Harangszó, 1940
1940-06-16 / 24. szám
1940. junius 16. HARANGSZÓ 183. Budapesti naptlapolc nagy elismeréssel ismertetik a Harangszó kiadásában megjelent egyetemes névtárt, amely magyarhoni egyházegyetemünk valameny- nyi szükséges adatát közli. A névtár még kapható a kiadó- hivatalban darabonként 3 P-ért. A MEGFIZETHETETLEN ADÓSSÁG. Van egy régi nagy adósságom ... Egyszer a padok közt sétáltam S egy pillanatra, hogy megálltam, Elmélázva, vagy elfáradva, A két kezem lehullt a padra. A csend simatükrü tavába Gyűrűt egy kicsi zaj sem vágott S ekkor egy apró kis gyerekkéz Reásimult az én kezemre S én onnét egész életemre Elvittem azt a simogatást, Mint súlyos terhet, adósságot. Azóta a telkemet nyomja A kamatok s a tőke gondja S mert akitől a kölcsönt kaptam, A nagy kapun régen kilépett, — Talán nem is pillant már hátra — A követelését ráhagyta Nyomában iáró sok-sok apró, Barnaszemű, vidám barátra. Én törlesztgetem, most is egyre Simogat a szemem, az ajkam, Simogat mind a két kezem, , S mégis, mégis úgy érezem, A nagy teher itt van még rajtam. Nincs mód végére pontot vetni, Nem fogy soha az adósságom, S bármeddig járjak a világon, Nem bírom soha megfizetni. Vaihy Remport Elek. Q Harangszó evangélikus népünk lapja. — 3Kit {eszel azérí, h°9¥ tényleg az legyen és az egész országban minäenütt elterjeájen ? ? Sopron. Most megjelent magyar és német nyelvű gyülekezeti lapban olvassuk Ziermann Lajos kormányfőtanácsos, esperes, egyházközségi lelkész-elnök jelentését az 1939. évi munkáról, valamint a 25 évvel ezelőtti évi értesítőből szemelvényeket. Érdekes a két jelentés adatainak összehasonlítása. — Megemlékezik a gyülekezeti lap az elhunyt karnagyról, a kitüntetett tanítókról. A gyülekezeti lapba Sághy Jenő s. lelkész írt elmélkedést. OLVASSUK^ BIBLIÁT Jövevények reménysége. II. Remegő reménység. (I. Péter 1:13—2:10J Jún. 16. — I. Pét. 1, 13—16. Szentek legyetek! Azt láttuk meg eddig, hogy a keresztyén reménység fényesen nagy reménység. „Annakokáért...“! Nos, mit következtet az apostol? Talán azt, hogy most már ölhetett kézzel üljünk s álmodozzunk dicső holnapunkról? Dehogy, övezzük fel magunkat, mint katonák harcba induláskor; maradjunk józanok, mint akik részegítő italba soha bele nein kóstoltak, engedelmeskedjünk Istennek, elhagyván fölismert vétkeinket; sőt szentekké legyünk, zárkózzunk el a kísértő elől, erkölcsi feddhetetlenség ékesítsen. Ily szerfölött nagy követeléseket támaszt a tökéletes, a teljes reménység. Remegve kell igyekeznünk már ma, hogy a dicső holnapot el ne veszítsük! Jún. 17. — I. Pét. 1, 17—21. Féljetek! „Félelemmel töltsétek a ti jövevénység- tek idejét.“ Ez még világosabban kimondja, hogy a mi ragyogó reménységünk egyúttal mindig remegő reménység is, míg e földön járunk. Az szokott félni a legijedelmesebben, kinek legnagyobb az elveszthető birtoka. Nekünk keresztyéneknek nem olcsóbb érték, mint a mi Krisztusban lett váltságunk forog kockán, ami pedig Istennek is nagy árba került. Reménységünk ne tegyen vakká; szüntelenül lássuk magunk előtt az ítéletet. Jún. 18. — I. Pét. 1, 22—25. Tiszta szívből szeressetek! Megszentelődésünk- nek és félelemmel töltött jövevénysé- günknek legbiztosabb próbaköve a tiszta, őszinte, önzetlen, kitartó felebaráti szeretet. Ezen a ponton tetszik meg kiváltképpen, hogy szentek vagyunk-e, újjá- születtünk-e arra a reménységre, mely természete szerint hatékonyan beleszól mindennapjainkba. Olyan-e a magunk- viselése, megannyi mozdulatunk és tettünk, hogy