Harangszó, 1939
1939-03-12 / 11. szám
1939. március 12. HARANGSZÖ 85. kezünkbe a rendkívül gazda? és mély finn irodalom megismerésére. Mert ez a nyelvkönyv módot ad arra, hogy finn testvéreinkkel saját nyelvükön érintkezzünk. Mert ez a nyelvkönyv rendkívül világos, könnyen áttekinthető és kezelhető, — mint azt az alábbi szemelvény is mutatja — s ezért segítségével lehető legkönnyebben sajátítható el a finn nyelv. Mert a finn-magyar nyelv rokonságának részletes feltárásával igen alkalmas segédkönyv tanárok és tanítók iskolai nyelvtanítási munkájához. Mert rendkívül olcsó. Aki március 20.-ig beküld 2.50 pengőt, az a nyelvkönyvet április elején bérmentve kapja meg. Könyvkereskedői ára magasabb lesz. Tehát: tanuljon finnül! Rendelje meg a „Tanuljunk finnül!“ című április 1-re megjelenő 210 oldalas 2.50 pengős finnmagyar nyelvkönyvet. Nb. rendelését várva, vagyunk Kié a jövő?! Különös kis csapat gyülekezett február 6.-án Celldömölkön az ifjúsági otthonban. Katona ládák, megpakolt hátizsákok és utazókosarak között vidám, mosolygó arcú fiatalemberek ismerkednek. Kemenesalja 18 gyülekezetéből 28 képviselőt küldtek az ifjúsági egyesületek az első egyházmegyei vezetőképző téli táborra. Külön élményünk volt, amikor kezet szoríthattunk Felsőszeliből, visszacsatolt területről vendégül hívott ifjú testvérünkkel és tőle hírt hallhattunk az ottani evangélikus ifjúság életéről. A hat napos téli tábor komoly munkával telt el. Minden reggel négy bibliakörre felosztva bibliája fölé hajolt a kis csapat Isten akaratát keresve. Minden nap más-más fiatalember vezette a bibliakört, akiket erre előzőleg előkészítettünk. Délelőtt előadá sok voltak, délután tanulmányi séta nyomdába, mintagazdaságba, stb. Esténként előadás, vetítés, vagy valamilyen megbeszélés. Az előadások evangélikus földmíves ifjúságunk életének minden kérdését felölelték, a megbeszéléseken megtárgyaltuk evangélikus ifjúsági munkánk jövő feladatait. Szinte lankadatlan figyelem kísérte az előadásokat. Mindenkinek ceruza volt á kezében és nem volt olyan előadás közben hallott fontos gondolat, vagy valami más figyelemre méltó esemény, amit le ne jegyeztek volna, hogy otthon beszámolhassanak a látottakról, hallottakról és mindent hasznosítani tudjanak az otthoni ifjúság életében. Hogy mit jelentett ez a hat nap evangélikus földmíves ifjúságunk életében, azt ma még fel sem tudjuk mérni. Nagyon találó volt az egyik résztvevő megjegyzése, aki azt mondta, hogy anySOHSE FELEDJÉTEK! Március idusán, dicső, szcp emlékek közé temetkezve, ünnepelni megyek. Hej! de hu a szemem a térképre téved: „Szegény csonka hazám, mivé tettek Téged?!" Elfelejtek mindent, mit a sors rám rakott,, azt a kis őrömet, azt a sok bánatot, gyerekésszel mikor pillangót kergettem, még a hrí alatt is ibolya nyílt nekem. Felejtek csalódást, ami könnyet fakaszt, elmúlt ifjúságot, rózsanyitó tavaszt.. . anyám esdeklését... apám intő szavát, háborús napokat, gyötrelmes elválást, s azt a félrecsapott csukaszürke sapkát... csatákban született magyar reménységet, (nehéz volt otthagyni az uzsoki bércet!) És ha egy győzelem fénye ránk mosolygott... úgy elfelejtettük ... hányán maradtak ott.. ? ) De amit a magyar nem felejthet soha... aminek emlékét, nem fogja a rozsda... mikor a szemetek a térképre téved: azt a régi mesgyét...! sohse feledjétek!! Orbán Károly. nyi helyről összejött magunkfajta fiatalember nem igen tudott volna meglenni ilyen jó barátságban hat napig, meg a gazdagabbak a szegényebbekkel nem ültek volna le egy asztalhoz, ha nem a bibliával kezdtük volna minden nap, — de még halkan hozzátett egy sóhajt —• hej de másként lenne minden