Harangszó, 1940

1940-09-29 / 39. szám

304. H A R A N G S Z ó 1940. szeptember 29. Apró történeteic. Az én igém nem tér vissza üresen . . . Sipos Juliska, akkor még szegény pesti szolgálóleány, egyszer Székács Jó­zsef püspök igehirdetését hallgatta, aki az árvák elhagyatottságáról beszélt. Lel­kében megmaradt az Isten figyelmezte­tése az árvákkal szemben való köteles­ségről és Pápán értékes házát a gyüle­kezetnek hagyományozta árvák men- helyéül. Vajha a mai kor gyermekén így fogna az Isten beszéde! Erdély két gyermekmarttrfa Erdély visszatért részéért nem folyt vér. Nem kellett senkinek a magyarsá­gáért meghalni. Két gyermek mégis az életét adta oda. Mikor Kolozsvárról ki­takarodtak már a románok, a felszaba­dulás első órájában rohanó emberek ez­rei, zászlót hozó férfiak, virágot szóró asszonyok rohantak a Mátyás király-tér felé. Félórája még leszaggatták a piros- fehér-zöldet a kivonuló románok és az egyik külvárosban véresen, átlőtt szívvel ott feküdt két magyar gyerek. Egyik fiú volt, másik leány. Tizenkét évesek mind a ketten. És az volt a bűnük, hogy ma­gyar ruhában látták meg őket reggel hat órakor a regáti katonák. A szenvedő Erdély fővárosának utolsó mártírjai, két magyarruhás átlőtt szívű drága gyermek, tisztelgünk előttetek! Ifjúságunkért! Egyházkerületeink püspökei szeptem­ber 29-én, vasárnap az Evangélikus Ke­resztyén Ifjúsági Egyesületi (KIÉ) mun­ka javára offertórium tartását engedé­lyezték. Ez a tény is kifejezésre juttatja azt, hogy egyházunk vezetősége rend­kívül nagy súlyt helyez az ifjúsági mun­kára. Egészen bizonyos, hogy egyhá­zunknak minden öntudatos tagja csak helyesléssel és megbecsüléssel viseltetik ez ügy iránt. Hiszen a jövőről van szó. Egyházunk jövőjéről, amely attól függ, hogy milyen lesz egyházunk ifjúsága. A világ ezerféle hatással és célkitűzés­sel közeledik az ifjúságunk felé. A világ urának, a Sátánnak is kész a programm- ja az ifjúság megnyerésére. Krisztus egy­háza szintén sorompóba állítja a maga erőit. Nagy megmozdulásokra, erőteljes, határozott munkára van szükség, hogy egyházunk ifjúsága elfoglalja ősei he­lyét. Szükség van erőteljes evan­gélikus ifjúsági újságra a ponyva- regények embermagasságú osztagai kö­zött. Oda kell adni ifjúságunk kezébe az egyház örökkévaló izenetét, a lélek fegy­verét Szükség van olyan tábor­helyekre, ahova ifjúságunkat össze- gyüjthetjük és közös együttlétben erő­síthetjük testét és lelkét és felkészít­hetjük a jövő feladatainak elvégzésére. Szükségünk van ifjúsági otthonokra, ifjúsági házakra, az ifjúsági munka műhelyeire. Mindéhez szükségünk van pénzre. Szeptember 29-én, az ifjúság vasárnapján minden evangélikus ifjútól, öregtől, nőtől csak 10 fillért kérünk. Ezek a tízfillérek segíthetnek bennün­ket egyházépítő céljaink megvalósításá­ban. De minden pénz mellett felelősséget, munkát és főleg imádságot ké­rünk egyházunk tagjaitól. Isten ezt a világot az ő fiain keresz­tül akarja megmenteni. Segítsük egymást! Az evangélikus KIÉ központja. OLVASSUK A BIBLIÁT Sohasem elég. Szeptember 29. A megtérésből. Máté 3 : 17. A Biblia tanítását nem jól érti az, aki azt mondja, hogy egyszer kell meg­térni s akkor eleget tettünk az Űr Jézus felszólításának, aki ezzel kezdte prédi­kációját: Térjetek meg. Senki sem mond­hatja ezt: Én már megtértem s ezzel egyszer és mindenkor eleget tettem Üd­vözítőnk figyelmeztetésének. A megtérés­nek állandó folyamatnak kell lenni éle­tünkben. Egyszerűen azért, mert nincsen közöttük csak egy igaz is. Rom. 3:10. Nem szabad elfelednünk, amit Luther hir­det 95 tételének első pontjában: Mikor Urunk Üdvözítőnk azt mondotta: Térje­tek meg, akkor azt követelte, hogy egész életünk megtérés legyen. Szeptember 30. Az imádságból. Efe- zus 6 :18. Az