annak Isten színe előtt nem önszeretet, de testvérszeretet a neve?! Jún. 19. — I. Pét. 2, 1—3. Növekedjetek! Az idegen honba szakadtnak táplálkoznia kell hazája elérhető szellemi javaival, ha kapcsolatban óhajt vele maradni a hazatérés reménységében. A mi mennyből való eledelünk az élő Krisztús, az Ür. Ha már megízleltük, tudjuk, hogy Ö nem pusztító méreg-ital, de erőt adó tej. Ez a kóstoló azonban új cselekvésekre kötelez: hogy vágyakozzunk a növekedésre, öregbüljünk Isten megismerésében, haladjunk a kegyességben. S akkor magától szemétre kerül mindaz, amit azelőtt asztalunkra tettünk. Jún. 20. — I. Pét. 2, 4—5. Épüljetek! Krisztus nemcsak édes tejünk, mely minket egyenkint táplál hitünkben. Krisztus szegeletkő is, melyre fölépül Isten temploma: a keresztyén hívek gyülekezeti közössége. Nemcsak az veszélyezteti ám reménységünk beteljesedését, hogy ha lelkünket személy szerint nem engedjük tápláltatni onnan felülről; de az is, hogyha itt a földön nem engedjük magunkat beépíttetni a gyülekezet lelki házfalába. Nincs remete-keresztyénség. Csak közösségi keresztyénség van. S ebben mindnyájan élő, mozgó kövek, egymásért felelős, buzgólkodó papok vagyunk. Jún. 21. — I. Pét. 2, 6—8. Higyjetek! Krisztus Urunk azonban nemcsak szegeletkő, de botránykő is! Nem mindenki hisz Benne, aki találkozik vele; sokan visszautasítják, megütköznek rajta. Már a zsidók is félrevetették, mint alkalmatlan követ: megfeszítették. Ámde Isten újra fölállította: feltámasztotta öt s a világnak közepébe helyezte, mint sziklaszálat. Többé nem lehet büntetlenül semmibe venni. Vagy hiszünk Benne üdvösségünkre. Vagy megbotránkozunk Benne kárhozatunkra. Ijesztő lehetőség. Kiváltkép nekünk, akiknek oly fényes a reménységünk. Jún. 22. — I. Pét. 2, 9—10. Tanúságot tegyetek! Még ezek a magasztaló szavak is felelősségre intik a keresztyéneket. Igen, áll mind egy szálig valameny- nyi kijelentés: Isten választottal vagyunk; királyi papság, mert közvetlenül járulhatunk Atyánk elé; szent nemzet, mert a Szenthez tartozunk; az ö tulajdona, sötétségből világosságra hívottak és a meg- kegyelmezettek népe. De mivégre mindez? Hogy hirdessük Isten hatalmas dolgait! Azaz tanúbizonyságot tegyünk Róla jövevénységünkben az emberek előtt! Aki hallgat a földön, elveszíti a meny- nyet. — Nagy és bizonyos reménységünk ne tegyen hát elbizakodottá; óvjon meg tőle a szent félelem. Seholz László. KARCOLATOK Vlxsga. Június a vizsgák hónapja. Diákok százezre ad számot arról, amit elvégzett, vagy amit elmulasztott. Ma a népek is vizsgáznak önfeláldozásból és hűségből. Vizsgázunk mi is valamennyien szüntelen. Mert: „diák marad az ember, amíg él; leckéjét a sírig tanulja, nehezebbet folyvást a réginél." Vizsgázik nemzetünk is. Hogy a vizsga sikerüljön „Magyarország elvárja, hogy minden ember teljesítse kötelességét.. .1" HETI KRÓNIKA Nagy események sodrában élünk. Napról-napra feszültebb a világhelyzet A flandriai harcokban a németek nagy győzelmet arattak. Utána óriási erővel indult meg Franciaország ellen az új offenzíva. Legújabb jelentés szerint a németek elérték már Rouent és a Szajnát s 60, illetve 45 km-re vannak Páris- tól. — Olaszország hosszas megfontolás és készülődés után hadat üzent Angliának és Franciaországnak. Mussolini 10-én, hétfőn jelentette be milliós tömeg viharos helyeslése közben a döntő eseményt. — Németország lelkesen üdvözli Olaszország elhatározását. — Az északi harcok színhelye, Narvik romokban hever, kikötőjében 30 elsülyedt hajó
