Harangszó, 1940
1940-06-23 / 25. szám
1940. Junius 23 HARANGSZÓ 191. a első útja a templomba vezetett. Azóta 0 ott ül minden vasárnap a legutolsó sor- d ban (családi helyén jóval előbb ülne), T feszülten figyel s befelé néző szemekkel, rí hallgatagon megy ki a gyülekezetből, n mint különösen küzdő és önmagát 3 emésztő lélek, aki félig megértette az il Isten vesszejét. Jókedvű adakozó. Amerika egyik 7 városában, Danbury környékén, elhatá1 rozták, hogy lebontják a régi protes- í táns templomot és újat építenek a he- I lyébe. Bizottságot alakítottak és gyüj- t tést indítottak a szükséges pénz meg8 szerzésére. Egy napon a bizottság né- rl hány tagja a helybeli katolikus paphoz :i is bekopogtatott és adományt kért tőle b az építendő templomra. A pap, aki ad- 3 dig minden megmozdulásban résztvett b és minden jó munkát támogatott, most 3 szabadkozott, arra hivatkozva, hogy a >1 katolikus egyház rendeletileg tiltja, hogy 3 papjai protestáns templom építésére 5 adományt adjanak. Néhány nap múlva b azonban a protestáns egyház pénztárno- >! ka egy jelentős összegről kiállított utal- / ványt kapott a paptól a következő so- i rok kíséretében: „Kerestem, de nem ta- I láltam olyan rendeletet, amely megtil- t taná, hogy bármely protestáns templom I lebontásához hozzájáruljak adományom- i mai. Azért kérem, fogadják tőlem ezt s az adományt, amellyel nem az új temp- 1 lom építésének, hanem a régi lebontá- >. sának költségeihez hozzájárulok.“ Elveszett ifjúság. Egyházunknak el nem állított vér- sí zése: a reverzális. A szégyen és gyalá- s zat folyama lett ez reánk nézve. Minden 3 száz évben egy gyülekezetre való lélek J fog elveszni a reverzális halálsírjában, 1 ha így megy tovább... Legtöbb a vesz- ) ’ teség a szórványokban. Azért kell itt az a evangélikus Siegfried-vonalakat kiépíte- i ni és tartani is. De sok a veszteség egyházközségeink- i ben is. Nincs mit szépítgetni a rideg / valóságot. Magam is találkoztam a fő- 7 városban volt tanítványaimmal s ujsá- % golták, hogy megnősültem, vagy férjhez n mentem. Van javunkra is megegyezés. ] De hányszor kell hallanom: kát. pap van b a családban, vagy az ő szülei azt akar- 1 ták, hogy térjek át, vagy szegény lány 7 voltam, nem válogathatok stb. kifogásolj kát kell hallanom a reverzálist adóktól. 3 Pedig ezek diákkorukban öntudatos, na- 3 gyón ragaszkodó, és hűséget fogadó í tanítványaim voltak. Mintha csak Péter 1 fogadkozó és megtagadó lelke szólalna n meg bennük újra! De vájjon ők: jóvá- 1 teszik-e egyszer bűnüket, mint Péter } tette!? Vájjon hányán szívlelik meg ezt ß a soha el nem maradó figyelmeztetése- n met. És milyen sokan szegik meg konfir- ri mációi fogadalmukat itt -is, ott is. Kár, hogy nincs törvényünk a rever- n zálist adók fegyelmezésére úgy, mint a >1 katolikus és református egyházban. Ha v volna valami tiltakozás, a mi fiataljaink ■i is jobban meggondolnák, mielőtt árulók >! lennének. E tekintetben is egyedül mi >1 késtünk le. Ha a további öngyilkossá8 got nem akarjuk folytatni, az egyház 1 fegyelmezésének be kell következnie, ú úgy, amint volt a reformáció idejében. Külső emberi, szervezeti oka a reverzális vesztésnek egyházunkban nem igen lehet. Minden gyülekezetben vannak bibliakörök, egyesületek, különféle ösz- szejövetelek, ahol az ifjúságnak van alkalma egymással találkozni. Még a szórványbeli ifjúság is betalálhatna az anyagyülekezet összejöveteleire. Aki evangélikus házastársat akar, az tud is ilyent találni. Máté 7:7—8. A szülőknek itt nagy hivatása van: úgy irányítani gyermekeik nevelését, hogy azok ne is tudjanak más megoldást elgondolni magukra nézve, mint a tiszta evangélikus házasságot. Miért lesz áruló fiataljaink egy nem kis része a vegyesházasság reverzális- harcában? Mert nincs evangélikus öntudata. Miért nincs öntudata? Mert csak ajkán hordja az Evangéliumot, de nem a szívében. Pedig Róm. 1 :16. Miért nem