Harangszó, 1940
1940-11-17 / 46. szám
360 HARANGSEŐ 1Ö40. november 17. leg mindig egyek voltunk az egyetemes egyházzal! Egyek voltunk, mert éreztük e magyarhoni egyház értünk való sok fájdalmát és biztatását is. Testileg megtörve, de töretlen hittel mentettük át testvéreinket. Azért tudtuk megtartani a hitünket, mert mindenből kiábrándultán odadobtuk magunkat a mi meny- nyei Atyánk karjaiba. Egyedül Isten kezétől átmentetten hoztuk a szülőföldből táplálkozó hazaszeretetet és Isten igéjéből táplálkozó evangélikus hitet. Felhangzik a Himnusz. A nagyhatású megnyilatkozás után, melyet báró Prónay György indítványára egész terjedelmében jegyzőkönyvbe foglal a közgyűlés, felhangzik a teremben a Himnusz, a nemzet drága imádsága. — Az egyetemes felügyelői jelentést az egyetemes főtitkár mutatja be a közgyűlésnek. Az egyetemes egyház lelki munkája. Részletesen ismertette ezután D. Kapi Béla püspök-elnök az egyetemes egyházi lelki munka menetét. Szólt azokról a tervekről, melyeket az egyháznak végre kell hajtani: egyházi munkások neveléséről, anyagi megélhetésük biztosításáról. Mi nagy szórványegyház vagyunk és ebben az egyházban minden ötödik ember templom és iskola nélkül van. Őrizzétek az Isten világosságát — mondta Luther munkatársainak —, mert az ördög bármely órában megbonthatja a ház fedelét, hogy kioltsa Isten világosságát. A mi egyházunk is világtörténelmi ütközők nehéz ostromában áll. Vigyázzunk és imádkozzunk! A Bibliát ne csak kézben tartsuk — mondotta nagyhatású beszédjében D. Kapi Béla püspök —, hanem az élet minden munkájában érvényesítsük, hogy Krisztusé legyen a győzelem! Javaslatok. Választások. Tervbe vétetett az egyetemi lel- készi állás megszervezése, a KIÉ munka megalapozása. — A lelkészegyesület sürgette az Egyetemes Agenda kiadását, javasolta a lelkészek gyakoribb találkozását, evangélikus könyvek olcsóbbá tételét, az evangélizációk kiépítését, az OTBÁ- ba való belépést. A lelkészegyesületi főtitkári állásról Marcsek János esperes lemondott, helyébe lie. Fizély Ödön esperes, a titkári állásra pedig Joób Olivér lelkész választatott meg. Luther Serleg-vacsora. A közgyűlés napjának estéjén a Gel- lért szálló márvány-termében Luther Serleg-vacsora volt az Országus Lu- ther-Szövetség rendezésében, melyen dr. Pesthy Pál ny. miniszter, bányai kerületi felügyelő mondott beszédet. Evangélikus ember evangélikus lapot olvas! „A prédikáló kép.“ Bensőséges ünnepe volt október 27 én a szekszárdi evangélikus egyházközségnek. A délelőtti istentisztelet keretében avatta fel a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke, D. Kapi Béla m. kir. titkos tanácsos a gyülekezet új oltárképét, Szabó Dezső művészi alkotását. Délelőtt 10 órakor érkezett meg a főpásztor autón Tolnay Knefély Ödön v. országgy. képviselő, egyházközségi felügyelő, valamint Fábián Imre főesperes kíséretében. Pár perccel később érkezett dr. Pesthy Pál is, a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője. A templom bejáratánál vitéz Vendel István polgár- mester a város nevében üdvözölte a püspököt. Németh Gyula lelkész a gyülekezet nevében mondott Isten hozottat, köszöntvén még a főesperesi minőségében elsőízben megjelent Fábián Imrét, valamint Rózsa Sándor tanárt, a bonyhádi evangélikus főgimnázium és egyház- község képviselőjét. Végül egy kis iskolásleány, Miszlai Mária, rózsacsokor átadása mellett az evangélikus tanulóifjúság üdvözletét tolmácsolta a püspöknek. Ekkor már gyülekezni kezdett a hívek serege, evangélikusok és más vallásfelekezethez tartozók egyaránt s 11 órára zsúfolva volt a kedves, egyszerűségében is mély áhítatot keltő templom. Fa- faragásos oltára fölött ott díszlett aranykeretben az alkonyat halvány színeiben játszó kép, rajta Krisztus álló alakja, alázatos, szelíd arccal, hívogatásra tárt karokkal, körötte pedig gondokban megfáradt emberek, arcukon, szemükben a megnyugvást kereső lélek hitével. Az ünneplő közönség soraiban volt az egyházak, a vármegye, a város sok képviselője. Az istentiszteleten Németh Gyula ol- tári szolgálata után Kapi püspök avatta fel Máté 11 :28 alapján a templom oltárképét. „Prédikáló képpel gazdagodott a szekszárdi gyülekezet — mondotta többek között. — Képpel, mely az Ür üzenetét hozza az alkotó művész lelkén keresztül. E kép egy örökkévaló isteni törvénynek hirdetése : mindenkinek el kell jutnia Krisztushoz és nincs más élet, mint az, amelyik ott bontakozik ki az Ö közelségében, az ő áldó lelkének hatása alatt. Jézus az életcél. Krisztus az egyetlen erő. Jöjjetek! — hangzik a képről a sürgető, szigorú követelés. Jöjj, hozd csalódott lelkedet, életedet, bűneid terhét. Édesanyák, fogjátok kézen gyermekeiteket. Nem elég, hogy azokat az életre nevelitek: az örök életre is kell nevelni, az üdvösség útjára kell őket vezetni. Végül nagy Ígéretet is közöl a kép. Én megnyugosztallak titeket, .— s nincs nagyobb értéke ennél a földi életnek. Alkonyatba boruló háttér öleli át a prédikáló képet. Mi is mind elérkezünk az utolsó órához. Ez a kép azt prédikálja: Jöjj Jézushoz, aki áldó kézzel hív. Ha megfáradtál, Ö megnyugtat, áldását rád adja és szívedre teszi kezét s míg utolsó tekintetedben lelked az örökkévalóságba emelkedik, addig Ő csendes imádsággal szól Istenhez: „Hozzám jött, bennem élt, ő érte is szenvedtem, nyugosztald meg őt Atyám az örökkévalóságban.“ — Azután imádkozott a püspök s megáldotta a gyülekezetét. Az oltárképről az egyetemes Egyházművészeti Tanács megbízottai: Kemény Lajos esperes és Lühnsdorf Károly festőművész, akik annakidején a készülő kép vázlatát is megtekintették, majd az elkészült képet felülbírálták, azt jelentették az Egyetemes Egyház Elnökségének, hogy „úgy egyházi, mint művészi szempontból kifogástalan, kiválóan sikerült és előkelő helyet foglal el evangélikus templomaink oltárképei sorában“. (jt bűnbánó fyű szivet Szereti az 9sten, Só gyümölcsöt ez terem Megtérésben, hitben. Kálid tehát Szent szavát Qz év áldásában Ss ne légy hálátlan ! Lapunk iránti szeretetedet mutasd meg azzal, hogy megrendeled, olvasod, ^ s terjeszted. A prédikáló kép (Szekszárdi templomunk új oltárképe.)
