Harangszó, 1940
1940-01-14 / 2. szám
Í940. január l4. í. szára. Alapította. KAM BÉLA ísmi-ban. [ .aptulaj donas : Dunántúli Luther-SzAvetség. Megjaianik minden vasárnap. in|y«n malléklal tani* alatt kéthatankénf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek enhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 31. évfolyam. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó tenyverünk és parisunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkI A Húsaim n.rkuitO-kia'-Chlvatalr • Y OK U., Petöli-tii 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P au fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 doll&i; az utód áll air.okha negyedévre l P «0 fillér. Postacsekkszámla : 30,520. A lelked szomjúsága. Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik. János 4, 14. Jézus ismerte az ember szívét. Látta, hogy gyötri a szomjúság. A bűn az oka ennek az égető szomjúságnak. Ez szakította el a szívünket Istentől. S a lelkünk üressége, ez az, ami arra késztet, hogy kiáltsunk valami után, a nélkül, hogy tudnánk, mi az. S az ember majd ez után, majd az után nyúl, abban a reménységben, hogy az enyhíti szomjúságát. Kezdi a szórakozással, megpróbálkozik a mulatozással, folytatja a dorbézolással s végül beleveti magát az ocsmány szenvedélyek szennyes áradatába. A lelke szomjúsága hajtja! Mindez azonban nem használ, csak ideig-óráig enyhíti a szomjúságot. Olyan, mint a kábulat. Ha föleszmél az ember belőle, nemcsak a szomjúság gyötri, hanem az utálat is elfogja. Mások más források vizével akarják eloltani a szomjúságukat. Belévetik magukat a munkába. Hasznavehető, fürge és kiváló emberek lesznek a maguk munkakörébe. S a lélek szomjúsága mintha megenyhülne egy időre. Íme, ez is egy módja annak, hogy az élet célt és értelmet kapjon. S a lélek megtelik a dicsőségnek, vagy a nyerészkedésnek, vagy a hatalomnak a vágyával. De mentői többet iszik az ember az ilyen forrásból, annál szomjasabb lesz. S mialatt az emberek magasztalják a derék embert, ott bent elsanyart lélek gurnyaszt és kiált végső nyomorúságában segítségért. Isten az, aki után szomjúhozol, barátom. Ezt már magad is megértetted. Legalább is olykor-olykor. S épp ez a legnagyobb baj. Mert mégsem akarsz az Isten hívó szavának engedni. Hiszen akkor meg kellene változnia az életednek. S amíg te magad méreggel akarod itatni a lelkedet, addig nem is segíthet rajtad Jézus. De, ha akarod, Jézus még ma fölüdítheti szom- juhozó lelkedet. Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Farsangoló ifjúság. Regényeket, elbeszéléseket olvasva lépten-nyomon találkozunk ilyen kifejezésekkel: boldog fiatalság, gondtalan, vidám ifjúság ... A felnőtt emberek visszatekintve fiatalságukra, szépnek látják azt. Sokan vannak, akik szeretnének mégegyszer fiatalok lenni. Valóban úgy látszik, mintha az ifjú emberek boldogabbak volnának, mint az öregek. A testük még ép, erős. Nem fészkelte még beléjük magát a betegség. Szomorúság, bánat nem szokott tartós vendég lenni fiatal szívben. Könnyen elhárítanak az ifjak különböző akadályokat, amelyek meglett ember számára esetleg nagy nehézségeket jelentenének. Előttetek, fiatal testvéreim — amint mondani szoJtás — nyitva még az élet. A legtöbb ifjú ember meg is van győződve az ilyen mondások igazságáról és szinte félve gondol arra az időre, amikor fiatalsága színes emlék lesz csupán. Meg is ragad ezért minden alkalmat, csakhogy minél színesebbé, elevenebbé tegye ifjúkorának elszálló idejét. Megy, amerre vágyai húzzák, amerre kénye-kedve tartja. Jár szívének utaiban és szemének látásaiban. Járja a farsang gyönyöröket kínáló, zajos útjait. Ha néha-néha valami ürességet érez is a lelkében, vagy lelkiismerete felemeli tiltakozó szavát, elűzi magától a zavaró gondolatokat, elhallgattatja lelkiismerete szavát, s megy a maga vétkes, bűnös útján abban az önáltató meggyőződésben, hogy helyesen cseleks&jß, p a }!' ( Reform ti I* r„-._ y \ Ennek az önáltatásnak véget kell érnie egyszer. Hallottad Istennek Igéjéből már eddig is százszor, hogy néki nem tetszik az az élet, amelyet te folytatsz. Világosan szól hozzád most is-az Ige: „Örvendezz a te ifjúságodban,... de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!“ (Préd. kve 12:1.) Isten most is megmondja: nem vezet jóra a te nemtörődömséged, Isten nélkül való járásod. Tudja, mennyi jűnös gondolat húzódik meg szívedben. Tudja, mennyire csábít a gyönyör, sőt szemei előtt van minden bűnöd is, amelyeket elkövettél akkor, amikor engedtél szíved vágyainak, szemeid kísértésének. Mindezeket tudva mondja néked, hogy csak járj továbbra is eddigi
