Harangszó, 1940
1940-04-28 / 17. szám
HARANGSZÓ 127. Élet és halál közelében. A mai élet rohanó munkatempója idő előtt elnyüvi az emberi szervezetet. Hogy valóban ez fgy van: érezzük mi magunk, látjuk embertársainkon, tapasztaljuk lélekben és testben egyaránt. Amikor már nem bírjuk tovább, megyünk az orvoshoz, vagy elhivatjuk az orvost. Mennyi izgalom és kétségeskedés előzi meg már csak az orvossal való találkozást is. Az orvosi rendelők várószobáit, ha valaki ebből a szempontból megfigyelné, látná a sok gyötrelmet és félelmet. Bizony, gyakori az eset, hogy komoly betegek nem bírják a várakozást és hazamennek anélkül, hogy csak az orvos elé jutottak volna is. Hányszor halljuk, hogy súlyos betegek tiltakoznak az orvos elhívása ellen és bántó kifakadásokkal illetik hozzátartozóikat, akik szerető szívük aggodalmában mégis csak elhívták az orvost. Az egyszerűbb gondolkozású ember kórházba juttatása, a rábeszélést illetőleg valóságos szellemi torna, mert azt hiszi, hogy ott csak meghalni lehet. Sokszor igaza is van, mert a kórházba-menés eldöntése annyi időt vett igénybe, hogy az előrehaladott betegségben az orvosi kar a legfáradhatatlanabb erőfeszítés ellenére sem tudja az élethanyatlást megállítani. Ha azonban előbb került volna gondos orvosi kezek közé, megmaradhatott volna számára az élet... Bizonytalanság mindenütt és mindenben az emberek között. Családunk köréből egészségesen távozunk el és halva hozhatnak vissza, vagy vissza sem hoznak ... Súlyos betegségben vakmerőség és ítéletreméltó fennhéjázás a jósolgatás: az élet, illetve a halál mellett. Ä gyenge lemond, az erős bízik. Ez a helyes emberi megfigyelés. Isten kezében érezve magunkat, eltűnik a gyengeség és az erő hitté válik. A hívő ember a nagyon súlyos és fájdalmas betegsében is türelmes, a hitetlen ember a jelentéktelen betegségben is kétségbeesik! * Kórház-lelkészi szolgálatomból álljon itt néhány eset — mindnyájunk tanulságára. Esztendők óta beteg. Fiatal leány. Szelíd lelkületét az arcán hordozza. Betegsége előtt tisztviselő- nő volt. Kezelő orvosa szerint rendkívüli a betegség lefolyása. Hosszú hónapokon át magas láza van a betegnek, máskor lázmentes. Az ízületekkel van baj. Sokszor kell felsóhajtania: Én Istenem, de nagyon szenvedek! Vigasztalást abban az igazságban talál, hogy azt a terhet, amit Isten vállainkra helyezett, segít is továbbvinni. Jézus háromszor rogyott le a kereszt alatt a Golgotára vezető úton. Betegünk egészségéért való könyörgése szívünk mélyéig meghat. Lelkének nagysága türelmében jut kifejezésre. Közelében a hitetlen is hívővé lesz; az ilyen beteg mellett, aki imádkozni nem tud, megtanul. Lelki nyugalom, Isten gondoskodásának érzése hatja át egész lényét és minden megnyilatkozását: vele más nem történhetik, mint Isten akarata. Hosszú időn át tartó türelemmel hordozott betegsége tiszteletre késztet: orvost, ápolót és látogatót. 1940. április 28. öngyilkosok között. (A hajadon.) Fiatal hajadon, ki a főváros útvesztőjében lelketlen férfi hálójába került, majd másfelé jutva, boldog házasság reményében eljegyezte magát egy har- mónikus lelkű férfivel. Milyen szép is, amikor férfi és nő, házasságkötés előtt őszintén elmondja választottjának a maga múltját; nemcsak a szépet és ártatlan dolgokat, de mindent, ahogyan sorjában történt... Kéz a kézben, hallgatagon, szaggatottan, könnyes szemek tükrében, remegő szív zenéjétől kísérve, történik a nagy vallomás: elhagyatottan kerültem fel a városba, nem volt, aki megvédett volna ... elcsábítottak ... bűnöm büntetését életemen át hordozom... Az életet ismerő férfi, bár fájó szívvel veszi tudomásul a vallomást, igyekszik megvigasztalni a zokogót: megbocsát... elfelejtik... ne emlegesse többé. Lelkében azonban bezárkózott és nem a maga bűnösségét, vagy ártatlanságát hangoztatta, hanem arra kérte menyasszonyát, hogy ne az ártatlanság fehér színében, mirtuszkoszorúval homlokán álljon az Ür oltára elé... E megjegyzés is elég volt a méregpohár kiürítésére. Ez esetben is bebizonyítva látjuk Ágoston- egyházi atya mondását: az ember számára kétféle rossz van: a bűn és a büntetés. Az előbbit mi műveljük, az