Harangszó, 1940
1940-12-15 / 50. szám
392 HARANGSZÓ 1940. december 15. Ádventi szerefetvendégség. Csipkai—Révész: A napkeleti bölcsek. A|ánljuk a Harangszó új levelezSlapJnll. Lassan 50 esztendeje, hogy nincs közöttünk. Testben nincsen, de a lelke él mindazokban az alkotásokban, melyek a nőnevelés ügyét szolgálják, méginkább azokban, akik az ő apostoli munkájának köszönhetik, hogy nagyobb tudással tehetnek eleget hivatásuknak az otthon falai között, vagy megtalálhatták azt a helyet az életben, amely állást biztosit nékik. Ruzicska László. A fogházmísszíó vasárnapján. Egyetemes egyházunk már a múltban elrendelte, nagyon bölcsen, hogy ádvent III. vasárnapjának perselye minden egyházközségben a fogházmisszió javára az egyetemes pénztárba küldessék be. Ennek a vasárnapnak az evangéliuma szól arról, hogy Keresztelő János a fogságban tépelődik és követeket küld Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e, aki eljövendő, vagy mást várjunk?“ A fogházakban levők sokszor jutnak efféle tépelődésre a magánzárkák csendjében. Hosszú kínzó tépelődésüknek akkor szakad vége. ha rájönnek az Ige bizonyosságára: „Ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek.“ (János 8, 36.) Gondoljunk tehát december 15-én imádsággal és áldozattal a fogházak megkötözött lakóira és legyünk Isten munkatársai, hogy eljussanak minden megkötözöttség feloldójához: Krisztushoz. Istenünk nevében köszönöm a rabkönyvtár számára küldött iratokat és könyveket. Adakoztak: Bors János, Svéndor Anna. Zuber Marianna, dr. Maj- láth Imréné, Tomcsányi N., Somlai Zoltán, Kováts I., Schieb Rezső, Ruttkay Elemér, Ruzicska László, dr. Borostyánkői László. Isten áldja meg az adományozókat! Gaál József, a pestvidéki fogház lelkipásztora, Budapest, XII., Kis Áron-u. 10 Ádventi és karácsonyi levelezőlapok. A Harangszó sokak kérésére új ádventi és karácsonyi levelezőlap sorozatot adott ki. Eddig a mi népünk ádventi és karácsonyi levelezésére kénytelen volt mindenféle, — jórészt idegen — értelmetlen rajzú levelezőlapot használni. Ezentúl lesznek magyar evangélikus levelezőlapok, amelyek az őskeresztyénség régi, egyszerű bibliai jelképes rajzaival valósággal prédikálnak. A jelen számunkban bemutatott képeslapok tervezője Révész István budapesti segédlelkész és Böröczki Vilmos győri tanító, akik az egyházi esztendő későbbi ünnepeire is terveznek majd megfelelő levelezőlapot. Az egy- és kétszínben nyomott levelezőlapok bármelyike 8 fillér. 10 darabon aluli rendelés nél az árhoz 4 fillér portót kell csatolni. Magasabb példányszámú rendelésnél engedmény. Ennyit ér epy lélek t A dunántúli egyházkerület közgyűlésén történt. Sokat vitatott kérdés volt a pusztuló családok, veszendő szórvány- hívek sürgős mentésének kérdése. Szinte minden gyűlésen ráfeküdt a telkekre a lelkiismeretrázó felelősség terhe. Drága minden evangélikus lélek. Tenni kell valamit értük, valamit! Ekkor feláll egy fiatal földbirtokos, virtsologi Ruprecht Antal és bejelenti, hogy evangélikus lélekmentés és családvédelem céljaira egy tekintélyes összeget kínál fel. A fenti kérdésre: Mit ér egy lélek? — Íme a felelet: Ennyit ér egy lélek! örömmel nyugtázzuk és köszönjük ezt a nagyszerű példátadó feleletet! Németország egyik-másik vidékén olyan szokás van, hogy a gyermekek Adventkor az asztalokat fenyő gályákból készült koszorúval' fonják körűi. Este lefekvés előtt azután ráhelyezik elf rontott játékaikat, eltépett ruháikat. Karácsonykor a fenyőfa alatt kijavítva látják azokat viszont. Persze akkor lesz ennek igazán jelentősége, ha a gyerme: kék megérzik azt, hogy Jézus ennél még többet is tehet: elrontott életüket, összetört szívüket is rendbe hozza, meggyógyítja. Sok helyen Ádvent első vasárnapján felállítják fenyőgalyakból az ádventi kaput. A reggeli istentiszteleten minden nap egy-egy iskolás gyermek aranymondás kíséretében gyújt gyertyát az ádventi kapun. Ez így megy december 23-ig. Karácsony estéjén a kapu helyére teszik a teljes díszében égő karácsonyfát, ami azt hirdeti, hogy az üdvösség napja feltámadt s az Isten üdvözítő kegyelme megjelent minden ember számára. A somorjai leányegylet Ádvent első vasárnapján vallásos esttel összekötött szeretetvendégséget tartott. A Programm azonban nem a megszokott énekből, szavalatból, beszédből állott, hanem valami jelképes formában is közelebb akarta hozni a megjelentek számára Ádvent jelentőségét. A leánykor tagjai nemcsak az asztalt díszítették fenyő- galyakkal, hanem fenyőágacskákból gyertyatartókat is készítettek s minden teríték mellé oda tették az ádventi csillagot, amelyre viaszgyertya volt tűzve. Egy-egy bibliai mondásos képecske is került a csillag mellé. Amikor a megjelentek énekelni kezdték a Jöjj be, óh mért állasz ottkünn Isten áldott embere? Várva várlak .. c. ádventi éneket, a leányok meggyuj- tották a gyertyácskákat és eloltották a villanyfényt. Ima után beszéd, szavalat és ének következett. A beszéd a jelképeket magyarázta meg. Az örök zöld fenyő kapcsán szólott a mindig élő reménységről Zsid. 10, 23., az ádventi csillagról, melynek a fénye gyújtja meg hitünk szövétnekét s a kis képeken lévő aranymondásokról, melyek az evangéliumból valók, melyeket a szívünkbe kell írnunk s azokról egész életünkkel bizonyságot kell tennünk. A beszéd azzal az intéssel végződött, hogy ki-ki vigye magával az ádventi csillagot, a félig leégett gyertyát s az aranymondásos képet. Gyújtsa meg otthonában is, tartson annak a fényénél ádventi áhítatot s azzal a fénnyel gyújtsa majd meg a karácsonyfáját. „örvendj lelkem, nézd az Úr jő, íme hogy meghallgatott..énekvers el- éneklése után a gyertyácskákat eloltották s áhítatos hangulatban következett a szeretetvendégség. Sokáig voltunk együtt ádventi örömben. Távozáskor pedig mindenki magával vitte félig leégett gyertyácskáját, ádventi csillagát és aranymondását s hálásán köszönték a hangulatos, a felemelő szeretetvendégséget, amelyen megérezték a legdrágábbat: Az igazi ádventi örömet. L/C. Fizély Ödön.
