Harangszó, 1940
1940-03-17 / 11. szám
74. HAftANÓSZÓ Í94Ö. március if. Ez a levél minden szavával drága virágszálként odasorakozik a virágvasárnapi útra hintett virágok közé, hogy ezeknek a fényében szépüljön meg s legyen útmutatássá: erre vezet a Krisztus virágvasárnapi útja a magyar szívek felé! Köszönjük ezt a virágszórást! Áldott útmutatás ez, amelyre minden magyarnak fel kell figyelni követésre készen, hiszen ez nem egy földi javak bőségében élő ember nagyúri gesztusa, aki köny- nyen ad, mert van neki, hanem megtakarított fillérekből élő ember fajszeretetének megnyilatkozása, akinek lemondást jelent az adakozás. Ebben van a nagy értéke! Példája nagy kérdéseket támaszt és szegez a mellünknek: Mit adtál már te a fajtád, a meg nem értett, sokszor lenézett, kisemmizett falusi néped felemeléséért? Nem a más, hanem a magad zsebéből? Nemcsak akkor, mikor volt bőséggel, hanem amikor a szádtól kellett megfogni? Merted-e már mondani: magam családommal visszahúzódom ... s átadom ... költségeket elvállalom?... Oda merted-e vinni szívedet a Krisztus keresztjéhez, hogy az az ő legnagyobb áldozatától gyulladjon lángra és váljék adakozóvá? Mi lenne, ha felsorakoznának a Krisztus útján az áldozatos szívek seregei, hogy ezzel az adakozó készséggel mutassák, merre jár a szívek felé vonuló Krisztus?! Ez lenne az igazi virágvasárnapi bevonulás a magyar szívekbe! Magyar testvérek ! Jöjjetek, szórjatok virágot útjára! L. /. A virágvasárnapi bevonulás. Az úton. A virágvasárnapi kép Jézust a hazafelé vezető úton mutatja nékünk. Valóban kedves kép az úton a tanítványaival együtt haladó Jézus. Számos festő kapott ihletet ettől a jelenettől. Kellemes hangulatot ébresztő ez a kép, mintha derült égbolt alatt, virágzó út- széli fák, zöldelő mezők között mi is ott sétálnánk Jézussal együtt. Annyi bájos jelenet, annyi rokonszenves kép s olyan szelíd hangulat vonul át a lelkűnkön, mikor a virágvasárnapi bevonulás tárul elénk. Ebben az ünnepi elmélyedésben sok az érzelem, sok a hangulat. Távol áll tőlem, hogy ezt lebecsüljem, de mégis féltem a virágvasárnap történetét attól, hogy elmosódó érzelem- vegyülék lesz belőle. Sok példáját látjuk a hangulatkeresztyénségnek. Kellemes Jézushoz csatlakozni, szép, napsugaras úton vele lenni, egy-egy érzelmi felbuzdulásban önfeledten a kezére hajolni, szavaiban, tetteiben, szemének a fényében, egész alakjának fenségében elgyönyörködni, de mindez csupán hangulat, amely jön és tovaszáll, egy kevés nyomot hagy az emlékezetben, de komoly ........ —M I 'ÜÉ h itté, mély lelkitisztasággá, céltudatos életiránnyá nem képes kifejlődni. Épen ezért veszedelmes a hangulatkeresztyén- ség, mert megelégszik néhanapján bekövetkező lélekhullámzással, könnyes meghatódással, Jézus iránt való bámulattal, átszellemült csodálkozással, de nem bír Jézussal való életté erősödni. A keresztyénség cseppet sem ábrándozás, Jézus közelében való sütkérezés, amely azért veszedelmes, mert azt képes elhitetni velünk, hogy keresztyének vagyunk, pedig csupán ideig-óráig, sőt dehogy is óráig, inkább csak pillanatokig, percekig édes-kellemes lelkiállapotba ringatóztunk. Sokan vannak, akik nem jutnak tovább ennél és nem ismerik meg azt a nagyon határozott elszánást, önfeláldozó készséget, mely a Jézus iránt való igaz szeretetből fakad. Hangulatkeresztyénség, amely néha- néha ünnepel, de a templom kapujánál elbúcsúzik Isten igéjétől; amely a templom homályában csendes áhítatba merül, de az életúton semmi nyoma sincs az imádságnak; négy fal között otthon ki-kinyitja a bibliát, az imakönyvet, talán eldudolgat egy-egy éneket, de azután vége mindennek, jön a hétköznapi robot, szórakozás, élvezet, amely egy cseppet se mutatja, hogy Krisztussal is voltunk együtt. Az a hiba, hogy mi voltunk együtt vele, de Jézus nem volt velünk. Mi rápillantottunk, de mi nem vártuk be, hogy a tekintetével áthasson minket. Mi sóhajtoztunk hozzá, de nem vártuk meg, hogy Ö szóljon hozzánk. Mondtunk neki az imádkozásban szavakat, de nem vettük észre, hogy.Ö akart hozzánk beszélni. Mi voltunk, akik cselekedtünk, de nem adtunk alkalmat, hogy Jézus kézbe vegye a szívünket. Az az ilyen keresztyénségnek a hibája, a baja, hogy az ember a tényező benne, nem pedig egyedül Jézus. Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 14 Irta: Mohi Gedeon. Kassa. — Dobogásra lettem figyelmes. Látni akartam, hogy mi történt. Gyurka Erzsókra ismert benne. .— A madárnál is gyorsabb vagy, ha ilyen hirtelen tudtál itt teremni! Az asszony nem felelt. Gyurka meg ijedten ismerte fel a veszélyt. Az egyszerű ablakon át Erzsók könnyen hallhatta meg az ő nagyhangú elbeszélését. Ha ezt Mihály megtudja, nem nyugszik addig, míg őt el nem pusztítja. — Mióta vagy itten? — Csak most érkeztem — füllentette az asszony, pedig már jó ideje hallgatódzott az ablaknál. Gyurka látta, hogy nem mond igazat, de nem mutatta. Hadd higyje Erzsók, hogy nem is oly fontos az, amit a szobából hallott. Az asszony egyszerű, tudatlan lélek volt. Gyurka reménykedni kezdett, hogy nem értette meg az ellesett dolgok horderejét és hogy talán említést sem tesz róla bátyjának. — Gyere be hát hozzánk, ha már itt vagy — tessékelte és az udvarra nyíló ajtót kitárta. — Köszönöm ifjúr — szabódott. — Én csak a zajra kerültem ide s hogy nincsen semmi baj, megyek is vissza. — Hát a gazda nincsen otthon — tudakolta a fiú. — ö még délben elment Csillagon, aggódom is, mi baja eshetett, hogy lova nélküle tért meg! — Mihály nélkül érkezett meg Csillag? — csodálkozott Gyurka. — Tán csak elszabadult s úgy futott haza? — Nem tudom, nem tudom! — motyogta az asszony s megfogta a Csillag kantárát. — Gyere haza — noszogatta, g a nyelvével is csettintett. De a ló csak nem hajlott a szóra. Gyurkához simult s meg sem moccant. Erzsók nem erőltette túlságosan. — Ha nem akar jönni, itt maradhat éjszakára. Van hely az istállóban! — Kerekes tisztelendő kétlovas szekéren indult el s üresen állott most a két paripa helye. — Reggelre majd megjön Mihály s haza vezeti. — Hát hiszen maradhat — egyezett bele Gyurka is. — Szegény Csillag! — kezdte nézegetni sebeit. — Mindjárt bekenjük valamivel! — Jóéjszakát, ifjur! — Jóéjszakát, Erzsók! Gyurka azt hitte, hogy az asszony tényleg megnyugodott és hogy minden kételyt elűzött belőle. Talán nem is hallotta az egészet és nem értette az összefüggést. De ebben tévedett, mert akármilyen együgyű is egy asszony, női ösztöne megsúgja neki, ha nem is ért mindent, hol leselkedik veszedelem arra, akit szeret. Erzsók szívében nagy aggódással táVozott és dehogy is nyugodott meg. — Mi történt Mihállyal, hogy Csillag egyedül tért vissza? —- tűnődött hazafelé mentében. — Miért oly sebes a ló háta? Ki bántotta Mihályt? Mit tervez Gyurka, hogy leveleket olvas, ahol Bethlen Gábor, Wesselényi Ferenc, Kerekes József nevei szerepelnek? — Az asszony mindezt nem tudta megmagyarázni. A gondolkodás soha sem volt erős oldala. Egyet azonban érzett, hogy bátyját veszély fenyegeti. — Elmegyek még az éjjel a Zátony sziklára, megnézem mi van vele? — határozta el magát, ahogy hazaért. — Mindent elmondok neki! Csak úgy gyalogosan, nagykendőjét egészen a fejére húzva vágott neki a holdfényes éjszakának... Gyurka meg. visszatért övéihez. Édesanyja a nyitott ablakon mindent látott, hallott s már nyújtotta is neki a faggyú-« ból főzött gyógyírt. A fiú visszatért Csillaghoz. Gondosan, gyöngéden bekente a véres, korbácsütötte sebeket. Csillag hálásan, csendesen tűrte kezelését. Mint a kezes jószág, enge-