mer kiállni az evangélium mellett? Mert nem szívja az igét naponként vérébe. Mert nincs közös családi áhítat. Mert nincs naponkint hangos bizonyságtevő bibliaolvasás és nincs hangos hitvalló imádkozás, melynek szívből kellene előtörni keresetlen, hétköznapi szavakkal. A mai fiatalság jó része lelki szempontból légüres környezetben él és így egyéni hitélete is elsorvad. Ahol nincs RÁBA-GÁTNÁL. (Ifjúsági konferencia után.) Vasi földön, hol hömpölyög A kanyargós öreg Rába, Ott voltam én Krisztus hívők Imádságos táborába. Nem hallatszott el mi hozzánk A csalóka világ zaja, Csak a gátnak messze halló Zakatoló bús moraja. Nagy Istenem, te jó Atyám, Köszönöm, hogy úgy szerettél, Hogy engem e kedves helyre Ez idén is elvezettél. Köszönöm az élő kényért, Köszönöm az élő vizet, De bocsásd meg irgalmadból, Hogy a szivem mit sem fizet. Adós vagyok mindörökre, Elismerem, tudom s bánom, De adj erőt szent igédből, Hogy törlesszem adósságom. Áraszd ki rám áldást adó Szent Lelkedet, kegyelmedet, Add, dicsérjem, magasztaljam Te szentséges, nagy nevedet. Rába-gátnál amíg laktam, Nem volt otthonom, se ágyam, A távolból mégis mindég Egyre, újra visszavágyom. Vissza-vissza tiközétek, Ti igazi jó barátok, Százszor visszagondolok én Otthonomból tireátok. Bencsik József. meg a közös áhítat, ott az egyén is nemsokára abbahagyja a „benső, titkos szó- bácská“-ban az imádkozást. Ily légkörben nevelkedő ifjúság las- sankint elhagyja a templomot is és a sátánnak szabad keze lesz felette és sodorja az árulás, a bűn útján. Szülők! Döbbenjetek rá nagy felelős- ségtekre Isten és ember előtt. Tartsátok meg még ma az első családi áhítatot, ha eddig az őseink e drága hagyatékáról megfeledkeztetek volna. Legyen nálatok naponkint családi evangélizáció. Ne fukarkodjatok magatokra engedni bőségesen az ige zuhogó, de éltető és termékenyítő záporát. Ha ezt teszitek: az evangélium életforrása kiszorítja a reverzális halálfolyó- ját. Ha engedelmeskedtek az igének, még az elveszettnek hitt ifjúság is újból megkerül az ősi atyai házba. I. Tim. 6:12; II. Tim. 3:14—17. Gaál József. OLVASSUK_A BIBLIÁT Jövevények reménysége. III. Kötelességtudó reménység. (I. Pét. 2:11; 3:12.) Jún. 23. — I. Pét. 2:11—12. Jövevények kötelessége. Hogy a mi nagy mennyei reménységünk nem holmi légvárépítő, rajongó reménység, azt bizonyítania kell mindenkor kötelességtudó magaviseletünknek is. Mint ahogyan jövevények idegen földön nemcsak alkalmazkodnak az ottani törvényekhez, de éberen vigyáznak a kifogástalan magatartásra, úgy a földön jövevénykedő keresztyén mennyei polgár is szigorúan teljesíti mindennapi kötelességeit. Megzabolázza testét, rácáfol a rágalmakra. A világot is ezzel nyerheti meg leg- hamarább Istennek. Jún. 24. — I. Pét. 2:1.3—17. Állampolgárok kötelessége. A részletezésben ez áll az első helyen. Ennyire fontosnak tartja a szentírás a felsőbbségnek való engedelmeskedést. A keresztyénség sohasem lehet felforgatója az állami rendnek, mely ebben a világban szükséges és nélkülözhetetlen. Isten akaratából van. Ezért, rendeltetése szerint erkölcsi hatalom: jutalmazza a jót, bünteti a gonoszt. S nem ellenkezik keresztyén szabadságunkkal sem ez az alávettetés, hiszen éppen mint Isten rabjai, ezt mi belső készséggel, önkéntes elhatározással tesszük. Jún. 25. — I. Pét 2:18—25. Szolgák kötelessége. Ezen a helyen tulajdonképpen rabszolgákról van szó. Bizony nehéz volt a sorsuk: teljes mértékben ki voltak szolgáltatva uraiknak. Mikor a keresztyén gyülekezetbe felveszik őket, ott egyszerre csodálatos egyenjogúságot élveznek az előkelőkkel. Ez helyén van a gyülekezetben, mert csupa szeretetből történik. De lehetetlen a világban, a társadalmi rendben, mert csak lázadást szítana. Az apostol azért inkább a tűrést ajánlja. Ma is így kell kötelességüket teljesíteni keresztyén cselédeknek, alattvalóknak, munkásoknak. így kedves Isten előtt.
