Harangszó, 1939
1939-03-12 / 11. szám
1939. március 12. HAKXNGSZ3 83. pikus idők vértanujaként halt meg 1922-ben. A jelen század első évtizedeinek felügyelői: Benczúr Géza (f 1908), Dr. Brósz László, Zsadányi Róbert fáradságot nem ismerő buzgalommal küzdöttek egyházért és nemzetért. Greguss Gyulát, 1923-ban választotta lelkészévé az egyházközség. A cseh-szlo- vák idők nehéz küzdelmeiben nemzethű és mélyen hívő lelkiiletével vezette át az egyházat a magyar föltámadásba. Lelkészkedésének első elnöktársa Oszter- mann Ernő felfigyelő, megértő szivével és páratlan jogismeretével kormányozta az egyház hajóját 1923—1936-os években, az ellenséges célzatú törvények és rendeletek útvesztőjében. Az utolsó évek kimagasló alakja Gö- möry János felügyelő (1936), az eperjesi kollégiumi gimnázium nagytudományú ny. igazgatója. Lobogó evangéliomi hite és minden igazért lelkesedő magyar szive szinte predestinálják őt erre a méltóságra. Munkáját az egyház képviselésén kívül mint közíró és kiváló előadó végzi, ő a Kazinczy Társaság jelenlegi elnöke is. A belmissziói élet a két utolsó évtizedben terebélyesedett széjjel. 1916-ban alakult a Bibliakör. 1924-ben az Evangélikus Leánykor, 1933-ban az Evangélikus Diakonissza Nőegyesület, 1933-ban letették a „Bethesda“ alapkövét, ahol mintegy 30 gyermeket látnak el. 1933-ban a nőegylet Ifjúsági Leánycsoportja, 1934- től diakonissza nővér működik a gyülekezetben, 1934-től a férfiak a Luther Körbe tömörültek. 1935-ben alakult a Lu- ther-kör Ifjúsági Fiucsoportja, végül pedig 1938 januárjában a ragyogó eredménnyel működő evangélikus cserkész- csapat. Nemzeti felszabadulásunk örvendetes tényét 1938 november hó 13.-án hálaadó istentiszteletben köszöntük meg a jó Istennek, amikor megemlékeztünk az ő irántunk megnyilatkozott nagy jóságáról. Ugyanezen a napon az egyházközség az egyházközségi felügyelő beszédének kíséretében koszorút helyezett el a kassai 9. honvédgyalogezred megcsonkított emlékművének talapzatára. Az egyház- község a következő vasárnapon, azaz november 20.-án rendkívüli közgyűlésen örökítette meg jegyzőkönyvében a fel- szabaduláson érzett osztatlan örömét. Hálatelt szívvel gondoltunk múltúnkra. Hiszen a 16., 17. és 18. században városunknak „Kuruc-Kassa“ büszke elnevezését egyházközségünk fiainak köszönhetjük. A szabad élet új erőt és új elhatározást ad egyházunknak, hogy ősi igazságának szövétnekét a beteljesedésben fennen lobogtassa! Mohr Gedeon segédlelkész. Hitvalló seregi címen evangélikus konfirmandusoknak való 8 oldalas képes újságot adott ki a Harangszó. Az első szám már meg is jelent. A második szám áprilisra, a harmadik májusra jelenik meg. Ez a kis újság a maga gyermekeknek való képeivel és cikkeivel rendkívül alkalmas arra, hogy elmélyítse és maradandó értékűvé tegye a konfirmációi oktatást. Emellett rendkívül olcsó. A három szám együtt portóval csak 10 fillér. Eddig 4000 konfirmandusnak rendelték meg lelkészeik a lapot. Pedig minden évben 9000 konfirmandusunk van. Ez az 5000 sem maradhat újság nélkül. Tiz fillért csak megér a gyülekezetnek egy- egy konfirmandus. Kérjük a lelkészeket, hogy minél előbb eszközöljék a megrendelést. KÖNYÖRGÉS. Öli én két szemeim, ti az Orra nézzetek Hogy kegyelmes hozzám, mindenkor elhlgyiétek. Az 6 nagy szerelmét, hozzám hív jóvoltát Örökké hirdessétek. Megfoglak tégedet az én igaz hitemmel, Reád támaszkodom teljes reménységemmel, És el nem eresztlek, amíg meg nem hallgatsz, Az én lelki kezemmel. Felindítlak téged keserű bánatommal, Az én bűneimnek számtalan sokságával, Mindaddig kiáltok, míg be nem kötsz engem, Szent irgalmasságoddal. Pap Benedek kassai polgár t 1579. