Harangszó, 1940
1940-09-29 / 39. szám
31. évfolyam. 1940. szeptember 2§, 39. szám, AlaplUtUt KAPI BAL A llll-bm I .aptulajdono* : Dunántúli Luthnr-Szövetsig. M«g|Blenlk minden visárnio. Ingyan melléklet tanév alatt *é.hatsnkénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk, Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunkI A ItiKiiiil lurkuiM-Uiátklnhli © Y 0 R U., PctMi-tér J. Klöfixetéai líra: nefyedévre 1 F 28 fillér, félévre 2 P 40 fülér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/a-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 40,624 És amint eltávozék, ldta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. Ján. 9 :1. Igen, Jézus egyik szenvedő embertől a másikhoz ment. De egyik csodát is a másik után vitte véghez. Itt megnyitotta a vakon született szemét, hogy lásson. Miért nem cselekszik Jézus ma csodát? — kérdi egyik-másik ember. De hiszen ma is tesz csodát Jézus. Tesz a testtel is. Még pedig szívesen tesz csodát. Csak ma is megtörténik vele az, ami akkor megtörtént, amikor voltak városok, ahol nem vihetett végbe semmiféle hatalmas cselekedetet. „És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén“ — hangzik az evangélista fájdalmas szava. Ha azonban arra van szükséged, hogy Jézus most, a testeddel cselekedjék csodát, akkor kérd bizalommal, hogy nyújtsa ki kezét. De tedd hozzá biztonság okáért: „Csak akkor, ha ez a te neved dicsőségére szolgál!“ így még könnyebb Jézus számára, hogy segítsen rajtad. A legnagyobb csoda azonban az, amit a lélekkel cselekszik. Mit érne, ha tisztára minden testet meggyógyítana is, de nem gyógyítaná meg a lelkeket? Ilyen csodát pedig nap-nap mellett cselekszik. Legyen áldott az Isten! Nem múlik el nap Norvégiában, (se Magyarországon), amikor ne mentetnének meg lelkek. A vakság az, ami a lélek számára a legveszedelmesebb. Azért is, mert mi mindnyájan vakok vagyunk. Hiszen vakon jövünk a világra. Ez elmaradhatatlan következménye a bűnnek. Mennyire vak a gonosztevő! Vagy a részeges! Vagy a parázna! Vagy a csaló! Hiszen nem látják azt, ami javukra szolgálna nekik. De Istenhez való viszonya tekintetében valameny- nyi ember vak. Nem látják tulajdon Teremtőjüket és Atyjukat s Megváltójukat. Bizony, itt csak csoda segít. Jézusnak meg kell érintenie vak szemünket. Akkor kezdünk látni. Mindenekelőtt meglátjuk bűneinket. Némelyek jóformán nem is látnak eleinte egyebet, csak a bűneinket. Gyakran meg is zavarodnak, kétségbe esnek. De ez nem veszedelmes. Csak azt elmondhassák, amit a vakon született mondott: „Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.“ Öle Hallesby — Br. Podmaniczky Pál. Iff élet KibontaKoszása. A válság felhője borong még mindig a világ felett. Az emberiség nem tud kivergődni az egymást emésztő harcok örvényéből. Sőt mindjobban belesodródik. Keresztyén népek tipródnak egymáson, müveit nemzetek döntik halomra századok kultúrájának drága gyümölcseit, a Krisztus evangéliumának emlőjén felnőtt emberek öldöklésre vadulnak testvéreik ellen és az államok vezetői nem tudnak féket vetni az önzés, hatalmaskodás és bosszú ösztönös indulatainak. De tudjuk azt is, hogy az Isten bölcsesége sokszor a vereség fájdalmain, a meghasonlás füzén és a csalódások keserűségein át vezeti jobb útra a mindig önfejű és balgatag emberiséget. Mi most is azzal vigasztaljuk magunkat és a hívők seregét, hogy a Gondviselés a sok szenvedést új világ formálására szánta. Mert miótá csak áll ez a világ, új élet mindig csak a régi romjain épült fel. Az élet halál szülöttje. Mikor új élet támad, valaminek mindig el kell múlnia. Maga az élet azonban nem múlik el soha. Mi állhatatosan hiszünk Isten bölcs világkormányzásában és bi- zodalommal várjuk az új élet kibontakozását. Sőt munkáljuk is azt. Munkáljuk hálával Isten iránt, hogy megkímélt minket a háború borzalmaitól és szenvedéseitől. Nemcsak, hanem megadta azt az örömet is, hogy ismét vér nélkül kaphattuk vissza ezeréves szép hazánk két évtizeddel ezelőtt elrabolt drága da^hiAt jpsyypnpir áldottak, akik az örömszerzés munkásai voltak. Elsősorban hazánk mindenkitől tisztelt és szeretett Kormányzója, azután a baráti nemzetek két kiváló- vezére, nemkülönben egész kormányunk és annak élén tudós miniszterelnökünk. Irántuk érzett mélységes hálánkat méltóbban és egyszerűbben nem fejezhetjük ki, mint ebben a rövid magyar fohászban: Áldja meg őket az áldások örök szent Istene! Nekünk pedig adja vissza azt, amiért az örömben is sajog még a szívünk: a történelmi Nagy-Magyarországot és abban a teljes megelégedést. Mert mi hiszünk az isteni örök igazságban és ezért hiszünk Magyarország feltámadásában is. Hisz- szük, hogy amit elcsüggedésünk szomorú idején vér nélkül vettek Jézus a vakot meggyógyítja.
