Harangszó, 1940
1940-09-29 / 39. szám
1340. szeptember 29. H A R A N G S Z ó 301. Hangok a szórványból. Irta: Koren Emil. Legtöbbször nagyon halk hangok ezek. Akik adják, sokszor bizony már belefáradtak a kiáltozásba s azoknak, akik a parton — az egyház nagy gyülekezeteiben — állanak, csak halk zsongás ez az életért való kiáltás, ami messze a tenger felől jön: — az egyház szórványainak tengere felől. Pedig ebben a tengerben evangélikus életek fulladnak meg. Mentésre várnak a hajótöröttek. A mentőcsónakok sokat kockáztatva már elindultak. Óh, bár az egek Ura megáldaná a mentést! Talán erős a hasonlat, de sokra mutat. Megindultak az egyház munkásai a szórványok tengere felé. Néhol kicsiny tutajokat találnak, rajta kis csoport. Segítséget várnak. Népes szórványgyülekezetek ezek. Máshol felnyújtott kezekkel várják a mentőövet. Húzza őket a nehezen tud belehelyezkedni. Ennek az embernek csak munkaterülete a föld, ahol lakik. A lelkész, akit Jsten a szórvány gondozására hívott el, eleinte idegenül áll I ezen a földön. Fohászkodva sóhajt s nekiindul a vidéknek. Gyalogol, kerékpározik, lovagol, szekerezik, motoron ül, vonaton zötyököl, autóbuszon izzad s lassan megismeri a híveit. Elbeszélget velük mindennapi gondjaikról, örül az örülőkkel és vigasztalja a bánkódókat. Megnyílik előtte a szórvány- lélek. Megérzi hivatásának súlyát. Számára missziói terület a föld, ahová került. Mindenkinek — hívőnek és lelkésznek egyaránt — teremhet a szórványterület, a szórványhelyzet kísértést is, de hitet is. Kísértés a hívőnek, mert elhagyatottnak érzi magát, egyre jobban hat rá a lélek minden elhagyatottságában is templomot tudott építeni. N-ön egyetlen ember szilárd hite egy népes családot tartott meg evangélikusnak. És így tovább. A szórványlelkészek pedig éveknek és sok-sok fáradságosan megtett km-nek tapasztalataként tehetnek boldogan bizonyságot, hogy bizony érdemes volt. Mert nem egyszer előfordult már, hogy egyetlen gyermeknek rendszeres hitoktatása egy család megtérését eredményezte; hogy a rendszeres kszállások A romok eltakarítása után majd új élet kezdődik. Finn őrszem. Képszemelvény az 1941-es Harangszó Naptárból. Képszemelvény az 1941-es Harangszó Naptárból. mély, a tenger, a környezet, más felekezetek. Egyedül maradt szórványevan- gélikusok ezek. Máshol tehetetlen, mozdulatlan testek úsznak a vízen. Nincsen rajtuk az élet jele. A tenger, a többség magába vette őket. Az egyház élő szór- ványhalottai ezek. Elhidegültek tőlünk, egyházunk számára megölte őket a re- verzális, az áttérés. A hangok után megyünk s szeretnénk néhány képet bemutatni onnan, ahonnan jönnek a kiáltások: a szőrvá- nyokból. A szórványterület. Sokszor igen nagy terület ez. Van, ahol csak egy járás, de van, ahol három vármegye. Néhol a szórvány a templomtól csak négy-öt km-re van, de van, ahol 220 km-re. Néhol a lelkésznek csak egy jó séta a szórványgondozás, néhol azonban 5 órahosszat együltében kell motorozni, míg eléri szórványhíveit. Van, aki őslakos a szórványban. Évtizedek óta ott lakik, apja-anyja is ott éltek. Ennek az embernek otthona a föld, ahol lakik. Van, aki nemrég került oda. Idegen, szokatlan neki a környezet, legtöbbször másvallású környezet. Evangélikus templom hiányában más felekezet templomába megy, vagy egyáltalán nem megy templomba s megindul az egyháztól való elhidegülés útján. Kísértés a lelkésznek is. Két évi szórványgondozás alatt kerek 15.000 km-t jártam be tanyai, ill. községi szórványokban. Túlnyomó részben 1—2 gyermek hitoktatásáért, egyedülálló evangélikus családok meglátogatásáért, kicsiny csoportok lelkigondozásáért. Közben beragad az ember a sárba, defekt éri a motort, a por ellepi a tüdejét, átizzadja minden ruhadarabját az autóbuszon, viharba kerül a pusztán, ahol egyetlen fa sincsen menedékül s mind e közben ott áll a kísértő mellette s folytonosan a fülébe duruzsolja: hát érdemes?... hát érdemes?... A szórvány az elhagyatottság és reménytelenség területe. De a szórvány Krisztus hit-termő bizonyságtételeinek a területe is. A magáramaradottság sokaknak megacélozta már a hitét. Másoknak támadása csak megkeményítette az egyházhoz való ragaszkodást. M-on 90 buzgó nyomán összeforrtak a kicsiny közösségek; hogy az elhagyott szívek újra föl- melegedtek s a Szentlélek tüze fellobbant itt is, ott is. A bányai egyházkerület közgyűlése. A bányai egyházkerület képviselői szeptember 12-én gyűltek össze Budapesten, a folyó évi rendes közgyűlésre. Előző számunkban már hírt adtunk arról, hogy a kerületi Luther-Szövet- ség szeptember 10-én tartotta közgyűlését. A kerületi lelkészegyesület, Wolf Lajos elnökletével, szeptember 11-én ülésezett. Az egyházkerületi gyámintézet is 11-én tartotta közgyűlését Tomcsányi V. Pál és Sárkány Béla elnöklete alatt. Az előértekezlet után a kerületi Luther Szövetség vallásos estje volt a Deák-téri templomban, melyen Zászkaliczky Pál fóti esperes a Közösségek jelentőségéről tartott előadást. Este Pesthy Pál kerületi felügyelő adott vacsorát a kerület
