Harangszó, 1940
1940-06-30 / 26. szám
198. 1940. juniug 30. HARANGSZŐ jére, érzelmeire, vágyaira, akaratára, cselekedeteire. Aztán ott vannak a természet, az életviszonyok, a különféle helyzetek és körülmények, melyek mind alakító- lag hatnak a gyermekre, szabályozni lehetetlen őket, mert hiszen keletkezésük is kiszámíthatatlan. A szülő e hatásoknak legfeljebb csak némely következményét tapasztalhatja gyermekénél, de a változásokat, melyeket ezek — a gyermek belső lelki világában — okoztak, nem láthatja, legfeljebb következtethet bizonyos jelenségekből azokra. A gyermek teste és lelke fejlődési törvényeinek megismerésére irányuló állandó törekvés mellett, a legnagyobb éberséget kell tanúsítania minden egyes szülőnek a környezet hatásainak megfigyelésére, kikutatására és a szükséghez képest való ellensúlyozására. Bizony már ez magában súlyos kötelesség, mely mellett eltörpül minden más kötelesség. Hűséges teljesítéséhez nem is elegendő a gyarló emberi erő. A neveléshez kifogyhatatlan erőforrásra van szüksége minden szülőnek. Ezt pedig csak ott kereshetik, ahonnan a megbízatást kapták: az örökkévaló Istennél s a gyermekek legnagyobb pártfogójánál, az Ür Jézusnál. Rousseau (olv. Russzó) a nagy nevelő, egyik híres művét ezekkel a szavakkal kezdi: „Minden jó, amikor a dolgok Alkotója kezéből kikerül s minden megromlik az ember kezében.“ A szülők kétségbevonhatatlanul rácáfolhatnának erre a megállapításra, ha a nevelés szent jogának gyakorlása s e legsúlyosabb kötelességének teljesítése közben állandóan magától a nagy Alkotótól kérnének erőt, határozottságot és tanácsot. Bár csak az evangélikus szülők járnának elől ebben jó példával! Halotti ének és az élet dala. . Mind gyakrabban olvashatunk egyházi lapjainkban az ifjúsági munkát ismertető cikkeket. Igen sokszor azonban van egy fogyatékossága ezeknek, az, hogy igazában, célja és rendeltetése szerint nem ismerik ezt az ügyet. Éppen ezért a mondanivalóik sem felelnek meg a valóságnak. Lapunk egyik múlt számában is volt egy cikk, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagynunk, mert írója nem ismeri valójában ezt a munkát. Eredményt leértékel, hibában jót lát. Mértéke is hamis, mert kevésbé értékes egyesületi munkát érdemtelenül kiemel és megró ott, ahol levett kalappal kellene megállnia. E sorok írója, aki ifjúsági munkás volt, elkötelezve érzi magát arra, hogy felvilágosításokkal szolgáljon és megmutassa az érem másik oldalát is. Mi az ifjúsági munka? Erre a kérdésre mindenki a maga szájaíze szerint való felelettel szokott válaszolni. E téren van a legnagyobb bizonytalanság. Mi tehát? Az ifjúság szolgálata, annak leikéért. Krisztushoz vivő utak készítése. Istenországa munkája. Krisztus naggyá tétele az ifjúság életében. És lehetne még másként is meghatározni, de itt elég ennyi. Mindenesetre lelki munka. Minden tehát, ami az ifjúsági munkában történik, az az ifjúság halhatatlan lelkét szolgálja. Minden! Ha így nézzük ezt az ügyet, akkor a munkáról való véleményalkotás az igazság síkján mozog, ha nem így, akkor nagyokat tévedünk. Az a cikk, amelyre válaszként ez a néhány sor megíródott, bizonyíték erre. A kevés is igen nagy. A mai ember a nagyvonalúsághoz, nagyságokkal, mennyiséggel való dobá- lódzáshoz szokott. A csendes, nem a magasságokban és a felületekben mozgó törekvéseknek nem szokott bámulója és csodálója lenni. A kevésnek igen csekély az értéke. Isten országa munkájában azonban ez a matematika csődöt mond. Ott az egynek van a legnagyobb értéke, ott a nem látható, de tényleg meglévő munka bír értékkel. Az ifjúsági munka a maga helyes felfogásában nem akar más lenni, mint Isten országa munkája. Ez azt jelenti, hogy csak meg kell keresni azokat a jeleket, amelyek kétségkívül ennek a munkának a vonásait viselik magukon. Nem nagy dolog-e, mondom, hogy valahol egy-egy kis gyülekezetben az ifjúságnak egy része évről-évre összejön? Nem nagy jelentőségű-e az a tény, hogy fiatalemberek az ifjúsági egyesületi munkában Isten igéje köré letelepednek? Mennyi hatás és mennyi áldás sugárzik ki ezekből a világ szemüvegén annyira lényegtelen kis csoportokból? Beszélnek a tények. A kemenesaljai egyházmegye volt egyházunkban az első, amelynek ifjúsága valami hallatlanul nagy dolgot próbált meg, az ifjúsági otthonok építését. Vönöck, Boba.Csönge, Celldömölk, Ostffy- asszonyfa, Zalaistvánd, Pusztaszentlászló, Nemeskocsban épült fel eddig a gyülekezet életében is jelentős szerepet vivő ifjúsági otthon. És tegyük hozzá azt is, hogy a gazdasági leromlásnak az idejében. Ezeknek a hajlékoknak pénzbeli értéke 50.000 P körül van. Nem beszélve arról a mérhetetlen erkölcsi, öntudatot erősítő, egyháziasságot fejlesztő értékéről, amelyet ezek még ma is és mindig jelenteni fognak. Nem szabad itt tehát a halál szemfedőjéről beszélni, hanem a közöny, a nyomorúság halálos dermedtségén diadalmasan megmutatkozó életről. És még lehetne tovább is folytatni a sort, a templomlátogatók, az úrvacso- rázók száma megnövekedéséről, a rever- zális terén elért eredményekről is lehetne szólni, mert e tényekről is biztos tudomásunk van. De bizonyítéknak elég a fent elmondott, az egész egyházra ter- mékenyítőleg ható ifjúsági otthon-akció. Érdekes párhuzam. Szó van a poros ping-pong asztalról és a meccset közvetítő hangos rádióról. A hasonlat nagyon tetszik nekem. Vannak egyesületek, amelyeknek egész élet- tevékenysége a ping-pong gyakorlásában merül ki, ahol mindig csattog a kaucsuk- labda, ahol azután semmire sem érnek rá. A poros asztal jelentheti éppen annak az életnek az erőteljes mivoltát, tehát nem a halált, hanem éppen az életet. Ismerek több egyesületet, ahol megúnt szerszámmá vált a ping-pong asztal, legfeljebb úgy használják, hogy a bibliájukat teszik rá, a bibliaórákon. De a rádió „futballmeccs“-közvetítése sem jelenti az életet még. A városi szórakozás betörését jelenti ez a falu életébe, amelynek bizony a kísérője sokszor a falu sajátos életvonalainak elhalványulása s azután a halál, amelyből csak az ítélet napján van feltámadás. Sajnálom, hogy csak ezt a poros ping-pong asztalt nézte meg az ismertetés írója. Miért nem nézett be az egyesület összejöveteli kis helyiségébe, ott láthatott volna könyves szekrényt, bibliát, énekeskönyvet is. Talán a biblia használatáról érdeklődött volna és ha szomorú dolgokat hallott volna, akkor kongathatta volna meg a lélekharangot. Ha ezen a téren rendben van minden, ám legyen poros a pingpong asztal, legyen néma a rádió, mégis élet lüktet abban az egyesületben. El a kezekkel a vezetőktől. Nagyon határozottan mondom és teljes erővel is. Egy látással, egy félórai beszélgetéssel nem lehet egy-egy ifjúsági vezetőt eltemetni. Nem lehet és nem szabad pálcát törni felette. Nem kis dolog az ifjúságot vezetni. Vannak munkák, amelyekről az általános vélemény, hogy nehezek, s ezek között a legelsők közé tartozik az ifjúság helyes vezetése. Én nem védek senkit, nem is szorult az én védelmemre senki, de beszéljenek a tények e vezető mellett. Felépítette a hatalmas, szinte a község legnagyobb befogadóképességű hajlékát. Miből? Az elején nem volt mása, csak az imádság, ifjai egy lelkes csoportjának munkaked- ve és bátorsága. Ebből nőtt ki az az otthon, melyben az említett poros aszta! áll. Én rendkívül nagyra és sokra értékelem a vezetőnek az ilyen munkáját, mert itt nem megszavazott és megfizetett adófillérekből tevődött össze az a közel tízezer pengő, amibe a ház került, hanem a személyes és felelősség- teljes, minden gyülekezeti taghoz személyesen szóló, verítékes, minden lelket erősen megpróbáló munka eredménye volt. Én tehát a magam részéről a legnagyobb elismerésnek és tiszteletnek a hangjával tudok csak az ilyen vezetőről beszélni, mert nagy dolgot alkottatott vele Isten Szentlelke. Üjabb feladatok felé. Üjabb tervek élnek az ifjúság lelkében, újabb prófétai látomások megvalósulását várják azok, akik Isten országa munkájának törvényeit lesik az egyház lelki munkájában. Nem halotti ének zokogása, hanem az új élet diadalmas himnuszának akkordjai ütődnek a hívő ember szívéhez. Van fogyatékosság, van hiba, de göröngyös földben is kikel a búzaszem, a rosszul művelt talajban is virágba borul az akácfa. Ez csoda. És ilyen csodákat élünk át az ifjúsági munkában is. Mi zúzzuk a talajt, a növekedést Isten adja, ingyen kegyelemből. És ez mindig elég! Erős Sándor v. ifjúsági titkár. (J líarangszó evangélikus népünk lapja. — Miit feszel azért, hosv tényleg az leg-pen és az egész országban mindenütt elterjedjen ? ? e
