleled és követed, akkor éretted nem hiába halt meg Krisz­tus nagypénteken és nem hiába támadt fel húsvét reggelén. Ilyen módon tölt­heted be te is a Szentlélek ereje által azt a magasztos hivatást, amit az evan­gélikus keresztyén embernek ebben a világban, s ebben a magyar hazában be kell töltenie Isten dicsőségére, ember­társai javára. * Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útlát! FELTÁMADÁSRA VÁROK. Feltámadt Krisztusom, élet Fejedelme, Lelkem boldogan tekint fel ma rád, S a halál bilincsét lerázva magáról, Ujjongva zengi húsvét himnuszát. Feltámadt Krisztusom, élet Fejedelme, Lelkem könyörögve fordul ma feléd, Egyházunk egéről űzzed el már végre Bűn, közöny, halál sötét fellegét. Feltámadt Krisztusom, élet Fejedelme, Csak egyet kérek tőled, semmi mást, Mi sokat szenvedett, drága Sionunkhan Adj nagy ébredést, adj feltámadást. Feltámadt Krisztusom, élet Fejedelme. Lelked ereje cselekedte meg, Judásaink helyén álljon csatasorba Bátor, hitvalló, győzelmes sereg. Feltámadt Krisztusom, élet Fejedelme, Áldott igédnek így adj diadalt, így vezéreld el boldog új életre A boldogtalan, szenvedő magyart. Bibliák, énekeskönyvek, evangéliomi iratok a következő helyeken szerezhe­tők be: A Luther Társaság Könyvkereskedése, Budapest, VIII., Üllői-út 24. Fébé Evangélikus Könyvkereskedés, Budapest, VII., Damjanich-u. 25/a — és Nyíregyháza, Luther-ház. A. Megrendelést örömmel közvetít min­den lelkészi hivatal. A finn Trianon. 124 napos dicsőséges háború után a győzelmes finn testvérnemzet békét kö­tött a szovjettel. Ez a béke nagyon szo­morú béke. Amikor híre támadt és el­terjedt, a diadalmasan lengő finn zászlók a gyász jeléül félárbocra ereszkedtek, a finn újságok gyászkeretben jelentek meg, a külügyminiszter békét bejelentő, meg­rázó beszéde után a hallgatók ezrei — nők és férfiak egyaránt — hangos zoko­gásban törtek ki!... Finnország trianoni békét kötött, úgy, mint mi 1920-ban. Ha öngyilkos nem akart lenni, még mi­előtt a hadseregét megtörték volna, kénytelen volt a felkínált békét elfogad­ni. Mennyire azonos ebben is a két testvérnép sorsa! Akárki kérdezheti, hát miért és ho­gyan? Hiszen azt hallotta és olvasta mindig az ember, hogy a finnek csak győztek! Hát mi nem így voltunk? A mi hadseregünket se verték és győzték le! És mégis, akkor is, most is békét kellett kötni! Pedig a győzelem híre nem volt mese. Hiteles tudósítás szerint a szovjet 200.000 halottat, 1500 harcikocsit, 700 repülőgépet vesztett, ezzel szemben a finnek vesztesége mindössze 15.000 em­ber volt. Maga a finn hadsereg fővezére, a világhírű Mannerheim bizonyítja és ismeri el a finn hadsereg győzelmes hő­siességét, amikor azt mondja utolsó hadparancsában „Hőstetteitek kivívták a világ bámulatát! Sohasem láttam olyan katonákat, akik felérnek hozzátok!“ Ve­retlenül és töretlenül áll a hős finn se­reg, akárcsak 1918-ban veretlenül állt a hős magyar sereg és ■— mégis kénytelen Az elmozdított kő.

Next

/
Thumbnails
Contents