Harangszó, 1940

1940-05-05 / 18. szám

132. HARANGSZÓ 194Ö. május 5. anyám, ezután a kezedet fogom szeretni legjobban.“ Amikor ma, szülők napján felénk hangzik a fievelmeztetés: Gyerme­kek! Kicsiny és nagy gyermekek! Csókoljátok meg szüléitek kezét! És a mi szívünkben fölvetődik a kérdés, hogy miért kelljen azt megcselekednünk, akkor gondol­junk mindannyian ennek a Zsuzsi­kának az édesanyjára, aki a maga két kezével mentette ki a halálból gyermekét és tartotta meg az élet számára. A mi édesanyánk ő, min­denki édesanyja. Mert a szülők naponként ezt a szolgálatot vég­zik gyermekeik körül: Állandóan a halálból mentik ki őket kezük munkájával. Nem mindegyik szü­lő ragadta ki éppen égő házból a maga gyermekét, de igenis minden szülő százszor és ezer­szer is megtartotta már gyerme­ke életét. Gyermeke életét munkálja a szülő akkor, amikor két kezével dolgozik érte. Hiszen ha nem kerítené elő a szükséges élelmet, éhen veszne az a magáról gon­doskodni nem tudó gyermek. Pedig sokszor nehéz az a mun­ka. De nagyon elcsúful benne a kéz. Mindegy. A szülő nem tö­rődik vele, hanem örül, hogy áldozatot hozhat gyermekéért. Gyermekek! Csókoljátok meg szüléitek kezét! Gyermeke életét munkálja a szülő akkor, amikor betegségé­ben ápolja őt. De sok gyermek elpusztulna és de sokan nem él­pálcát vesz a kezébe, amikor bün­tet. Hány gyermek kallódott el végleg és merült el a bűn mindent elnyelő posványában csak azért, mert nem volt szülői kéz, mely al­kalmas időben megfenyítette vol­na. Ha ma emberek, tisztelt és sze­retett, boldog emberek vagyunk, úgy csókoljuk meg jó szüléink ál­dott kezét azért, amiért nemcsak simogatni, hanem fenyíteni is tu­dott. Gyermeke életét munkálja a szü­lő keze akkor is, amikor odahaza előveszi az énekeskönyvet, ami­kor megnyitja gyermeke előtt a bibliát, hogy az Isten örökéletet biztosító tudományára oktassa azt. Áldott, ezerszer áldott szü­lői kéz az, mely nemcsak kenye­ret és játékot, hanem Igét is tu­dott nyújtani gyermekének. Ma, a szülők napján hangzik a felhívás: Gyermekek! Csókol­játok meg szüléitek kezét! Ne mulassza el senki megtenni há­lás szívvel, aki még megteheti. Mert senki sem tudja, lesz-e még holnap is erre alkalma s nem kell-e már csak azt a másik, fájó intést hallgatnia: Sirassátok meg ... Dedinszky Gyula. Szülőig napján 9st<?n ozí üzeni: Tiszfelä atyaäat ós anyaäat, hogv hosszú iäeig élj azon a föläön, amelyet az Hr, a te 9s- tened ád íenéked! nénk már a föld színén, ha édes­anyánk annakidején, amikor nehéz betegség szakadt reánk, nem vir­rasztóit volna éjszakákon át fe­lettünk és nem ápolt volna hűsé­gesen fáradhatatlan két kezével. Minden drága orvosságnál többet ér az édesanyai kéz gondos ápo­lása. Ma, szülők napján gondol­junk erre és csókoljuk meg jó szüléink kezét. Gyermeke életét munkálja a szü­lő akkor, amikor megfenyíti rossz útra tévedt gyermekét. Amikor Csókoljátok meg! Kerekes Gyurka. Történeti ifjúsági regény. 21 Irta: Mohi Gedeon, Kassa. Gyors és kiszámított volt a támadás minden mozzanata. Az a húsz legény, mintha a magasból kormányoznák őket, körülfogta az urakat és az apródokat és már hajtották is magukkal a kuruc tábor felé. Mihály kábán nézte az eseményeket. Joáchim úr pogá- nyul érezte magát s mind a hölgyeket leste. Siralmasan so­pánkodott. Hédi azt hitte, hogy az egész csak előre elkészí­tett móka az ő szórakoztatására és erősen élvezte. Különös­képpen megakadt a szeme az egyik fiatal legényen. Szürke volt a lova, fehéren csillogó a nyerge. Szeme tűzben égett, barna haja süvege alól is homlokába csapzott. — Ez az igazi hős! — gondolta magában. Gyurka pedig, aki e műveletet végezte, a gyors hirtelen­ségben még arra is talált időt, hogy vele foglalkozzék. Szür­kéjén melléje lovagolt, biztatóan ránézett és kedvesen báto­rította, hogy mitől se féljen. A következő percben már az apródok között volt. — Ákos, jó cimbora, hűtlen lettél hozzánk! — kiáltott régi barátjára. — Gyurka — örvendezett a másik — minket senki sem választ el! Lovát megsarkantyuzva követte társát. Mihály időközben magához tért. Egy buta vérhullám tá­madt a szívének s lélegzését is erősen fojtotta. — Kígyó, tolvaj fajzati sziszegte, ahogy Gyurkát a Csil­lag hátán meglátta. A düh és a méreg először letörte. Így tönkretenni az ő szép terveit! De azután, mint egy kettőzöt­ten, tért vissza ereje. Kardját kirántva bőszült ordítással ron­tott a terelő legényekre. Kardjával Gyurka felé sújtott. Ö azonban, vagy inkább az okos Csillag, félreugrott s a szablya csak a levegőt érte. A fiú megmenekült, de megfutott Mihály is. A pillanatnyi döbbenetben áttörte a terelők sorfalát és már is száguldott felfelé a völgyön a vezető nélkül maradt har­coló katonákhoz. A többi fogoly nem gondolt ellenállásra. Heiler, Rothold, az apródok megadták magukat. Gyurka ugyan szívesen eredt volna a gazda nyomába, de ha neki más volt a megbízatása. örvendező lélekkel kísérte foglyait, Ákossal oldalán a kuruc táborba. — Nem felejtetted el eperjesi fogadalmad? — fordult Gyurka társához. — Soha sem is felejtem! Murányban nem labancnak, csak katonának tanultam. Most már vissza sem térek többé. Veletek maradok! — Áldjon meg az Isten! — fogadta Gyurka régi barát­sággal és kezét nyújtotta neki, melybe Ákos derekasan bele­csapott. Gáspár szótlanul, komoran lovagolt Hédi mellett. Bán­totta őt nagyon a Gyurka győzelme, mert az egyúttal az ő kudarca is volt. Félszemmel figyelte a leányt, mint vet titkon egy-egy pillantást Gyurkára. Évek során eltemetett ellenszenve újabb táplálékot talált. Sötét harag marta a bensőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents