Harangszó, 1940

1940-08-04 / 31. szám

238. HARANGSIB 1940. augusztus 4 mébe. Arcunkon, tekintetünkön, szavain­kon keresztül azonban lássa, érezze meg ilyenkor, hogy bár a hazugságot meg­vetjük, de azért őt, a gyermekünket nem vetjük meg. Nem taszítjuk el magunk­tól, hanem segítségére akarunk lenni, hogy bűnös állapotából kiemeljük őt. Mennél közelebb tudunk az ilyen nehéz órában férkőzni a gyermek leikéhez, an­nál biztosabban tud majd ő is küzdeni a hazugság minden kísértése ellen. (Folytatjuk.) „Beteg voltam és nem látogattatok meg engem.“ Urunk Jézus mondja ez igéket. Még pedig ez is egyik kérdése lesz az utolsó ítélet napján hozzám is és hozzád is. Oly fontos ez a kérdés, hogy ennek tel­jesítése, vagy nem teljesítése szerint ju­tok üdvösségre vagy kárhozatra. Máté 25, 31—46. A csodálkozó, a balkéz felöl állóknak megmondja az Ür, hogy a be­teglátogatást az ő legkisebb, legszeré­nyebb, legnehezebb viszonyok közt levő atyjafiaira érti. Azok szorulnak rá a lá­togatásra, kiknek senkijük sincs, árvák, özvegyek, elhagyottak, magános szo­morú egyének, kiknek nincs, aki ápolja, gondozza, aki akár egy pohár vizet ad­jon nekik. Az Úr Jézus a világért, a bű­nös emberekért áldozta fel magát a Gol­gotán. Érthető tehát, hogy az Űr Jézus az ő megváltottaival egynek érzi és tudja magát. Ezért a megváltottaival gyako­rolt jócselekvést úgy viszi, mintha Vele, személy szerint tették volna. Van-e beteg kedveseid, ismerőseid közt? Meglátogatod-e? Ha messze távol van, írsz-e neki hetenként egy levelet a személyes látogatás helyett? De milyen legyen ez a látogatás? Ne legyen csak udvariasságból, ne legyen csak rokoni kötelezettségből. Ne legyen üres beszédből álló, a betegre fárasztó tehertételként nehezedő látogatás. Ne le­gyen sajnálkozó, részvétet emlegető és hajtogató látogatás se. Sohase felejtem el, mily lehangoló volt reám nézve ismerőseim látogatása, mikor betegségem alatt fejcsóválva saj­nálkoztak felettem és hosszú látogatá­sukkal, testileg és lelkileg meggyötör­tek. Kórházban hányszor tanúja voltam, hogy a látogatók mennyire fel tudták izgatni hozzátartozóikat. Egyik diáktanítványom megkért, hogy imádkozzunk egyik nénikéjéért, mert úgy látja, hogy nagyobb a lelki, mint testi betegsége. U. i. fiatal leány rokon ápolja évek óta és szabadulni szeretne. Azt mondtam tanítványomnak: (15 éves) csak menjen el a beteghez, imádkozzék hitből a beteggel és ápolójával, olvasson igét és az ápolónak mondja meg, hogy mindenkinek azon a helyen kell betöl­tenie hűséggel hivatását, ahová Isten ál­lította. Adtam neki egy Trudel-könyvet is, hogy mindannyian tanulmányozzák. Kis közösségben azután imádkoztunk és kértük az Űr segítségét a betegre nézve. Egy jó hét múlva a kis tanítvány öröm­mel számolt be az örvendetes javulás­ról. A beteglátogatásunk az Úr Jézus nevében történjen. Ha nincs senkije: gon­doskodjunk ápolásáról. Minden körül­mények közt vigyük hozzá az evangé­liumot. Olvassuk neki az Igét, imádkoz­zunk vele hitből. Adjunk kezébe Bib­liát. A „Gyógyíts meg Uram“ imaköny­vecske nagy szolgálatot tud végezni. Ha van beteg ismerősöd: vidd, vagy küldd el neki. Beteglátogatásaim közül kettőt írok le tanulságul. Trombózisban feküdt már hónapok óta egy testvérünk. Hetenkint meglátogatva Igét olvastam, magyaráz­tam és imádkoztam betegágya felett. Hozzátartozói is imádkoztak és a beteg is elkezdett imádkozni. A harmadik hé­ten a beteg már felkelve mosolygó öröm­mel fogadott és hálákat adhattunk a mi szabadító Istenünknek. Egy századosról már hónapokkal ez­előtt lemondtak az orvosok. Genyvérű- ségben szenved. E lemondás után hóna­Miatyánk, ki vagy a mennyekben... pok óta meglátogatom