Harangszó, 1940
1940-01-28 / 4. szám
1940. január 28. HARANGSIO 21 ban nincs helye semmiféle beszélgetésnek, — legfeljebb az istentisztelettel kapcsolatban kérdezhetünk meg valami szükségeset halkan — az egyházfitól, vagy a szomszédunktól. — Amint a fej meghajtása, ilíetve meghajlásunk vagy ^borulásunk a tiszteletadás kifejezése, éppen olyan tiszteletlenség a jobbra- balra tekintgetés. — A pad felső lapja nem a csomagok (női táskák!) elhelyezésére való, hanem az énekeskönyvünk helye. Mindig fáj, ha olyanokat látok, akik énekeskönyv nélkül érkezneic a templomba. — A régi jó időkből egyik másik templom padsoraiban megmaradt térdeplő nem arra való, hogy magukat előkelőknek vélő hölgyek a lábuk felrakásával igyekezzenek még kényelmesebbé tenni ülőhelyzetüket. Durva tiszteletlenség — életbevágóan fontos ok nélkül! — az istentiszteletre megkésve érkeznünn és a templomból az istentisztelet teljes befejezése előtt eltávoznunk. — Hasonlóképpen megcsúfolása az Isten házának, sőt megvetése az Úrnak, ha evangélikus istentiszteleten olyan ú. n. „egyházi énekkar“ énekel, amelynek a tagjai fecsegve, nevetgélve várják „szereplésük“ időpontját és ennek megtörténte után szinte menekülve távoznak a templomból. Inkább sohase legyen „ünnepi karének“ a mi istentiszteletünkön, mintsem ilyenek botránkoztassák meg az Isten igéjét és szentségeit szerető híveket 1 Templomaink papjai időről-időre tanítással és állandó jó példaadással, — kántor-orgonista, egyházfi és gyülekezeti elöljárók pedig buzgó példaadásukkal (természetesen mindenek felett az ige és a szentség használatában, valamint imádságos-templomos életben kell igazán „elöljáróknak“ lenniök!) igyekezzenek .továbbplántálni Isten házának szeretetét és megbecsülését az egész gyülekezetben. Ne feledjük el a templomot megtisztító Úr Jézus figyelmeztetését: „Az én házam imádság háza!" (Máté 21, 13.) — Ilyen lélekkel járjunk, hogy valóban lelki otthonunk lehessen templomunk és a mi magyar evangélikus gyülekezeteinkben is újra életté válhassék —- Krisztus kegyelméből — a zsol- táros hitvallás: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét!" (26. zsoltár 8.) 2. Mindenütt, ahol Anyaszentegyhá- zunk istentiszteleti élete a vasárnapok és ünnepnapok istentiszteleteinek megtartásává zsugorodott össze és nélkülözi a mindennapi istentiszteletet és ahol a Szentlélek mégis éhséget támaszt egy-két lélekben Isten szentigéje után, — szükségképpen alakul ki a lelkipásztor vezetésével, Isten igéjének egész életünket meghatározó használatára a bih- liaórák meghitt közössége. A bibliaóra célja az evangélikus gyülekezetben: az egész Szentírás elményedő megismertetése, Isten igéjének személyes életünk középpontjába állítása és rendszeres használatára való nevelés az egy hit imádságos szeretet-közösségében, hogy segítse, erősítse, gyűjtse és összetartsa a gyülekezetben mindazokat, akik igazán és komolyan — mindennapi életük minden viszonyában — keresztyének szeretnének lenni. Kívánat <s, hogy azokban a gyülekezetekben is, amelyeknek templomában a mindennapi istentiszteleten megszólal az Ige, megvalósulhasson -— a gyülekezet összetételének megfelelően akár több tagozatban — a bibliaórák kisebb közössége. A rendszeres templomi írásmagyarázattal párhuzamosan haladó bibliaórának éppen a kölcsönös megbeszélésben és a személyes megnyilatkozások közvetlenségében van a sajátos értéke. Mivel ezek a bibliaórák rendszerint a gyülekezetnek valamely erre alkalmas helyiségében történnek, a vezető lelkipásztornak, vagy megbízottjának ugyancsak komolyan és teljes hűséggel biztosítania kell a bibliaórák belső és külső rendjét. A helyiség tiszta és a bibliaórai ösz- szejövetelhez méltó legyen. A dohányzás itt előbb sem engedhető meg. Legyünk pontosak, hogy pontosságot kérhessünk. Amint természetes az, hogy kisebb közösségben személyesen ismerjék egymást a bibliaórára járó hívek, éppen úgy óvakodnunk kell attól, hogy a „korábban jövők“ pletykázási alkalommá, vagy kaszinózássá torzítsák a bibliaórát. Vigyázzunk, hogy ezeknek a bibliaóráknak áldott alkalmait tönkre ne tegyék azok, akik minden áron szeretnek „hozzászólni“ az éppen olvasott szentigéhez, — viszont senkit se tartson visz- sza a szólástól —• személyes tapasztalat, vagy kérés előterjesztésétől — a szólásban való járatlanság. Talán említeni is felesleges, hogy imádság és ének egészen önként kívánkozik oda a bibliaórák rendjébe. Ha a gyülekezetben több bibliakör működik, akkor is a lelkipásztor a felelős irányítója mindegyiknek. — Az a természetes, hogy a bibliaórák látogatói a legbuzgóbban járnak a templomba is. Ha nem így van, akkor valahol baj van, amit meg kell keresni és meg kell gyógyítani, mert különben ezt a beteg állapotot megsínyli az egész gyülekezet! — Hivatását akkor töltik be gyülekezeteinkben a bibliaórák, ha résztvevői a szívük vallástételeként az életükkel hirdetik: „Uram„ az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága!" (119. zsoltár 105.) 3. Az iskola az Egyház veteményes kertje, — ezért tekintünk olyan féltő szeretettel minden iskolánkra, akár a népoktatás fokán, akár pedig a legfelsőbb fokon álljon az evangélium szolgálatában. Eleink rendszerint a templom mellé, de legalább is a templom közelébe építették a gyülekezet iskoláját és manapság kétszeresen boldog lehet az a gyülekezet, amelyikben minden reggel a templomból mennek a tanítók és növendékek az iskolába, a napi munkára. — Az evangélikus iskola az evangélikus gyülekezet szerves része és minden iskolánknak ilyenül kell élnie! Csakis akkor lehet rendben az iskolánk munkája, ha mindennel az Úr Jézus Krisztust szolgálja, ha a tanítók-tanárok példája, oktató-nevelő munkája az Úrhoz segíti közelebb a tanulósereget. — Evangélikus iskolánk életrendjébe természetesen tartozik bele az Isten szentigéje, az imádság és az egyházi ének. — Kimondhatatlanul nagy a tanítók és a szülők kölcsönös felelőssége az evangélikus iskoláért. Imádkozunk-e azért, hogy evangélikus iskoláink munkájában Isten tiszta szentigéjének áldott magvetése folyhassékí! Sem a lelkipásztor, sem a gyülekezet nem lehet eléggé hálás a buzgó, hívő egyházi tanító munkájáért. Nagy részük van abban, hogy jó konfirmandus-sereg, buzgó templomos ifjúság gyülekszik-e Krisztus zászlaja alá?! — Éppen ezért pásztor és gyülekezet féltő szeretettel vigyázzon arra, hogy az evangélikus iskola — akármilyen magas fokú legyen! — ne akarjon semmiben Közöljük azért, hogy finn testvéreink Himnuszának necsak a szövegét, hanem szép dallamát is megismerjék híveink.
