Harangszó, 1940
1940-03-03 / 9. szám
31. fevfoiya«. 1940. március 3. 9. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-8zflvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn malléklat tanév alatt véthatankénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek onhozznm 1938-ban a felvidéki Luthor. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jő fegyverünk és pajzsunk Ha 6 velünk, ki ellenOak? Az Ür a ml oltalmunkI A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Peton-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P HO fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollai; az utódállamokba negyedévre 1 P «0 fillér. Postacsekkszámia 30,62(1 Krisztus, ártatlan Bárány! Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes 'voltál. t Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Óh Jézus, óh Jézus! Halott vagy-é, vagy élő? Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. .Ián. 6, 53. Te, akinek a számára hiába terül meg az Ür asztala, figyelj föl erre. Jézus megmondja neked: ha nem eszed az ember Fiának testét és nem iszod az ő vérét, nincs Istenben való életed. De hiszen én szoktam venni úrvacsorát, feleled erre. Igen, a biblia azonban arról is szól, hogy az ember ítéletet is ehetik és ihatik az Ür asztalánál. Tudom, mondod erre, én azonban Jézus szenvedésébe és halálába vetem bizodalmamat. Rendén van. De tudod azt is, hogy a biblia kétféle hitet különböztet meg: élő és holt hitet. Sohasem döbbentett meg még az a gondolat, hogy hátha holt hit a hited? Jézus a mai igében arról beszél, hogy milyen az a szív, amelyben élet van, amelynek élő hite van. Az ilyen szív számára éppen olyan nélkülözhetetlen Jézus, mint a test számára a táplálék. Jól tudod, mi ennek a rendje: az ember megéhezik, eszik, jóllakik, aztán megint megéhezik s megint eszik. így megy ez napról-napra. Alkalmazható-e ez reád és a te Krisztushoz való viszonyodra? Légy őszinte! Nélkülözhetetlen számodra Krisztus? Vagy elmúl- hatik egy egész nap, vagy talán egész hét, anélkül, hogy Jézusra gondolnál? Halott embernek nincs táplálékra szüksége, tudod. Hátha te is halott vagy lelkileg? Ez kemény beszéd, mondod erre. Igen, ezt mondták Kapernaumban is valamikor. S azzal hátat fordítottak Jézusnak. De hiszen én mindennap olvasom a bibliát és imádkozom, veted ellene. Jól van, a kérdés azonban az, hogy ez miképpen hat reád? Ügy hat-e reád, mint a táplálék, amikor az ember éhes? Vagy inkább örülsz, ha végeztél vele? Nem döbbentél még rá soha arra, hogy nincs kedved a biblia olvasásához és az imádkozáshoz? Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. A mi SCormúnyszónK. Amikor Isten egy népet meg akar menteni és boldog jövendő útján elindítani, vezérül ad neki egy embert, hogy a bűnásta sír széléről visszarántsa, aléltságából felrázza, megihlesse, erősítse, vészterhes jelen harcainak végigküzdé- sére, nagy holnapok diadalainak kivívására felbátorítsa. Ilyen istenküldötte vezérünk a mi Kormányzónk. Most március 1.-én van 20 éves évfordulója annak, hogy a nemzet képviselete isteni ujjmutatásra kormányzóvá választotta. Ezen évforduló nagyszerű alkalmat kínál arra, hogy a nemzet hódolatát, tiszteletét, sze- retetét méltó ünneplés keretében kifejezésre juttassa. Mégis ő maga kérte a miniszterelnökhöz intézett levelében a nemzetet, hogy most tekintsen el ettől az ünnepléstől. „Ma komoly időket élünk — hangzik a szava — amidőn mindnyájan együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul is. Most nincs helye ünneplésnek! Bízom a Gondviselésben, hogy az ünnepeknek is megjön az idejük!" Bár nem lesznek fénVes ünnepségek, parádés felvonulások, és hatalmas szónoklatok, lelkiisme- rete ellen vétkeznék a magyar, ha emlékezés és hálaadás nélkül menne el emellett az évforduló mellett. Hiszen Isten után neki köszönhetjük, hogy élünk, elesettsé- günkből talpra álltunk, a magunk lábán járunk és a nemzetek között komoly tényező lettünk. Aki látta azt az aléltságot, amelybe dermed- ten, bűnös kezek halálos csapásától találva szinte élettelenül hanyatlott a magyar, az sejti csak, mekkora bátorság kellett a felrá
