Harangszó, 1940
1940-09-29 / 39. szám
304. H A R A N G S Z ó 1940. szeptember 29. Apró történeteic. Az én igém nem tér vissza üresen . . . Sipos Juliska, akkor még szegény pesti szolgálóleány, egyszer Székács József püspök igehirdetését hallgatta, aki az árvák elhagyatottságáról beszélt. Lelkében megmaradt az Isten figyelmeztetése az árvákkal szemben való kötelességről és Pápán értékes házát a gyülekezetnek hagyományozta árvák men- helyéül. Vajha a mai kor gyermekén így fogna az Isten beszéde! Erdély két gyermekmarttrfa Erdély visszatért részéért nem folyt vér. Nem kellett senkinek a magyarságáért meghalni. Két gyermek mégis az életét adta oda. Mikor Kolozsvárról kitakarodtak már a románok, a felszabadulás első órájában rohanó emberek ezrei, zászlót hozó férfiak, virágot szóró asszonyok rohantak a Mátyás király-tér felé. Félórája még leszaggatták a piros- fehér-zöldet a kivonuló románok és az egyik külvárosban véresen, átlőtt szívvel ott feküdt két magyar gyerek. Egyik fiú volt, másik leány. Tizenkét évesek mind a ketten. És az volt a bűnük, hogy magyar ruhában látták meg őket reggel hat órakor a regáti katonák. A szenvedő Erdély fővárosának utolsó mártírjai, két magyarruhás átlőtt szívű drága gyermek, tisztelgünk előttetek! Ifjúságunkért! Egyházkerületeink püspökei szeptember 29-én, vasárnap az Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesületi (KIÉ) munka javára offertórium tartását engedélyezték. Ez a tény is kifejezésre juttatja azt, hogy egyházunk vezetősége rendkívül nagy súlyt helyez az ifjúsági munkára. Egészen bizonyos, hogy egyházunknak minden öntudatos tagja csak helyesléssel és megbecsüléssel viseltetik ez ügy iránt. Hiszen a jövőről van szó. Egyházunk jövőjéről, amely attól függ, hogy milyen lesz egyházunk ifjúsága. A világ ezerféle hatással és célkitűzéssel közeledik az ifjúságunk felé. A világ urának, a Sátánnak is kész a programm- ja az ifjúság megnyerésére. Krisztus egyháza szintén sorompóba állítja a maga erőit. Nagy megmozdulásokra, erőteljes, határozott munkára van szükség, hogy egyházunk ifjúsága elfoglalja ősei helyét. Szükség van erőteljes evangélikus ifjúsági újságra a ponyva- regények embermagasságú osztagai között. Oda kell adni ifjúságunk kezébe az egyház örökkévaló izenetét, a lélek fegyverét Szükség van olyan táborhelyekre, ahova ifjúságunkat össze- gyüjthetjük és közös együttlétben erősíthetjük testét és lelkét és felkészíthetjük a jövő feladatainak elvégzésére. Szükségünk van ifjúsági otthonokra, ifjúsági házakra, az ifjúsági munka műhelyeire. Mindéhez szükségünk van pénzre. Szeptember 29-én, az ifjúság vasárnapján minden evangélikus ifjútól, öregtől, nőtől csak 10 fillért kérünk. Ezek a tízfillérek segíthetnek bennünket egyházépítő céljaink megvalósításában. De minden pénz mellett felelősséget, munkát és főleg imádságot kérünk egyházunk tagjaitól. Isten ezt a világot az ő fiain keresztül akarja megmenteni. Segítsük egymást! Az evangélikus KIÉ központja. OLVASSUK A BIBLIÁT Sohasem elég. Szeptember 29. A megtérésből. Máté 3 : 17. A Biblia tanítását nem jól érti az, aki azt mondja, hogy egyszer kell megtérni s akkor eleget tettünk az Űr Jézus felszólításának, aki ezzel kezdte prédikációját: Térjetek meg. Senki sem mondhatja ezt: Én már megtértem s ezzel egyszer és mindenkor eleget tettem Üdvözítőnk figyelmeztetésének. A megtérésnek állandó folyamatnak kell lenni életünkben. Egyszerűen azért, mert nincsen közöttük csak egy igaz is. Rom. 3:10. Nem szabad elfelednünk, amit Luther hirdet 95 tételének első pontjában: Mikor Urunk Üdvözítőnk azt mondotta: Térjetek meg, akkor azt követelte, hogy egész életünk megtérés legyen. Szeptember 30. Az imádságból. Efe- zus 6 :18. Az állhatatosság, a kitartás megtermi a maga gyümölcsét. De ha ellankadunk, kedvünket veszítjük, sikerre nem számíthatunk. Az apostol az imádságban is kívánja az állhatatosságot s arra is figyelmeztet,hogy szüntelen, minden időben imádkozzunk. Senki se mondja azt, hogy eleget imádkoztam, s a kérésem még se lett meghallgatva, hanem fáradhatatlanul zörgessen a kegyelem ajtaján, mert Jézus ezt Ígéri követőinek: Aki kér, mind kap és aki keres, talál, a. zörgetőnek megnyittatik. Máté 7:3. Október 1. A harcból a Sátán ellen. Efezus 6 :11—12. Minél hatalmasabb az ellenség, annál jobban fel kell készülnünk a harcra, a védekezésre. A Sátán támadásai csupa ravaszság és álnokság. Nem kímélte meg Urunkat sem, akit a pusztában háromszor is megkísértett. Pál apostol az oroszlánhoz hasonlítja, mikor így jellemzi őt: Körüljár, ordít s keresi azt, akit elnyelhessen. Ilyen veszedelmes ellenséggel szemben sohasem lehet elég a harcra, a védekezésre való készülődésből. Szent igéink intésére figyeljünk: öltözzétek fel az Isten minden fegyverét. Október 2. A belső ember szerint való gyarapodásból. Jakab 1 : 22—24. Nagy súlyt helyezünk arra, hogy gyarapodjunk földi javakban, tekintélyben. Szinte nem tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy sohasem elég a pénzből, a vagyonból s mint legfőbb célt tekintjük azok megszerzését. Amikor azonban a lelkiekről van szó, gyorsan azt mondjuk, hogy elég. Az igét meghallgatjuk, de annak megtartásáról elfeledkezünk. Az Igének tükrében nem vizsgáljuk életünket. Pedig, ha abba beletekintenénk, akkor látnok azt, hogy mennyire kell még gyarapodnunk a belső ember szerint. Október 3. Isten országa kereséséből. Máté 6 :33. Isten országa nem evés, vagy ivás. Sokkal több. Igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. Róm. 14 : 17. Jézus arra tanít, hogy soha nem lehet elég a fáradságból, munkából, amit Isten országáért teszünk. A kereskedő mindenét odaadja a drágagyöngyért. Elindul a keresésére s mikor megtalálja, mindenét eladja, hogy megvegye azt. Az Isten országát is keresni kell. Nem lehet azt mondani, hogy itt van, vagy ott van. De aki hallja az Ür intését: Keressétek először Isten országát, megérzi azt, hogy a legnagyobb boldogság, mikor sohasem elég nekünk Isten országának a keresésé. Október 4. Az odafelvalókkal való törődésből. Kolossá 3 :2. A törődés több, mint a keresés. A törődés annyit jelent, hogy nehéz munkára, verejtékezésre, lemondásra is készek vagyunk. A szent Ige: Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel, éppen azt akarja kifejezésre juttatni, hogy többre legyünk készek akkor, mikor az odafelvalókról van szó. Keressük a földieket, de a mennyeiekért soha sem legyen elég az áldozatból. Mint Luther mondja diadalénekében: Kincsünk, életünk, Nőnk és gyermekünk Mind el vehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre. Október 5. Elég néked az én kegyelmem. II. Kor. 12 :9. A keresztyén érzi gyarlóságát, bűneinek súlyát. Szabadulni akar a nyomasztó teher alól. Harcol, küzködik, nyugtalan a lelke, ostromolja Isten trónusát. De hasztalan. Sohasem elég. De ne is legyen elég. Mert csak egy elég. Amit az Ür mond: Elég néked az én kegyelmem. Ez a kegyelem pedig a „sohasem elég“-ből eleget csinál. Mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el, ezt mondja az Ür. Lie. Fizély Ödön. Mosolyogjunk. A 48-as szabadságharc idején azt mondta egy székely honvéd: Ha kifogyunk a golyóbisból, elővesszük Bem apót. Van abba golyóbis kicsi is, nagy is, annyit lőttek bele. Kis erdélyi gyermek nézi a későn érő szilvát. „Édesanyám, milyen szilva ez?“ — „Ez fiacskám, kékszilva.“ — De akkor mért veres?“ — „Azért veres, mert még zöld.“