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-t! Rendben vagy-e előfizetéseddel? A fekete határ mentén ... Színmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 7 10. JELENET. Rodescu: (Jön az ebédlőből.) Zavarok? Marusán: (Hirtelen alázattal, hajlong.) Isten ments, Mél- tóságos uram. Konyha ügyeket tárgyaltunk. Rodescu: A főzés mindig gond. Marusánné: Különösen mikor kedves vendégei vannak az embernek és szeretné a legjobbat nyújtani. Marosán: Igen .. igen .. mindig a legjobbat. Rodescu: Az már szent igaz, ha jól akarunk enni, akkor Erdélybe megyünk vendégségbe. Ez a jó tulajdonságuk meg van a magyaroknak, jól tudnak főzni. Marusán: És jól enni, meg inni... Rodescu: Ez nálunk sem hiányzik, csak legyen mit. Nagyságos asszony meg nagyszerűen főz. Marusánné: (Szerénykedve.) Kérem .., de megbocsátanak, megyek. (El.) Marusán: Aztán mutassátok meg Zsuzsival, mit tudtok!? Rodescu: Kezét csókolom. 11. JELENET. Marusán: Zsuzsi nagyszerűen főz. Különös adottsága van hozzá. Azonnal észreveszem, ha ő fűszerezi az ételt. Valami csodálatos, felemelő zamatja van a főztjének. Rodescu: De helyén van Zsuzsinak a nyelve is. Úgy látszik ez is valami különös adottság benne. Csak nem igen felemelő ... Marusán: (Nagy alázattal.) Restellem, Méltóságos uram, de magam sem tudom, mi volt vele délután? Rodescu: Talán közelebbi ismeretségben van Bodóval? Marusán: Még soha egy szót sem váltott vele, Méltóságos uram. Rodescu: Sose tudjuk a fiataloknál, hányadán vannak. Mit lehet tudni! Találkoznak azok, ha másként nem, még a levegőn át is. Marusán: Zsuzsit szinte lakat alatt tartottuk. Van rá okom, hogy ép ne Bodóval érintkezzék. Rodescu: Különben nem fontos. Bodót elintézzük s ha volt is valami köztük, vége mindennek. S még ma este kell elfogni... Megértett? Marusán: Igenis, Méltóságos uram. Meglesz. A parancsot kiadtam s munkában az egész gépezet. Ezúttal nem menekül. Rodescu: S ha Bodó a börtönben űl, megkérem Zsuzsi kezét. Marusán: (Szinte összegörnyed.) Ennyi kegy .., Méltóságos uram. Leereszkedne hozzánk? Örökké lekötelezettje leszek. Rodescu: Egy hónap múlva Bukarestben az esküvő. Addig is intézzék el az áttérést... s nagyobb nászajándékról is gondoskodjon. Komolyabb összegű pénzre gondolok. Marusán: Igen .. igen .. minden rendben lesz .. Az áttérés .. A pénz . . Nem tudom ugyan most.. olyan hirtelen . . Rodescu: Szükségem van a pénzre, Após uram, értse meg. Marusán: Igen., igen.. Meglesz.. Meglesz!! Rodescu: Áh ..., kit nem üdvözölhetünk! Honnan Zsuzsika? 12. JELENET. Zsuzsi: (Jön.) A konyhából.. Ezer a dolgom. Marusán: Ja a Zsuzsi..! Zsuzsi szorgalmas., okos., és kedves.. Zsuzsi: S mi vagyok még? Mit vétettem, hogy ennyire dicsér? Legalább az előtt ne dicsérne, ki nagyon jól ismer.. Tudja Rodescu úr, mennyire vagyok én kedves. Mi? Rodescu: Meg van Zsuzsiról a véleményem és kedvemre valónak találom. Marusán: (Belső gyönyörűséggel.) Igen .. igen .. Zsuzsi: Kedvére valónak talál..? Engem?