falunkban, ha ott is így kezdenék az emberek a napot. — Reméljük, hogy azokban a falukban, ahova ők visszamentek, lesznek, akik így fogják kezdeni minden reggel a munkát. Majdnem minden előadást komoly megbeszélés követett, akár az ifjúsági egyesületeink kérdéséről volt szó, akár történelmi, vagy gazdasági kérdés került elő. Különösen nagy volt az érdeklődés a mai magyar életünk sorskérdései iránt, de egészen másban találtuk meg a megoldást, mint azt ma nagyon sok ebből élő politikai pártvezér hirdeti. Új életet csak az hozhat, ha Istentől engedjük magunkat megújítani. Falusi népünk szegénységének nem az az oka, .hogy nincsenek szövetkezetek, hanem az, hogy nálunk nincsenek lelkileg felkészülve rá az emberek, nem bízunk egymásban, irigykedünk, hogy majd a másik többet fog keresni, nincsenek megbízható embereink stb. Észak evangélikus országait azért tette gazdaggá a szövetkezeti szervezkedés, mert \>ttv meg van a lelki alap hozzá. A komoly munka mellett a szórakozásban sem volt hiány, szabad időben előkerültek régi magyar nótáink, népi játékaink. Táborunk „Pletyka“ című plakátujságján egymás után jelentek meg titkos költőink nem minden izzadság nélkül készült rigmusai, melyek a tábor életének minden érdekesebb mozzanatát, néha rajzban is, megörökítették, rendszerint olyan találóan, ami állandó vidámságot váltott ki. (Ebben az újságban még a tábor vezetősége sem kerülhette el a találó „kritikát“.) Volt a tábornak egy komoly újságja is a „Döcögő szekér“, amelyikben az elhangzott előadások jelentek meg, volt több rovata is a fiúk írásaival, de a legnagyobb érdeklődést a rejtvény rovat váltotta ki. (Újságunk pályázat útján kapta a nevét, ami azt akarja jelképezni, hogy az ifjúsági munka is a „Döcögő szekér“-hez hasonlít, nagyon gyakran beleragad, valamilyen kátyúba, akkor aztán legény legyen a talpán az. aki jó útra akarja vezetni.) Alig fejeződött be a celldömölki téli tábor, már gyülekeztek Sopronban a soproni alsó egyházmegye ifjúságának a kiküldöttei. Komoly munkával telt el a soproni tábor is. Felejthetetlen élményt jelentett minden résztvevő számára az az est, amikor a soproni Deák-kuti cserkész csapat és a Lackher Kristóf cserkész csapat tagjaival lehettünk együtt és kezet foghatott egymással diák, iparos és földmives ifjúságunk. * Nem minden nehézség nélkül jöttek össze ezek a táborok. Nem tudott eljönni mindenki, aki egyébként szeretett volna. Az egyik faluban szomorúan panaszkodta egy fiatalember, hogy ő úgy szeretett volna elmenni a téli táborra, de nem mert, mivel megszólták a faluban, hogy azért akar elmenni, mert buta, aztán tanulni kéne neki. így a szégyen miatt aztán otthon maradt. Egy másik faluban mással szólták meg a készülődő- ket, akik aztán szintén nem mertek eljönni. Csak a bátrak jöttek el, akik Isten Igéjének hívó szavát többre tartották, mint a „falu száját“. Ma a verebek is azt csiripelik, hogy az ifjúságé a jövő, mi hozzá szeretnénk tenni ehhez azt, hogy csak a bátor ifjúságé. Amelyik mer tanulni, amelyik szembe mer helyezkedni a megszólással, a gúnyolódással, amelyik kezébe meri venni a bibliát és úgy akar élni, ahogyan az Isten akarja azt. Amikor a tábor végén megkérdeztük a résztvevőket, hogy hogyan szeretnék jövőre a tábort, az általános válasz az volt, hogy jó volt minden, csak, több történelmi előadást kérnek és ne csak délelőtt legyen bibliakör, hanem délután is, mert a bibliaköröket szerették meg a legjobban és azok lesznek a legkedvesebb emlékeik. — Kié a jövő? — A bátor ifjúságé!! B. S. Teljes tisztelettel a Harangszó kiadóhivatala Győr, Petőfi-tér 2. Az első egyházmegyei ifjúsági vezetőképző tábor Celldömölkön.