állhatatosság, a kitartás megtermi a maga gyümölcsét. De ha el­lankadunk, kedvünket veszítjük, sikerre nem számíthatunk. Az apostol az imád­ságban is kívánja az állhatatosságot s arra is figyelmeztet,hogy szüntelen, min­den időben imádkozzunk. Senki se mondja azt, hogy eleget imádkoztam, s a kérésem még se lett meghallgatva, ha­nem fáradhatatlanul zörgessen a kegye­lem ajtaján, mert Jézus ezt Ígéri köve­tőinek: Aki kér, mind kap és aki keres, talál, a. zörgetőnek megnyittatik. Máté 7:3. Október 1. A harcból a Sátán ellen. Efezus 6 :11—12. Minél hatalmasabb az ellenség, annál jobban fel kell készül­nünk a harcra, a védekezésre. A Sátán támadásai csupa ravaszság és álnokság. Nem kímélte meg Urunkat sem, akit a pusztában háromszor is megkísértett. Pál apostol az oroszlánhoz hasonlítja, mikor így jellemzi őt: Körüljár, ordít s keresi azt, akit elnyelhessen. Ilyen veszedelmes ellenséggel szemben sohasem lehet elég a harcra, a védekezésre való készülődés­ből. Szent igéink intésére figyeljünk: öltözzétek fel az Isten minden fegy­verét. Október 2. A belső ember szerint való gyarapodásból. Jakab 1 : 22—24. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy gyara­podjunk földi javakban, tekintélyben. Szinte nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy sohasem elég a pénz­ből, a vagyonból s mint legfőbb célt tekintjük azok megszerzését. Amikor azonban a lelkiekről van szó, gyorsan azt mondjuk, hogy elég. Az igét meg­hallgatjuk, de annak megtartásáról el­feledkezünk. Az Igének tükrében nem vizsgáljuk életünket. Pedig, ha abba beletekintenénk, akkor látnok azt, hogy mennyire kell még gyarapodnunk a bel­ső ember szerint. Október 3. Isten országa keresésé­ből. Máté 6 :33. Isten országa nem evés, vagy ivás. Sokkal több. Igazság, békes­ség és Szentlélek által való öröm. Róm. 14 : 17. Jézus arra tanít, hogy soha nem lehet elég a fáradságból, munkából, amit Isten országáért teszünk. A kereskedő mindenét odaadja a drágagyöngyért. Elindul a keresésére s mikor megtalálja, mindenét eladja, hogy megvegye azt. Az Isten országát is keresni kell. Nem lehet azt mondani, hogy itt van, vagy ott van. De aki hallja az Ür intését: Keressétek először Isten országát, meg­érzi azt, hogy a legnagyobb boldogság, mikor sohasem elég nekünk Isten orszá­gának a keresésé. Október 4. Az odafelvalókkal való tö­rődésből. Kolossá 3 :2. A törődés több, mint a keresés. A törődés annyit jelent, hogy nehéz munkára, verejtékezésre, le­mondásra is készek vagyunk. A szent Ige: Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel, éppen azt akarja kifeje­zésre juttatni, hogy többre legyünk ké­szek akkor, mikor az odafelvalókról van szó. Keressük a földieket, de a mennyei­ekért soha sem legyen elég az áldozat­ból. Mint Luther mondja diadalénekében: Kincsünk, életünk, Nőnk és gyermekünk Mind el vehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre. Október 5. Elég néked az én kegyel­mem. II. Kor. 12 :9. A keresztyén érzi gyarlóságát, bűneinek súlyát. Szabadul­ni akar a nyomasztó teher alól. Harcol, küzködik, nyugtalan a lelke, ostromolja Isten trónusát. De hasztalan. Sohasem elég. De ne is legyen elég. Mert csak egy elég. Amit az Ür mond: Elég néked az én kegyelmem. Ez a kegyelem pedig a „sohasem elég“-ből eleget csinál. Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el, ezt mondja az Ür. Lie. Fizély Ödön. Mosolyogjunk. A 48-as szabadságharc idején azt mondta egy székely honvéd: Ha kifo­gyunk a golyóbisból, elővesszük Bem apót. Van abba golyóbis kicsi is, nagy is, annyit lőttek bele. Kis erdélyi gyermek nézi a későn érő szilvát. „Édesanyám, milyen szilva ez?“ — „Ez fiacskám, kékszilva.“ — De ak­kor mért veres?“ — „Azért veres, mert még zöld.“

Next

/
Thumbnails
Contents