Harangszó, 1940

1940-12-29 / 52. szám

408.

HARANGSZÓ

1340, december 20.

hoz, aki gondviselő Szeretetének sugárzásában az evangélium által tart meg bennünket.

Az Isten családjába hív a karácsonyi szent üdvüzenet újra mindeneket.

S ha oly sokan elengedik ezt fülök mellett, ha oly sokan figyelemre se méltatják, vagy csak az ehhez kapcsolódó külsőségek körében maradtak — az Evangélium népe engedje a szíve mélyéig, a velők oszlásáig hatolni az égi Szózatot és ne engedje a pusztában kiáltó szóvá változni át.

S ha manapság a karácsonyi angyalsereg égi dalára ágyudörgé- j sek, bombarobbanások, lángok j martalékaivá váló városok falai ' közti sikongások adják a leghangosabb visszhangot — ne hiányozzék az Evangéliumot ismerő, megbecsülő, az Isten kijelentéseitől el nem tántorodó Isten gyermekeinek a hálaéneke se ebből a visszhangból, amely odatalálhat Isten szívéhez, hogy mégegyszer könyörüljön meg e világon és váltson meg bennünket véglegesen a világot uraló Sátánizmus ördögi hatalmából.

Dr. Csengődy Lajos

Újévre is adtunk ki szép képeslapot. Böröczki Vilmos tervezte. Kétszínű nyomásban a haldokló óesztendőt és az ifjú újesztendőt ábrázolja. Ára 8 fillér. Újévi üdvözleteinket ezen küldjük.

Hangok a szórványból.

A szórvány templom.

írta: Korén Emil.

Ilyen bizony nincsen. Mert ahol már templomot tudunk építeni, az legalább is filia s már nem szórvány. De istentiszteleteket a szórványokban is tartunk s az a helyiség, ahol összejövünk istentiszteletre, templommá kell váljék. Adottságokra vagyunk mindenütt utalva. Óh, milyen nehéz sokszor templomnak érezni azt, ahol összegyülekezünk!

Legtöbbször falusi iskolák tantermei ezek. Oldalt a fekete tábla, rendszerint telefirkálva. A falakon térképek, melyekben egyes városokat maszatos ujjak koptattak szürke-piszkossá. Oktató táblák ürmértékekkel, történelmi jelenetekkel, vagy állatokkal. Kopott, tintás asztal a katedrán s ha most üres is a tanterem, önkéntelenül hallani véli az ember virgonc gyermekek zajongását s a nádpálca suhogását. Tipikus iskola-szag üti meg az orrunkat s amikor igyekszünk belepréselődni az alacsony, szűk kis padokba, vigyázni kell, nehogy tintás helyre üljünk. Ebből a teremből, kell templomot rendezni. A katedra-asztalt hátratoljuk a falig, leterítjük fehér abrosz- szal, feszület, biblia, két gyertyatartó kerül rá, amiket magunkkal hoztunk. Ez az oltár. A hívek valahogy beleszorulnak a padokba s a számoló-gép, Európa térképe és a földgömb között templomban kell érezzék magukat.

Nem egyszer fordult elő, hogy a tanyai iskolában, ahová előzetes megbeszélés után hirdettük az istentiszteletet, nem volt senki. Zárva minden, nem tudtunk bemenni. Ha nyár volt, kimentünk az iskola kertjébe s a fák alatt kezdtünk el énekelni. így még inkább templomban voltunk.

B.-ben a ref. testvéregyház gyülekezeti terme áll rendelkezésünkre. Örülünk ennek is, hogy van. De ezt is nehéz

templommá képzelni. Előttünk a színpad függönye húzódik össze, Petőfi-kép alatt áll a rozoga asztal, ahonnan prédikálni kell, s nem egyszer színes szallagokkal feldíszítve vár a terem az előző napi teadélután maradványaképpen. íme, a szórványtemplom.

Külön öröm, ha átengedik a református templomot. Az legalább Isten háza. De lehangoló látni, hogy a nagy templomhajóban 5—6-an ülünk. Hiányzik az oltár is.

Máshol ki Vagyunk szolgáltatva tőlünk idegen emberek kénye-kedvének. Szolyván szépen berendezett imaházunk volt. A helyiséget egy helybeli gyár vezetősége bocsáj tóttá rendelkezésünkre. Oltárt, szószéket, harmóniumot építettünk be. A gyár vezetősége legutóbb tíz napi terminussal egyszerűen és röviden felmondta a termet. Cseh éra alatt 20 évig nyugodtan szólhatott az ige a népes szórványgyülekezetben. A gyár vezetőségének egyáltalán nem okozott gondot, hogy rövid kis levelének eredményeképpen most nincsen helyiség, ahol folytassuk az istentiszteletet.