utóbbit mi szenvedjük! (Az ifjú.) Iparoslegény. Munkanélküliség, nyomor, bizonytalan jövendő adja kezébe a töltött revolvert. Több órán át eszméletlenül feküdt az elhagyatott helyen, míg rátaláltak. A hideg, a nagy vérveszteség tönkretette a fiatal szervezetet. Megmentése érdekében az orvosi tudomány minden lehetőt elkövet, az ápolói jóakarat is az önfeláldozásig csúcsosodik. A senki embere életének a megtartásáért a szeretet melengető érzése tölti be a kórtermet. Az operációt a nagyon elfoglalt professzor maga vállalja és rendelkezik minden irányban. Az odaadó, önzetlen emberszeretet diadalmasan vívja meg a nagy csatát: a beteg meggyógyul. Meggyógyul nemcsak testileg, de lelkileg is. Kell már neki az élet, a maga örömével és fájdalmával együtt. Ismeri már Istent és az ő nagy kegyelmét. Pártütő lelke megpuhult az életért való vívódásban. Tettét, mint legnagyobb bűnét emlegeti... Bűnbánóan, szívből megtanult az életéért imádkozni is. Ennek az embernek a jövőjére gondolva, nem tudom miért, de az a gondolat erősödik mindinkább bennem, hogy csak addig volt Istenben hívő, amíg látta, élvezte a maga iránti szeretetet. A világ, mint annyi sok értéket, elveszi az Istenben való hitet is! (Folytatjuk.) Lelkészeinket arra kérjük, hogy a május elejére megjelenő névtár számára az időközi változásokat azonnal jelentsék be, hogy azokat május 1-ig legalább a függelékbe felvehessük! Mi köszönjük, Testvér! Határokon túlra, Angliába száll ez a köszönet. Nemrég levelet hozott onnan a posta. A levélíró közli, hogy egyik londoni bank útján 50 P-t utalt át hozzánk. E helyen is közöljük, hogy a pénzt rendeltetési céljára fordítottuk. Nemcsak ezt akarjuk megköszönni. Nem is csak a hazagondolását, mely olyan őszintén árad ki soraiból, mint a távollévő gyermek leikéből az elhagyott otthonra gondolás. Meg akarjuk köszönni azt a szeretetet, mellyel lapunkhoz hozzáforrt a szíve. íme a szavak, melyekből ezt kiolvassuk: „Hálás köszönetemet küldöm azért a szeretetteljes szolgálatért, melyet a Harangszón keresztül kapok sok más idegenben és otthon élő testvéremmel együtt. A Harangszó összekötő kapocs drága evang. egyházammal és szeretett magyar hazámmal és segít elmélyülni az igében, felelet sok miértre a mai sötét világban.“ Örömmel nyugtázzuk ezt a köszönetét azzal, hogy mi köszönjük, Testvér, hogy életében a mi lapunk ezt a szolgálatot elvégezheti. Az az óhajunk, bár minél többen lennének határokon innen és határokon túl, akik a magyar evangélikus szívekhez útat nyitnak a Harangszónak és így fogadják lapunknak az egyház- és hazaszeretet ápolását végző szolgálatát, amint ön teszi. Isten áldja meg érte! OLVASSUK^A BIBLIÁT Mindenek Őróla tanúskodnak. Április 28. — Ján. 16:5—15. Mikor pünkösdre készülsz, ne képzelj a Szentlélek alatt valami titokzatos Szellemet, akit csak kivételesen vallásos képességű emberek ismerhetnek meg. A Szentlélek nem ünnepi Isten, de éppen Istennek mindig közöttünk lévő, hétköznapokon munkálkodó Lelke és Személye ö, aki szüntelenül azon igyekszik, hogy téged, egyszerű, nehezen hívő, nagyon bűnös, mindennapi munkában nagyon elfoglalt embert megszerezzen az üdvösségre. Ö a bűnösök mindennapos Vigasztalója, értünk fáradó elküldöttje Jézusnak. Az ö állandó foglalkozása az, hogy Jézusról beszél néked. Megérteti veled a Jézusról szóló Írást, elhiteti veled, hogy szükséged van Jézusra, felgyújtja benned a hitet őiránta, s bevezet az Egyházba, ahol a hívők Jézus kegyelméből és Jézus szolgálatában élnek. Érted való, dolgos, neked segítő, téged Vigasztaló Isten. Április 29. — Ján. 5 : 30—38. A Szentlélek az Atya és a Fiú Lelke, azért szolgáló Lélek. Neked segít és Jézus ügyét munkálja. Nélküle nem tudnánk Benne, mint Urunkban hinni, ö tesz a világban bizonyságot Jézus mellett. De Jézus sem a maga ügyét munkálja, ö meg az Atyáról tesz bizonyságot. „Nem a magam akaratát keresem, de azét, aki elküldött engem.“ A Fiú engedelmesen szolgálja az Atya ügyét. Az ő ügye pedig az, hogy mindenek megismerjék öt, s éljene': nz ő dicsőségére. Április 30. — Máté 10:24—33. Amit Jézus hírül hozott az Atyáról, azt prédikálja nekünk a Szentlélek, Amit pedig
