Harangszó, 1940

1940-10-06 / 40. szám

310

HARANGSZÓ

1940. október 6.

a kérdése: a kilence pedig hol vagyon? S erre a lelkipásztornak is, de a kilencnek is felelnie kell!

Egészségvédelem.

Irta: Dr. Ittzés Zsigmond.

2. A víz. (Vízellátás.)

A föld életében és az összes lények, növények, állatok és az ember életében nélkülözhetetlen anyag a víz. Nélküle az életet elképzelni sem lehet. A föld felületének négyötöd részét víz borítja. Ez az óriási vízfelület biztosítja a szárazföldön a vízelosztást azáltal, hogy a tengerek vize elpárolog, felszáll a levegőbe, s mint felhő eljut a szárazföld fölé, s lecsapódva, mint eső, pára, köd, hó és jégeső, lehull a földre, részben beszivárog a talajba, részben táplálja a patakokat, folyó- és állóvizeket, tavakat, tengereket, ahonnan újra kezdi körforgását.

Hogy a víznek milyen nagy szerepe van az ember életében is, azt könnyű belátni, ha tudjuk, hogy az emberi testnek 70%-át víz képezi, és hogy ha a szervezetből ennek a vízmennyiségnek 20%-a valamilyen módon eltávozik, az élet megszűnt. A szomjazás kínzóbb, mint az éhezés. Táplálékainknak anyagát legtöbb részben víz alkotja. A táplálkozás és az életfolyamatok alatt képződött vegyi anyagok és bomlás-termékek, valamint a szervezet által fel nem használható salakanyagok továbbítása víz híjján nem volna lehetséges. A szervezet a bőr, a vesék, a bélrendszer és a tüdők útján sok vizet veszít, ezért ennek a veszteségnek a pótlása ételek, italok, főleg pedig jó ivóvíz fogyasztásával elengedhetetlen követelmény. Ez a vízveszteség felnőtt embernél naponta átlag 2—2Vs litert tesz ki.

A vízellátás fontosságának kérdése az elmondottakból következik. Nyerhetünk vizet használatra úgy, hogy a csapadékvizet (esővizet, hóiét) felfogjuk és betonból, kőből készült ciszternákban (tartályokban) gyűjtjük. Nyerhetünk használati vizet forrásból, patakból, folyóból, tóból. A legelterjedtebb víznyerés a földből történik ásott, vagy fúrt kutakból.

Víz szükséges a test folyadékveszteségének pótlásán kívül tisztálkodásra, fürdésre, mosásra, csatornaöblítésre, öntözésre, ipari és gyári célokra.

Érdekes tudományos megállapítás, hogy vízvezetékkel nem bíró községekben átlag legalább 30 liter fogyasztást kell számítani lakosonként a használati vízből. Ebből ivásra és az ételek elkészítésére 3—5 liter, a többi a házi tisztogatásra, mosdásra, mosásra esik — nem számítva a fürdéshez szükséges vízmeny- nyiséget. Gazdaságokban nagy állatra napi 50 liter, kis állatra napi 15 liter vizet kell számítani — természetesen nem jön tekintetbe a baromfiak vízfogyasztása. Városokban, ahol vízvezeték van, a napi vízfogyasztás a W. C. (vízöblíté- ses árnyékszék) és fürdőszoba használat folytán lakásonként 150 literre is felrúg. Hazánkban a vízellátás a legtöbb községben oly bőséges, hogy a fent megjelölt vízszükségletet sokszorosan biztosítja. Ez valóban fontos is, de még sokkal fontosabb, hogy az ivásra szolgáló

vizünk tiszta, üdítő, egészségi szempontból kifogástalan legyen.

Ivóvizet nyerhetünk a csapadékból (meteor-víznek is nevezik), amely eső, pára, köd, hó és jég alakjában hull a földre és útján magával rántja a levegőben lebegő port, szemetet, baktériumokat. A háztetőről lecsurgó eső és hóié ezekből sokat tartalmaz, ezért nálunk, ahol a talajvíz legtöbb helyen ivásra alkalmas, alig, s inkább csak sziklás magaslati vidéken, a sivatagban, vagy ahol a talajvíz ihatatlan, jön számításba. A betontartályban gyűjtött víz melegben megposhad, élvezhetetlenné válik, ezért hűteni és szűrni kell homok- és kavicsrétegeken keresztül.

(Folytatása következik.)

ÉNEK

Az őrimagyarósdi evangélikus leányegyháznak anyaegyházközséggé alakulása 100 éves emlékünnepére. 1840—1940.

Dallam: Vigyázzatok, azt kiáltják . . .

Keljetek ki sírotokból, ősapáink jelen legyetek,

Az ünneplés szent lángjánál,

Mint örvend e keresztyén nyáj.

Tart százéves emlékünnepet,

Lebegjen itt jó telketek, örvendezzünk együtt,

E régi falak közt.

Megtartottad,

Védelmezted,

Ezrek áldják szent nevedet.

Hints áldást a poraikra,

Kik nyugszanak ott künn a sírba,

Egy viharos század után.

Anyaegyházunk, hogy még áll,

Száz év küzdelmes határinál.

Atyánk neked köszönhetjük.

A Te kezed mutat Mindenkor jó utat Fejlődésre;

Jellemüket #

Te edzetted,

Áldjuk érte szent nevedet.

Áldd meg Uram vezéreit.

Lelkészeit és tanítóit.

Kik az igét hűn szolgálták.

Jelenben akik dolgoznak:

A szent ügyért harcot folytatnak, Buzdítsad a kitartásra.

Szentlelked ereje,

Hasson a hívekre.

Az igének bő gyümölcsét,

Hogy teremjék:

Éltüket neked szenteljék.

Áldd meg a hívek seregét,

Hogy az új századnak küszöbét,

Űj élettel léphesse át.

Tartsd meg őket szent hitedben, Életfogytig szeretetedben,

Áldozatos szent élettel:

Ruházzad fel őket,

Utánuk jövőket,

Erősítsd meg.

Küzdelmükben,

Érted élve:

Jussanak el boldog végre.

Borsody János

ny. tanító.

Olaf cseppek.

„Ami tőle telt, megtevé.“ Ezekkel a szavakkal dícsér meg Jézus az újtestamentumban egy szegény asszonyt (Márk 14:8), aki nem sajnálta Krisztus testétől néhány csepp nárdus-olaját. Krisztus teste ma az egyház. Ennek kell erősödnie, növekednie, hogy „Krisztus jóillatját“, az evangéliumot minél szélesebb körben, minél nagyobb erővel terjeszthesse. Ezért minden igaz evangélikusnak meg kell tennie mindazt, „ami tőle telik".

De megtesszük-e? Bizonyára elő tudunk sorolni sok mindent, amit testiekben és lelkiekben, anyagiakban és szellemiekben az egyházi adótól a külmisszió támogatásáig nyújtunk az egyháznak.

De mindez a teljesítmény legtöbbször még a „köteles“, a „muszáj“ fokán áll és nem éri el a bibliai asszony fokát, aki „szerétéiből“ tette meg mindazt, ami tőle tellett.

Egyházát szerető ember szeme sok mindent tudna még találni, ami az egyház számára „egy csöpp nárdus-olaj" lehetne. Engedtessék meg, hogy a sok közül rámutassak egyre:

Egyházunk legnehezebb kérdése a szórványban lakó evangélikusok gondozása. Az egyes „gyülekezetek" önellátó sejtjeiből felépített egyházszervezetünknek nincs annyi anyagi ereje, hogy a magyar evangélikusság 1h részét kitevő, óriási területen szétszórt szórványhívek közé megfelelő számú szórványgondozó lelkészt küldjön.

S mégis elég sok fiatal, kisfizetésű j szórványgondozó lelkész dolgozik. Mi- 2 bői? „Olajcseppekből“, vagyis innen- H onnan csurrant-cseppent pénzekből. Pl. tíz szórványgondozó lelkészt tarthat el az egyház 1940-ben abból a pénzből, amelyet 1938—39. gazdasági évének lezárása után az Evangélikus Egyházkerületek Jóléti Egyesülete juttatott az egyes egyházkerületeknek szerződésileg biztosított részesedése címén. 12,488.32 P volt az az összeg. De ezen kívül majd 3000 pengő jutott egyes gyülekezetek pénztárába is, amelyet egyházunk belső építésére fordítottak.

íme, mennyi sok drága „olajcsepp“. Pedig a magyarországi evangélikusság- nak még csak igen kis része lépett be tagként a Jóléti Egyesület temetkezési, kiházasítási, neveltetési csoportjaiba. — Ugyancsak igen sokan vehetnék igénybe az Egyesület útján tűz-, betörés, jég-, baleset, szavatosság-, gyár-, autóbiztosítások lehetőségeit. Hisz minden okos ember biztosítja ma már a házát! Minden jó gazda biztosítással védi földjét az elemi csapások ellen! Joggal kérdezzük tehát: Ha már biztosítunk, miért nem ott, ahonnét a mi érdekeinket védő egyszerű gazdasági cselekményünkből is egyházunk gépezetébe hull néhány „olajcsepp

Ismerkedjünk meg az Egyházkerületek Jóléti Egyesületével (tájékoztatóját ott találhatjuk minden egyházi lapunkban). Meglátjuk majd, hogy bármilyen biztosítást ugyanolyan feltételekkel köthetünk meg, mint máshol, sőt ezenfelül az Egyesület díjmentes támogatást nyújt tagjainak, ügyes-bajos dolgaiban gyors és előnyös elintézéssel siet segítségükre.

Vigyünk tehát minden biztosítást az Egyházkerületek Jóléti Egyesületéhez, mert egyházunk sebeire viszünk vele egy-egy „olajcseppet"! F. Z.