Legszebb még, ha magánházat igyekszünk bevonni istentisztelet tartására. A családi tűzhely temploma legkönnyebben tud Isten házává alakulni. Szépen leterített asztalka kerül a falhoz oltárként a feszülettel, bibliával és gyertyák- kel. Krisztus-kép is akad a háznál föléje. Szőnyeg terül el előtte s úrvacsorához térdeplőt is könnyű csinálni. Székeket helyezünk el sorban s a mindennapi élet színhelye templommá magasztosul, hogy a vasárnapi Igének emléke átragyogjon a mindenapra is.

De van másmilyen otthon is. Tartottunk már istentiszteletet és osztottunk úrvacsorát úgy is, hogy piciny tanyai ablakmélyedés volt az oltár, a „gyülekezet“ a kemence padkáján ült sorban s orgona helyett a kis csibék csipogtak az ágy alatt káráló kotlós körül.

Visszaszorultunk az őskeresztyének „templomához“, amikor még csendben

ÍCeTekes Gyurka.

Történeti Ifjúsági regény. 54

Irta : Mohr Oedeon, Kassa.

Eleséget eddig adott a nyár bőven: gyümölcsöt, nyulat, madarat. A hal meg ott nyüzsgött a lábuk alatt. Csak ki kellett fogni. Azonban a télre fel kellett készülni. Halat és gyümölcsöt napon aszaltak, burgonyát olcsó pénzen kaptak, más pedig mi kell még a fiatal gyomornak?

— Hát nem az Ágnes néni asztala, — szerénykedett Józsi, —- de azért van minden.

Amitől anyira féltek,, a tél gyorsan jött, de gyorsan el is ment. Február végére eltakarodott már minden hó.

A fiuk kis társnőjükkel boldog örömmel figyelték a nap növekedését. Minden egyes világos, naponként meghosszabbodott percért hálásak voltak. A világosság számukra sza- i badulás volt. Kunyhójuk sötét falait örömrivalgással hagyták el az első szép sugaras reggelen. Mint szilaj csikók kalan- ! dozták be a környéket. Csak a Gyurka fájdalmas kétsége vetett arcára sötét árnyékot.

— Vájjon mit hoz nekünk ez az új tavasz?

33. Útban a gályák felé.

1675. márciusára Komáromban már csak három rab maradt a lelkészek közül: Kerekes, Szöreghy és Zsedényi.

Kelio sietett áradozó levélben jelenteni az érseknek, hogy feladatát mily fényesen oldotta meg: tizenhetet térített meg.

Szelepcsényi pedig úgy okoskodott, hogy amit Kefio' közel egy év alatt nem tudott elérni, már meg sem tesziA három hitvalló sorsáról ezért úgy döntött, hogy azok ismerjék még meg Kollonics Lipót módszerét is, aki Lipót- várott űzte mesterségét. így azután a három hitvallót szekérre ültették és Kelio felügyeletével Kollonicshoz vitték.

Ók már mindent egykedvűen vettek. Tűrték, hogy szekérre rakják fel őket, nem bántak semmit sem. Szöreghy fiatalos ereje nagy segítségül volt a másik kettőnek. Ha látta, hogy lankadva zuhannak hátrafelé az akarat alatti sötétbe mély magukbaroskadással, mindig tudta bátorítani őket.

— Jézus nem hagy el!

— Jézus! —- ismételték azok és újra munkába álltak.

Zsedényi lelkét is széjjelroncsolta a szenvedés, de sovány, szívós szervezete csodálatos ellenállással bírta a nélkülözéseket. Nem úgy Bálint úr. Az egykor o!y egy tömb, szilárd, csupa tűz ember elgyengült tagokkal, félig holtan vonszolta magát a talicskánál. Nagy ádáz ellenség ült saját testében: a szíve. Zakatoló vérmes kalapálással emelte a mellét, hogy a másik percben pihenve többször is kihagyjon.

— Nem bírom már soká — mutatott baloldalára a tisztelendő úr. Nem engedi, ő az úr énbennem.

Nagy megkönnyebülés volt számukra a szekérút. Alatta legalább ültek. Az egyenletes rázás Kerekes szívét is jobb munkára fogta.

Új erőre kelve értek Lipótvárra. A Vág jobbpartján emeltette Lipót császár ezt az erősséget már jó tíz éve, amikor a török egészen Érsekújvár körül lebzselt, s lehetet tartani attól is, hogy szemet vet az egész Vág völgyre. Védőgátnak készült. Rabok börtöne lett.

Alakja olyan volt, mint nagy csillag szerteszéjjel néző számtalan sarkával.