Harangszó, 1940
1940-03-24 / 12. szám
82. HÁRANGS2Ó Í940. itiárciüs 24 rendőri körözés ügyes fogásaként kerül kézre, hanem Istentől adatott ellenségei kezébe. Ő maga is mindig így jelenti tantíványainak a halálát: „ .. . a pogányok kezébe adatik ...“ Ez a halál nem kényszerű halál, hanem önmegadás. Anélkül, hogy ez csökkentené a a megfeszítők felelősségét, Krisztus maga teszi le életét. A kereszt tehát több, mint az ö vesztőhelye. Valaki azt mondotta, hogy Krisztus számára a Golgota a becsület mezeje volt. Meghalt ügyéért a kereszten, mint ahogy elesik a hős a hazáért a becsület mezején. Természetes, hogy ebben is van igazság. A kereszt és a korona. .........11,T. A kereszt lényegét akkor közelítjük meg, ha az Ótestámentomi oltár szolgálatára gondolunk. Az oltár arra szolgált, hogy rajta áldozatot mutassanak be engesztelé- sül a bűnért. S ami az ótestámentomi oltáron szakadatlan ismétléssel sem tudott megtörténni, az történt meg Isten Báránya áldozati halálában a kereszten. „Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe ÖRÖK VÁLT- SÁGOT SZEREZVE . . A kereszt tehát oltár. Rajta a szentségében megsértett Isten, — Fia halálában maga vette meg magának azt az elégtételt, amit az Isten szentségét megsértő ember sohasem tudott volna megadni. Az áldozat megtörtént. Bizonyítéka a kereszt. Mostmár az Isten ki van engesztelve. Mostmár az Isten Atyánk. Mostmár megmeneked- tünk, mert bűnünk számlája ki van fizetve. Mostmár élünk, ment bűnbocsánatot kaptunk. A középkorban valahol nagy bűnt követett el egy kovács. A falun esett gyalázatot csak halál mosbármely más emberi faragványt imád és bizodalmát abba helyezi. A kereszttel való még egy visz- szaélésre kell rámutatnunk. Mikor a keresztet kegyes szólamnak használják. Értjük rajta azt az éppen keresztyén körökben gyakori jelenséget, mikor mindenféle szenvedést gyűjtőnévvel keresztnek neveznek. Keresztnek csak az nevezhető, ami az Űr Jézus számára is keresztté tette a keresztet. Az Űr Jézus keresztjét is nem a súlya, még csak nem is gyötrelme tette keresztté, még csak az sem, hogy Ő azon a kereszten meghalt, hanem az, hogy Ő azon a kereszten Önmagáért, Istenért, a hitért halt meg. Keresztnek ma is csak az a szenvedés nevezhető, ami az Űrért ér bennünket. A keresztyén embert hitvalló keresztyénné, a keresztyén egyházat hitvalló egyházzá éppen ez a kereszt teszi. Miben van hát a kereszt lényege? Mit jelent hát nekünk igazán a kereszt? A kereszt Krisztus számára is bitófa volt, akárcsak a vele együtt megfeszített két lator számára. Kivégezték rajta, mint a gonosztevőket szokták. De nem ez a kereszt lényege. Az Űr Jézus ugyanis nem Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 15 Irta: Mohr Gedeon. Kassa. — Hát Mihály volt gyilkosa! Sok gonoszsága között még ez is a lelkén szárad. Talán gyengeségnek látszik ez Gyurkánál, de nem tudott rá haragudni. Inkább sajnálta. — Mily nyugtalan lehet az élete. Lelkiismerete nem ad neki békés percet. Istenem, légy neki irgalmas! — fohászkodott. Oly jó érzés áradt el rajta, hogy tudott imádkozni ellenségéért. Gondolatai gyorsan vitték. El is felejtette figyelni a környéket. Teljesen ráhagyta magát Csillagra. A sötétben nem félt, mert tudta, hogy nappal sem kisebb veszélyektől óvja a Mindenható. Csillag egyszerre megtorpant, s óvatos léptekkel félreállt a sűrűbe. —• Ide akartál hozni, lovacskám? — kérdezte a fiú szeretettel s megveregette nyakát. A csikó nem nyihentett fel szokott kedves módján a becézésre. Csendben figyelt, még lélegzetét is visszatartotta. Gyurka is feszülten kémlelte a környéket. Léptekre lett figyelmes. Valaki nem az S alakban kanyargó úton, hanem egyenest az utakat keresztbe véve jött felfelé. A nehéz mászás zihálóssá tette lélegzését. A hold közben eltűnt. Koromsötétség lett. Gyurka magában dicsérte lova éles ösztönét. Útközben annyira elmélyedt gondolataiba, hogy akár egy század katonaság jöttét sem vette volna észre. A távoli alak mindinkább közeledett. Ha azt akarják, hogy fel ne fedezze őket, engedniük kell, hogy tovább menjen. A következő fordulóig az úton elébe kerülnek, sőt vissza is hagyják. Csillag csendben, lassan végignyúlt a földön. Gyurka melléje telepedett. Hátha vadorzó, vagy haramia az éjszaka vándora. Rejtve kell maradni. Gyurka mindenben a ló ösztönére hallgatott. A titokzatos alak már egészen a közelükben járt. Ép feléjük tartott. Mintha tudta volna, hol bujkálnak! A leselkedők fektükből mit sem látva, csak a nehéz lélegzést hallották. Az idegent már csak pár lépés választotta el tőlük. Gyurka egészen kinyujtódzott a földön. Az idegen közeledett, Szaporán szedte lábait. Egy ... kettő ... három ... — Jaaaj! — szisszent fel Gyurka és az ajkába harapott, hogy fájdalmát elnyomja. A másik csizmájával kinyújtott kezére hágott. Ruhája súrolta a fiú arcát. Kezében sajgó fájdalommal nézett utána. S ekkor megismerte. A magános vándor Erzsók volt. — Hogy megmondta édesanyám! — csodálkozott magában — s milyen okos az én paripám! Csillag már messziről megszimatolta úrnőjét és előle bújt el. Ezalatt az asszony már messzire jutott. Csillag felállt. Gyurka nyeregbe pattant és gyors iramban igyekeztek tovább. Bátran folytathatták a mászást, mert itt az út nagyot kanyarodott. Erzsókkal már nehezen kerülnek össze. — Lassan az éjszaka sötétje kezdett felengedni. A telihold már régen lebukott, de kelet felől derengő fehérség tűnt elő. A nap még messze pihent a hegyek alján, de valami józan, tiszta fény kezdte már elűzni az éjszaka árnyait. Gyurka megborzongott. Hűvös volt. Lábuk alatt egy-egy patak vize csobbant meg. Csillag rövid idő alatt már másodszor tette meg ezt a meredek utat. De rajta mi sem látszott. Fiatal, okos fejecskéjét vidáman szedegette, mintha csak most indult volna el. Kitartó állat volt. Vagy talán a sebek is hajtották előre? S boldoggá tette, hogy kedves, jó barátját vihette a hátán? Mire a Zátony-csúcs közelébe értek — Gyurka már régen eltalálta, hogy oda igyekeznek —■ annyira kihajnalodott, hogy jól ki lehetett venni mindent. A lovacska megállt az erdőszélen és a sűrűbe vette magát. A fiú leszállt, kinézett a fák közül: a csúcson kékruhás katonák mozogtak.