minden héten. Igét és imádságot viszek. Azóta eltelt félév. Szépen javul, közben barátom bib- liázó és imádkozó ember lett. Most már megpróbálta a felkelést is, de lábai nem bírták. De az elcsüggedt, kétségbeesett emberből, mosolygó szemű hitvalló lett. Az Ür Jézus világosan megmondta, hogy üdvösségre, vagy kárhozatra jut­hatok aszerint, hogy látogatom-e, vagy sem a betegeket, mint az Ür megváltot­tad az ö nevében? Viszem-e nekik az Ür Jézus üzenetét, vagy sem? Gaál József. A gyenesdiási lelkészevangélizáció el­látási díját a napilapok tévesen közöl­ték. A 21-én reggelivel kezdődő és 24-én reggelivel végződő teljes ellátás csak 10 P-be kerül. Segédlelkészek 8 P-t fizet­nek, de takarót, lepedőt, kispárnát hoz­nak magukkal. A részvételi díj válto­zatlanul 2.50 P s ez főleg segélyek nyúj­tására szolgál. A jelentkezések sürgő- •sen küldendők! (Budapest, VIII., Ester- házy-u. 12.) A résztvevők az evangéli- záció után a Balaton mellett szokatla­nul olcsó áron maradhatnak együtt a lelkészüdülőben, , Tallózgatás középiskoláink értesítőiben Előttünk vannak magyar evangélikus egyházunk középiskoláinak értesítői. Itt van egy verítékkel teli munkás tanév­nek termése, reményteljes magvetésnek ígéretes aratása. Mennyi nekikészülés, komoly elhatározás, izmos akarat és erő­teljes munka árad ezekből a könyvek­ből. Isten nevében indult a kezdet, az ö áldása érlelte meg a betakarítást is. Nevelőnek és növendéknek egyévi közös építése a lélek templomán. — Lapozgas­sunk kissé ezekben a könyvekben! * Mindegyik értesítő vezető helyen — Isten iránti hálával emlékezik meg vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ür országosának 20 éves évfordulójáról. Vérzivataros időkben állította öt Isten nemzetünk élére, aki biztos kézzel ve­zeti 20 éve a meggyötört magyarságot boldogabb idők hajnala felé, aki a nem­zeti eszme és keresztyén erkölcs szolgá­latában Hunyadi János és Kossuth Lajos örökébe lép. Húsz év fájdalmát és könnyét vál­totta fel az öröm, amidőn megcsonkított hazánk testéhez visszatért a magyarlakta Felvidék és Kárpátalja. — A megpattant trianoni bilincs tovább recseg-ropog. * Egyik-másik értesítőben az emlékezés gyertyafénye lobog. Régi nagy pedagó­gusok emlékei jelennek meg, kiknek ne­mes szelleme ma is útmutatás tanárnak, tanulónak egyaránt. Némelyikben fény­kép is akad. Egy-egy pedagógus arc­képe, akinek kezéből évközben kihul­lott a kréta. Ott van a sorok között a részvét könnye, amit sorstársak, növen­dékek és szülők hullattak érte. De a ter­mészet örök törvénye, hogy az elmúlás új életnek ad helyet. A kidőlt életek he­lyébe új munkások lépnek. Más arcké­pek gazdái a küzdelmes, nehéz munka­idő után a pihenés ölelő karjaiba tér­tek, ahonnan ernyőzött szemmel tekin­tenek vissza a múltba. * A lelkek szántóföldjén komoly munka folyik. Az értesítőkben értékes tanul­mányok tanúskodnak arról, hogy a veze­tők hivatásuk magaslatán állanak és ál­landó továbbképzésükkel lépést tartanak a kor ütemével. Itt-ott a legújabb tudo­mányos kutatásokról is olvashatunk. Másútt a növendékek iskolán kívüli mun­kái, értekezései, irodalmi szárnypróbál­gatásai is megcsillannak, alkalmat adva képességeik felszínre hozására. * Apák tapasztalhatták fiaikon, de min­denki észrevehette, aki megfigyelte, hogy a mai középiskola szembetűnően külön­bözik a világháború előttitől. A nagy háború s az azt követő ese­mények új irányt szabtak az emberiség­nek az élet országútján. A megváltozott viszonyok alkalmazkodást követeltek. A középiskola munkájába is új színek, új módszerek kapcsolódtak. A középiskola átalakult nevelő iskolává. A tanár a ta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents